Almási Kitti - Ki ​vagy Te?

Almási Kitti pszichológus könyveit az utóbbi években érdeklődéssel várom és olvasom, mert érthetően ír olyan problémákról vagy élethelyzetekről, amik valamilyen mértékben mindenkinek ismerősek. Legújabb kötetében visszatér ahhoz az alapvető kérdéskörhöz, hogy kik vagyunk mi magunk. Megmutatja milyen elvárásrendszerek tapadnak hozzánk, amik befolyásolják viselkedésünket és gondolatainkat.

Az első fejezetben elmagyarázza, hogy gyerekként milyen viselkedésmódok jelennek meg, amik befolyásolják személyiségünk. Mik azok a tudatos és tudattalan elvárások amelyek alakítják már gyerekkorban az életünket. A szülői gátló parancsok aztán olyan szépen beépülnek, hogy felnőttkorunkban is erőteljes hatással vannak az életünkre. Például a "ne légy gyerek!" 'parancsra' tökéletes példa legutóbbi olvasmányom főhőse, Bella Swan - aki anyja helyett magára vette a szülői szerepet. De ilyen - kegyetlen - elvárás/parancs, ha valaki nem kívánt gyerek ("ne létezz"), vagy ha fontosságát semmibe veszik ("ne gondolkodj, ne légy önmagad"), vagy ha az állandó jótevő - nevettető szerepét várja el tőle a környezete. Persze ezek pozitív ellentéte is létezik, melyeket szülői engedélyeknek nevez Almási Kitti: pl.: légy tökéletes parancs helyett a hibázhatsz, így vagy jó engedélye.

Az alapok után végigveszi, hogy a fenti parancsok, elvárások hogyan hatnak ránk párkapcsolatainkban, szexuális életünkben, de a mások elől rejtegetett gondolatainkban is. A könyv felében főként azzal foglalkozik, hogy a társkeresésben - párkapcsolatban hogyan hatnak a magunkra erőltetett előnyösnek gondolt maszkok és hozzáállások. A párkapcsolati elvárások a szülői elvárásokat mintázzák - itt is működésbe lépnek tudatos és tudattalan elvárások, melyek teljesen félrevihetik a jól induló helyzeteket is.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

ᴅóʀɪ /ᴛʜᴇᴏᴅᴏʀᴀ (@dora_w89) által megosztott bejegyzés

Olyan aktuális témákat is feldolgoz ebben a könyvében, mint a felnőttfilmek fogyasztása és hatásuk a párkapcsolatra, vagy a rejtett rasszizmus és előítéletek (pl. az amerikai elnökválasztások kapcsán), de a közösségi média káros hatása is megjelenik (mindenki a legjobb oldalát mutatja, közben a való életben nincs mögötte valós helyzet - legyen szó párkapcsolatról vagy gyereknevelésről).

"Ma, amikor szinte mindenki a “hatáskeltéssel” és a megfeleléssel van elfoglalva, különleges és felüdítő élmény találkozni valakivel, aki mer erőlködés nélkül önmaga lenni. Ebben az attitűdben olyan oldottság és szabadság van, hogy szinte mindig több pozitív visszajelzést hoz, mint amikor valaki összetöri magát azért, hogy tetsszen másoknak."

Kifejezetten érdekes volt számomra az Érzelmileg éretlen társadalom fejezet - az utóbbi időben keserűen fogalmaztam meg, hogy miért is nem megy jó felé a világ és ennek igazolását olvashattam ebben a részben. 

"Ha nagy merítésben szeretnénk látni, hogy aktuálisan milyen dinamikák jellemzőek az emberi kapcsolatokra, és milyen elvárásokat támasztunk egymással szemben, akkor nem kell mást tennünk, mint felmenni a Facebookra, és megnézni, miként zajlik a diskurzus egy-egy bejegyzés alatt vagy csoportban. Ezt régóta elborzadva figyelem, mert leképeződik benne az a folyamat, ahogy egyre inkább ellehetetlenül az érdemi párbeszéd, és a mindennapok természetes része lesz a bántalmazás, a szolidaritás és az empátia teljes hiánya, az egymás felé közvetített abszurd, ám mindinkább zsarnoki elvárások."

