Jeanette Winterson - Teher

A Nem a narancs az egyetlen gyümölcs idei, magyar megjelenése kapcsán tervem volt elolvasni az eddig olvasatlan könyveket a szerzőtől. Márciusban a Capri királyát hoztam ki a könyvtárból, tegnap este-ma reggel pedig ezt a rövid mitológiai témájú kötetet fejeztem be.

Hazánkban még az egykori Palatinus Kiadó kezdte el kiadni a Mítosz (Myths) sorozatot - ebből már olvastam Atwood Pénelopeia kisregényét, most elkezdett érdekelni a többi is - ami hasonlóan elismert írók feldolgozásai (Viktor Pelevin, David Grossman, Alexander McCall Smith). 

A Teher Atlasz történetét meséli el, akinek alakja nem volt ismeretlen számomra - többi görög mitológiai könyvet olvastam már, de most újra rácsodálkoztam kegyetlen sorsára. 

JW saját életével foglalja keretbe az ismert történetet - utal saját gyerekkorára, a korlátokra, amiket nevelőszüleitől tanult, ill. magáról ennek a kisregénynek a felkéréséről - megírásáról is ír.

Atlasz sorsán túl Héraklész is bekapcsolódik a történetbe, aki nem olyan erős-bátor-szimpi figura, mint ahogy generációm legismertebb adaptációiból (Herkules sorozat és a Disney mese) megismertük. A történet szerint egyik küldetése közben átveszi egy időre Atlasz feladatát, aki segít neki megszerezni Héra kertjéből az aranyalmákat. 

Nagyon gyorsan végigolvastam a kötetet, az alapja - az újramondás tetszett, az életrajzi bevezetőkkel, ám a történet néhol alpári volt (kösz Héraklész), ezek a jelenetek nekem kilógtak a sztoriból - ilyen nyílt megfogalmazásban nem tetszettek. 

A múlt, a magunkra vett és tanult korlátok és szabályokról szól a történet, ami könnyed formában megismertet a mitológia egy szeletével.

Most már tudom, hogy a múlt nem foszlik szét, mint egy délibáb. Rá kellett jöjjek, hogy a jövőnek, ha mégoly láthatatlan is, de súlya van. A múlt és a jövő gravitációs vonzásában létezünk. Óriási energiát – a fénysebesség erejét – kívánja meg, ha meg akarjuk törni ezt a vonzást.

Olyan sokat most nem adott nekem ez a könyv, de már csak egy kell az életmű - magyar nyelvű - teljesítéséhez (terveim szerint ez a következő hetekben megtörténik).

3/5

Kiadó: Palatinus
Kiadás éve: 2008
Eredeti cím: Weight
Fordító: Lengyel Tamás
Oldalszám: 
Ár: - Ft
Borító: 3/5

Fülszöveg:

„A ​Teher jóval többről szól, mint Atlasz büntetéséről és átmeneti megkönnyebbüléséről, mikor Héraklész leváltja, s vállára veszi a világ terhét. Fel akartam tárni a magányt, az elszigeteltséget, a felelősségérzetet, a megterheltségét és a szabadságot, mert az én változatom sajátos véget ér, mely sehol másutt nem köszön vissza. Persze, ezt közvetlenül a saját helyzetemből kiindulva írtam meg. Nincs más járható út.” Amikor a kiváló angol írónőt felkérték, hogy a népszerű Mítosz-sorozat keretében „mesélje újra” egyik archaikus történetünket, azonnal tudta, miről kell írnia. Nem véletlenül választotta Atlasz mítoszát: miután apró gyermekkorában elszakadt szüleitől, súlyos lelki teherrel kellett megküzdenie. Szombatista nevelőszülei mellett olyan munkáscsaládi közegben nőtt fel, ahol a bölcsesség is inkább teher volt, semmint elvárás. Saját élete élményeiből táplálkozva Jeanette Winterson megrendítő erejű alkotást hoz létre, amelyben nem csupán újrateremt egy mítoszt, hanem Münchausen báró módjára megkísérli kimenteni önmagát lehetetlen léthelyzetéből. Ez a rendkívül szuggesztív, költői hangvételű regény, újszerű látásmódjával egyedülálló olvasmányélmény.