Néhány könyvről röviden | 2023 november

A novemberi olvasmányaim felét mesék, képeskönyvek tették ki - főként ezekről nem készült külön bejegyzés.

Szabó Imola Julianna: Rókamók és Círmacs
A gyerekkönyvtárban láttam meg a polcon ezt a könyvet, gondoltam a rókás kihívásomhoz pont jó lesz. Szabó Imola Juliannától olvastam egy verseskötetet (Lakása van bennem), így nem volt teljesen ismeretlen számomra a szerző.
Nagyon tetszett a kedves grafika (Gyöngyösi Adrienn), és a mesék alaphelyzete, hogy egy cica és egy róka él együtt. A mesék hétköznapi helyzeteket mutatnak be: születésnapot, fogszabályozó viselését, álmok megélését.
A történetek néhol kicsit furák voltak, mintha még hiányzott volna belőlük egy-két mondat. Persze nem én vagyok a célközönség, de nekem annyira nem tetszett a humora ellenére sem.
3/5

Tomi Kontio: A kutya, akit Macskának hívtak
Egyik kollégám épp a 4. (karácsonyos) résszel dolgozott, amikor ajánlotta nekem ezt nem hétköznapi mesesorozatot. Hétvégére ki is hoztam a részeket, tökéletes esti olvasmánynak bizonyultak.
Adott egy kutya, akit anyja Macskának nevezett el, mert a macskák magabiztosak és ezt kívánta saját lányának is. Szegény Macska hamar magára magára marad, vándorol az erdőkön-mezőkön, ám magányos marad. Helsinkiben talál társra, barátra – egy hajléktalan férfira, aki Borznak nevezi magát.
Nagyon szép ez a történet a társak találásáról, olyan helyeken ahol nem is gondolnád, ill. az élet apró szépségeiről – örömeiről, amit Borz és Macska együtt él át.
Macska elég terhelt családból érkezik, sok előítélettel, magánnyal – szomorúsággal, amit Borz segít neki feloldalni, ill. a későbbi részekben egy új szereplő ;)
A rajzolás (Elina Warsta) egyedi, hamar megfogott – tetszett ahogy a szöveg a rajzokkal együtt élt.
5/5

Tomi Kontio: A kutya, akit Macskának hívnak, összeakad egy macskával
Borz és Macska (aki egy kutya) kis közössége egy új szereplővel bővül. Megjelenik a világlátott Kutya (aki egy macska) :D Némi ösztönös berzenkedés (Macska részéről) után befogadják és megmutatják neki városuk szépségeit.
Macskának fel kell dolgoznia, hogy Borz figyelmén mostantól osztoznia kell, de a férfi hamar észreveszi, hogy barátját bántja valami.
5/5

Tomi Kontio: A kutya, akit Macskának hívnak, otthonra vágyik
A harmadik részben már összeszokott csapatként találkozunk Macskával, Borzzal és Kutyával.
Macska egy pályaudvari élmény hatására gondolkodik el azon, hogy miért nincs otthonuk – egy állandó hely, ahol pihenhetnek, nem fáznak és együtt lehetnek.
A kis társaság ezért útra kel, hogy megfelelő helyet találjanak és ahogy az eddigi történetekből megszokhattuk, nem mindennapi módon oldják meg a helyzetet.
5/5

Tomi Kontio: A kutya, akit Macskának hívnak és a karácsony csodája
A kis kompánia a tél és karácsony élményeit osztja meg velünk ebben a kötetben.
A kontértotthon ("kockéner") egészen otthonossá vált, ám a barátok házon kívül töltik a karácsony estét – megnézik az ablakokon át, hogyan töltik másik a karácsonyt.
Ezúttal egy kislány is fontos szerephez jut a történetben, aki a három barát segítségével új szemmel néz saját családjára és helyzetére. A karácsonyi téma magával hordozza a segítség, adományozás lehetőségét is, amit szépen bemutat ez a rész.
Az egész sorozatban jelentős a társadalom peremén élők nézőpontjának bemutatása, főleg gyerek szemmel lehet ez újszerű és fontos élmény. Felnőttként persze érezzük, hogy nem tökéletes ez az élet – kockázatos, veszélyes – főleg Borz számára.
Összességében remek és újszerű olvasmányélmény volt számomra ez a sorozat – érdekes témákat dolgoz fel, nagyon tetszenek az illusztrációk is. Jó szívvel ajánlom, ha nem mindennapi meséket kerestek. A részek nagyjából önállóan is értelmezhetőek, mert elismétli pár mondatban az alaphelyzetet (miért Macska, ez a kutya, stb.)
5/5

