Afonso Cruz - Kokoschka ​babája

Évek óta a várólistámon volt a portugál Afonso Cruz elsőként magyarul megjelent regénye, a Kokoschka babája. Még Amadea blogbejegyzése miatt figyeltem fel rá, hogy aztán kereken 10 évig ne olvassam el :O :D Most egy molyos kihívás miatt vettem elő [emiatt is szeretek mostanában sorsolós - társasjátékmezős kihívásokon részt venni, mert rákényszerítenek, hogy a végtelen várólistámról válogassak]. 

Tudtam róla, hogy posztmodern szöveg, ám végig reméltem, hogy megtudok valami többet a címbeli babáról - hát nem. :D A regény a történetmesélésről, az élettörténetek összefonódásáról szól, a szavak és a mesélés teremtő erejéről szól - több drezdai szereplő szemszögén keresztül. Magyar olvasóként külön érdekes volt, hogy szerepel benne több magyar szereplő - a Varga család, a gazdag vállalkozó Zsigmond, lányai és az ő leszármazottjuk - Adele Varga.

A kiindulási pont az 1946-os Drezda, ahol folyamatos bombázások és a náci katonák veszélyeztetik az emberek életét. Egy zsidó kisfiú - Isaac Dresner, miután egy náci katona  a szeme láttára lőtte le legjobb barátját, Bonifaz Vogel madárkereskedésébe menekül, és a bolt alatt kialakított pincében bújik el. Bonifaz egyszerű lélek, aki először azt hiszi megbolondult, hogy hangokat hall. A háború végén, mint apa és fia 'bújnak elő' a boltból, ill. csatlakozik hozzájuk egy fiatal lány, Tsilia, aki szintén elmenekült régi életéből. A háború szétzúzott országokat, családokat - ám ők hárman egymásra találtak.

A második egységben a már említett magyar családot ismerjük meg, érdekes technikai megoldással - ez a rész olyan, mint egy regény a regényben - láthatjuk a címlapját, fülszövegét és részleteket Anasztázia Varga történetéből - akihez az író - elmesélő, Mathias Popa - szintén egy drezdai túlélő - többféle ponton kapcsolódik. Olvashatjuk Anasztázia unokája, Adele történetét, aki nagyanyja számára elkezd kutatni nagyapja után, aki egy éjszaka tűnt el az asszony életéből - egy terhességet hátrahagyva. 

Az utolsó fejezetekben megismerhetünk egy portugál zenészt, aki eleinte nem tudjuk milyen módon kapcsolódik a fentiekhez, de végül a szerző az ő szálát is összefonja a többiekével. 

Viszonylag gyorsan a végére értem, hagytam hogy sodorjon magával a sokféle élettöredék - amelyek jegyzetszerű oldalak, levelek, 'regényfejezetek' formájában bontakoztak ki. A nehéz témák, tragédiák ellenére van benne humor, emiatt 'könnyű' volt olvasni. 

– Ha Isten bezár egy ajtót, kinyit egy ablakot – szólt közbe Marlov.
– Hát tudja, Marlov úr, ez a dolog Istenről nekem nem mond semmit. Én nem úgy hiszek, ahogy az emberek általában. Szerintem ha Isten kinyit egy ablakot, akkor azt azért teszi, hogy kiszellőztessen.

Ám hiába viszonylag rövid a regény, mégis nagyon sűrű - tele van a zsidó vallás elemeivel (főleg az első részben, amikor Isaac tanítgatja Bonifaz Vogelt), filozófia kérdésekkel - amelyek egy része szerintem el is ment a fejem felett, mert elsőre inkább a sztorira figyeltem - ezt vártam tőle. Tipikusan az a könyv, amit érdemes újraolvasni.

Csak hogy lássa, Marlov úr, hogyan alakítják át a világot magunk körül a meggyőződéseink, és még arra is képesek vagyunk, hogy elhiggyük a saját hazugságainkat. Arra kényszerítjük a világot, hogy olyan legyen, amilyennek mi gondoljuk, és észre sem vesszük, hogy az egész életünket végighazudozzuk. Mind ilyenek vagyunk, maga is. Ez az emberiség egyik legszívósabb tulajdonsága.

Első olvasásra most nem fogott meg engem, de látom miért kapott díjakat - kitüntetéseket. Ennek ellenére örülök, hogy végre elolvastam és kicsit megtornáztattam az agyam, bár nem a legjobb pillanatban álltam neki. Szerintem fogok még próbálkozni a szerzővel - a Virágok c. regénye szimpatikusnak tűnik.

3/5

Kiadó: Typotex
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: A Boneca de Kokoschka
Fordította: Bense Mónika
Oldalszám: 280
Ár: 3200 Ft
Borító: 3/5

Fülszöveg:

Oskar ​Kokoschka, a festő annyira bele volt bolondulva Alma Mahlerba, hogy amikor véget ért a kapcsolatuk, készíttetett egy élethű babát, amely szerelme minden egyes részletét hűen lemásolta. A bábkészítőnek írt levelébe, amelyet a babához mellékelt, és amelyet pontos leírással ellátott rajzok kísértek, még azt is belevette, hogy a bőrnek mely ráncait tartja nélkülözhetetlennek. Kokoschka, aki nem akarta véka alá rejteni a szenvedélyét, a városban sétálgatott a babával, eljárt vele az operába. Egy nap aztán elege lett belőle, a fejéhez vágott egy üveg vörösbort, és a baba a szemétbe került. És innentől kezdve sok ember sorsában töltött be létfontosságú szerepet, olyan emberek életében, akik túlélték a második világháborúban a Drezdára hullott négyezer tonna bombát.

Afonso Cruz (1971) sokoldalú figura: nem csak író, hanem kiváló grafikus és közismert zenész is egyben. Könyveit saját alkotásai díszítik, de számtalan mesekönyvet is illusztrált már, és ezen kívül még animációs filmeket is rendez. A bluesos, swinges dalokat játszó The Soaked Lamb nevű zenekarban gitározik, bendzsózik, ukulelézik, vagy ha kell, hát énekel. Írói karrierje 2008-ban indult az Istenhúsa (A Carne de Deus) című regényével. Nagyon termékeny alkotó, írásaival számos portugál díjat nyert már. Legjelentősebb nemzetközi sikere,hogy A Kokoschka babája 2012-ben elnyerte az Európai Unió irodalmi díját.