Mary Westmacott - Az óriás kenyere
Az óriás kenyere a leghosszabb a Mary Westmacott álnéven írt regényei közül - ezért is hagytam ezt a végére (ill. valamikor tavaly egyszer már beleolvastam, de annyira nem fogott meg, így eddig halogattam). Le kellett lassulnom a történethez, amely egy nagyszabású életregény: egy angol nemesi család utolsó sarjával, Vernonnal a főszerepben.
Vernon Deyre életét gyerekkorától követhetjük, először még a gyermeki nézőponton átszűrve hétköznapjait - amit Dadus, néha szülei és képzeletbeli barátai töltenek meg. Már hamar kiderül, hogy szülei között nem feszültségmentes a viszony és ezt a kisfiú érzi és érti. Rengeteg családi titkot hall, miközben csendesen bolyong a házban. Apja számára a birtok, Abbots Puissants a legfontosabb, házasságkötését is ez motiválta. Gyerekével távolságtartó, bár mielőtt örökre kilépne a család életéből tölt néhány bensőséges pillanatot fiával és megerősíti benne a birtok szeretetét és az álmot, hogy ő is megtartsa, és ott alapítson családot.
A következő fejezetekben évtizedről évtizedre követhetjük Vernon életének alakulását: életre szóló barátságot köt, egyetemre megy és szerelmes lesz. Ám 20-as évei elején döntenie kell, hogy a benne felébredt zenei zsenialitást vagy a hétköznapi életutat kövesse (szerelem, házasság, biztos munkahely).
Közben kitör az I. világháború, ami a legtöbb szereplő sorsát befolyásolja valamilyen módon: döntés elé állítja őket, új élethelyzetekben találják magukat.
A regény utolsó fele - negyede nagyon izgalmas, olyan fordulatok követik egymást, hogy az addig szépirodalmi - kicsit unalmasabb, lassabb szöveg átcsap letehetetlen lektűrbe. Érdekes volt ez a kettősség, mert 2025-ből visszanézve ez az akkor direkt romantikus - lektűr irodalomként megjelent regény, már félig szépirodalmi. Érzékletesen mutatja be a századelő előkelő családjait, a gyerekneveléstől és a házasságkötéstől kezdve, a munka világáig. Bepillantást kapunk a háború alatt a hátország eseményeibe - a nők változó sorsába (Agatha Christie ezt a saját életéből is meg tudta erősíteni).
Komplex regény, amelyben képet kapunk erről a pezsgő történelmi időszakról egy fiatalember életútján keresztül. A zenei része bevallom nem fogott meg, mivel nem értek hozzá ezért Vernon zsenialitása nem jött át, de a regény befejezve értelmet nyert a prológus és az ott leírt koncert. A pszichológiai szál viszont nagyon tetszett - Vernon érzékeny gyermeki elméjének bemutatása felnőtt korában is megjelent és jelentőséget kapott.
Mai szemmel már melodramatikus a regény vége, a fordulat-fordulat hátán, de összességében egy jó lélektani-romantikus-történelmi regény.
4/5
Kiadó: HelikonKiadás éve: 2024
Eredeti cím: Giant's Bread
Fordító: Vallasek Márta
Oldalszám: 512
Ár: 4299 Ft
Borító: 4/5
Fülszöveg:
Lehet-e izgalmas egy Agatha Christie-regény tojásfejű belgák, angol vénkisasszonyok és persze gyilkosságok nélkül? A krimi királynőjének Mary Westmacott álnéven írt érzékeny lélektani regényei egyértelmű igennel felelnek a kérdésre. Az e lapokon kibontakozó, idill és tragédia közt ingadozó élettörténetek finom társadalom- és élénk karakterrajzzal egészülnek ki, elfeledtetve a hullák hiányát.
Az óriás kenyerének első lapjain az új londoni operaház nyitódarabján találjuk magunkat, mely erősen megosztja a zeneértő közönséget: van, aki értetlenül áll a befogadhatatlannak tartott "gépzene" előtt, mások viszont zseniális műnek, a jövő zenéjének tartják. Vernont, az ismeretlen komponistát egyedül az operaház igazgatója ismeri, akihez gyerekkora óta mély barátság fűzi. Vernon Deyre egy ősi angol nemesi család utolsó sarja, akiben a muzsika géniusza lakozik - és ez a géniusz kisajátítja, és tragikus választásra kényszeríti az ifjú zeneszerzőt. De vajon békében, biztonságban és kényelemben élje le középszerű életét, vagy elégjen a zene tüzében, hogy maradandót alkosson?
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)