Jhumpa Lahiri - Római történetek

Érdekes módon az indiai-amerikai írónővel először olasz vonatkozású novellafüzérén keresztül ismerkedtem meg 2023-ban. A Római történetek is amiatt került fel a várólistámra, mert vágytam arra a hangulatra - külső szemszögre, ahogy ő látja az 'Örök várost'. 

A kötetben 9 hosszabb-rövidebb novellát olvashatunk, mindegyik történetben megjelennek bevándorlók - a kívülállók, nem olasz szereplők, akik próbálnak beilleszkedni a hétköznapokba. Ez nem megy könnyen - szívszorító például a Napfényes ház, amelyben egy bevándorló családot utál ki a lakóközösség, melynek eredménye a menekülés ill. a lezüllés. 

Hasonlóan kellemetlen hangulatú, kirekesztő történet az Üzenetek, amelyben egy özvegyasszony új munkát vállal. De már a legelső novella, a hangulatos vidéki nyaralás leírás is rejt egy kegyetlen tragédiát a szereplők múltjában. 

Szívszorító volt olvasni ezekről a sorsokról, a gyerekkortól kezdődő idegengyűlöletről - ami szintén megjelent két barátnő találkozását elmesélő A visszatérésben.

A kötet egyik legérdekesebb darabja A lépcső, amelyben több karakter életét villantja fel - Spanyol lépcső (?) 'árnyékában'.

Az idegenségérzet - állapot bemutatásán kívül, amely az egész kötet lényegi eleme - olvashatunk még házasságokról, családokról, az öregedésről és az emlékezésről.

Apró villanásokat, élethelyzeteket kaptam Rómából - ami csak a háttere volt a bemutatott emberi sorsoknak. Most ezt kicsit kevésnek éreztem, nem tudtam annyira bevonódni sok szereplő életébe - ettől függetlenül ez is egy szép kötet, aminek hamar a végére értem. Kedvem támadt most olasz szerzőktől olvasni...

4/5

Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2024
Eredeti cím: Racconti romani
Fordító: Greskovits Endre
Oldalszám: 264
Ár: 4499 Ft
Borító: 4/5

Fülszöveg:

Róma ​- ez a múlt és jövő, ég és föld között lebegő műemlék metropolisz – nem csupán a helyszíne, de a főszereplője is ennek a kilenc történetnek a Pulitzer-díjas szerzőtől.

A határ című novellában egy vakációzó család napjait leshetjük meg a mindenes lányának szemével. P partjain egy férj felett átveszi az irányítást meg nem élt élete. A körmenetben egy gyászoló házaspár visszatér a fővárosba, hogy ott töltse az ünnepet. A Napfényes házban egy a múlt kísérteteivel küzdő bevándorló családot utolsó reményétől fosztanak meg az idegengyűlölő szomszédok. A lépcső két városrészt összekötő lépcsősorán feltárulnak a város különféle lakóinak titkai. E csupa szín freskó legizgalmasabb alakja mégis maga a címszereplő: ellentmondásosságában és állandó változásában otthont ad mindazoknak, akik annak ellenére is mellette döntenek, hogy tudják, sohasem tartozhatnak ide egészen.

Mindig felkavaró a pillanat, amikor a város lángra gyúl, a hegyek beleolvadnak az égbe, a parti fenyők teteje úgy emelkedik az épületek fölé, mint vulkáni füst, és csaknem minden, ami napról napra körülvesz bennünket, minden részlet és minden teremtett lélek elsötétül, eltorzul, és egy szempillantás alatt elenyészik.