Maggie O'Farrell: A fiú, aki a szívében hordozta a csodát
A szerzőtől már olvastam a másik mesekönyvét (Ahol a Hóangyalok laknak), ezért is voltam kíváncsi az újra. (Felnőtteknek íródott regényei közül még csak egyet sikerült, de szeretnék még ismerkedni vele.)
A mese ismét Daniela Jaglenka Terrazzini illusztrációival készült el, amelyek szépen kiegészítik a történetet. Főszereplőnk Jem, aki nemrég költözött anyukájával és kishúgával egy vidéki házba – nehezen megy az átállás, hiányzik neki a régi élete. Húga viszont boldogan veti bele magát az új hely felfedezésébe, ő mesél neki arról, hogy a környéken Pajtiknak nevezett csintalan lények élnek. Persze Jem, mint az idősebb-okosabb testvér, nem hisz neki – ám egyre több fura dolog történik vele.
Több érdekes témát érint ez a mese: egyrészt a beilleszkedés kérdését, a figyelemzavart (nincs kifejtve, de Jem hiperaktív – diszlexiás lehet?), a testvérek közti kapcsolatot és az élet szépségeinek megélését. Jem fokozatosan dolgozza fel magában az új helyzettel szemben érzett haragot, majd nyit új környezete felé.
A Pajti egy orosz-ír mesevilágot idéző lényecske, aki az illusztrátor munkájának köszönhetően elképesztően cuki :D
Remek kikapcsolódást nyújtott ez a könyv, jobban is tetszett, mint a Hóangyalos! Remélem megjelenik még a szerzőtől és illusztrátortól hasonló kötet!
5/5

Edgar Allan Poe: Az Usher-ház vége
2010-ben olvastam először ezt a novelláskötetet– nemrég eladtam a példányomat, majd a Netflix sorozat hatására mégis eszembe jutott, hogy jó lenne újraolvasni. (Na de ezért jó a könyvtár :D)
Most többen kölcsönözték ezt a kötetet, mást is megihletett gondolom az új adaptáció, ami Poe novelláinak csupán néhány elemét használja fel és egy teljesen modern történetfüzért alkot a különféle történeteiből. (Ebben a konkrét Lazi Kiadós válogatásban nem is szerepel mindegyik, amire a sorozat utal ;)).
Nagyon vegyes a kép: megtalálhatjuk a legismertebb, olvasmányos, cselekménydús történeteit, mint például A hosszúkás láda, Az áruló szív vagy A fekete macska.
A filozofáló – elméleti novellái újraolvasáskor sem kötöttek le, ill. több hasonló 'szerelmes' darab, ahol a szerelem átfordul valami végzetesbe, a szeretett csodanő átalakul valami mássá és kísérteni kezdi a főszereplőt.
Poe cselekményes, népszerű novellái igazi gyöngyszemek – a horror, krimi, thriller zsánerek igazi klasszikusai, ezeket szívesen olvasom újra, de volt néhány nem nekem való darab ebben a gyűjteményben – emiatt 3/5
Első találkozásnak nem ezt a kötetet ajánlom, inkább a Helikon rövidebb zsebkönyveit – de érdemes olvasni a szerzőtől, igazi klasszikus!

Matt Haig: Az egér, akit Mikának hívnak
A fiú, akit Karácsonynak hívnak sorozatból az elmúlt években elolvastam mindhárom könyvet, most a horrorkönyvek után vágytam valami könnyedre.
Az egér, akit Mikának hívnak c. kisregényben megismerhetjük Nicholas kis társát, Mikát születésétől kezdve. Az Északi Sarkon és Koboldfalu közelében egy új barátra talál főszereplőnk, Bátor Brittára, akinek határozott elképzelései vannak a szomszédjaikról, a finom ételekről és az egérlét fontos kérdéseiről. Mika viszont nyitottabb szellem, aki szívesen élvezi a koboldok társaságát, jól elvan Igazmondó Glimpivel. Barátságuk többször megkérdőjeleződik az események során, aminek fontos szereplője egy kék trollsajt :O
A könyv fontos üzenetet hordoz – elég nyíltan: vállald fel magad, nem kell beskatulyáznod magad valamilyen szerepbe és ha valakinek a társasága nem tesz jót számodra, akkor szakítsd meg vele a kapcsolatot. A kisgyerekek számára hasznos lehet látni Britta és Mika dinamikáját, hiába ők az egyedüli egerek a környékén, Britta (csakazértse használom a teljes nevét!) messze nem a megfelelő társ Mika számára.
Kalandok, humor és remek illusztrációk oldják a fenti komoly üzenetet – jól sikerült szerintem ez a rész is.
4/5

Sophie Schönhammer: Star Collector – Csillaggyűjtő 2.
Már az első rész sem fogott meg teljesen, de szerettem volna lezárni a duológiát – ezért olvastam el. A két fiú párkapcsolata újabb akadályok előtt áll – a külvilág megítélése, családi titkok ill. az intimitás fokozatai.
Nagyon intenzív ez a rész, Nikó valamit titkol Fynn elől, aki érthető módon feszült emiatt. Lassan avatja csak be a családi hátterébe, abba, hogy miért is lakik egyedül.
A kötet utolsó lapjain egy meglepően nyílt/életszerű jelenetnek is szemtanúi lehetünk (18+!), ami miatt ez a manga jóval komolyabb, mint a Heartstopper cukiskodó részei.
Érdekes kalandozás volt a Csillaggyűjtő számomra a manga területén, de nem fogott meg igazán.
3/5