Nagyon aktuális, olvasmányos és informatív ez a kötet, amiben Almási Kitti ismét bátran hoz személyes példákat, rámutat aktuális folyamatokra és visszásságokra. Számomra már évek óta hiteles és szimpatikus ember, ez a kötet is megerősítette ezeket az érzéseimet. Az önismereti utamhoz valamelyest hozzátett, de már nem tartogatott akkora katarzist, mint mondjuk a néhány éve olvasott Bátran élni c. kötete. Mindenesetre megint hozzátett egy kicsit, hogy jobban megértsem a környezetemet. 

"Aki eléggé szuverén ahhoz, hogy ne akarjon folyton megfelelni az elvárásoknak, hanem következetesen tartja magát a saját értékrendjéhez, véleményéhez, érzéseihez, az magasabb polcra kerül mások megítélésében, mert önazonosságot és erőt látnak benne. Ezzel szemben, ha folyamatosan bólogat és gürizik mások elfogadásáért, annak egy idő után a környezet számára nem is lesz értéke – hozzászoknak, és magától értetődőnek tekintik, mert túl könnyen megkapható."

Az utóbbi években igyekszem lebontani azokat az elvárásokat és nyomasztó hatásukat, amiket megpróbál a társadalom egy része lenyomni a torkomon, de folyamatosan dühít, hogy egyre nagyobb hangot kapnak az álszent szólamok és fejlődés helyett a gyűlölet és maradiság az úr...

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, aki keresgélik az útjukat és önmagukat!

4/5

Kiadó: Kulcslyuk
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 312
Ár: 3490 Ft
Borító: 5/5

Almási Kitti Facebook oldala

Fülszöveg:

Tudatos ​törekvéseink mellett egy sor olyan belső szabály irányít minket, amelyek létezésével talán nem is vagyunk tisztában, mert ezek mások sugalmazott vagy vélt elvárásai alapján épültek fel bennünk.

Így kell kinéznem, ha azt szeretném, hogy… Illik úgy viselkednem, mintha… Nem láthatják meg rajtam, hogy… Mit szólnának, ha tudnák… Ha érvényesülni akarok, akkor… Jobb a békesség, szóval…

A másoknak való megfelelés vágyában folyamatosan figyelünk és találgatunk, mik lehetnek a többiek elvárásai, és gyakran önmagunknak sem valljuk be, mennyire igyekszünk ezeknek eleget tenni. Az így kialakított viselkedésminták egy idő után annyira beépülnek, hogy már a sajátunknak érezzük őket, csak sokszor nem értjük, miért érezzük magunkat olyan rosszul a bőrünkben.

A munkám során azt tapasztalom, hogy legtöbbször nem azzal foglalkozunk, milyenek vagyunk valójában, vagy szívünk mélyén milyenek szeretnénk lenni, hanem azzal, hogy milyennek kell(ene) lennünk mások szerint. Mivel nem remeteként élünk, természetesen figyelembe kell vennünk a körülöttünk élő embereket, ám ha rossz helyre tesszük a fókuszt, örökös igazodásra, ebből fakadóan pedig állandó csalódottságra és elégedetlenségre kárhoztatjuk magunkat.

Feltetted már magadnak a kérdést: ki lennél Te, ha nem mindig mások elvárásai szerint élnél? Ha nem sóvárognál annyira a külső visszaigazolásra, hanem felfedezhetnéd és így az lehetnél, aki valójában vagy? Ha nem áldoznád fel a megfelelés oltárán az önazonosságodat? Van-e még olyan pillanat, amikor tudod, érzed, ki vagy Te?

Ezzel a könyvvel arra szeretnélek késztetni: gondold végig, hogy a saját életedben mit miért teszel éppen úgy, ahogy. Vedd számba, hogy kiknek az elvárásait tekinted önmagadra nézve szinte kötelezőnek, és miért is akarsz ennyire megfelelni nekik. A Téged mozgató elvárások közül melyekre mondasz tudatosan is szívből igent, melyek esetében tartod még vállalhatónak a kompromisszumot, és mi az, amin inkább változtatnál? Miben szeretnéd akár mások kívánsága ellenében is a saját utadat követni, és hogyan szedheted össze ehhez a szükséges bátorságot, erőt és kitartást?