Jodi Taylor - Átkozott hazugságok és a történelem
A sorozat erőssége számomra - a rengeteg humoros beszóláson és jeleneten kívül - a történelem egyes epizódjainak feldolgozása. Ebben a részben Jodi Taylor több fontos eseményt is bemutat az angol történelemből.
A múltba való visszaugrásoknak köszönhetően 'testközelből' ismerhetjük meg IV. György megkoronázását 1821-ben, a 6. századi Caer Guorthigirn erődjének ostromát, ahol még Artúr is felbukkan. Tanúi lehetünk ahogy a 13. században János király halála előtt néhány nappal elveszíti kincsei nagy részét. Sőt még a Stonehenge egy korai verzióját is megismerhetjük, ami Max egyik álomugrása volt. Ez az epizód egy nyugtalanító későbbi eseményre is utalást tesz, ugyanakkor egy varázslatos élményt mutat be.
A kedvencem a fenti ugrások közül a Caer Guorthigirn-i volt. A fennsíkon álló erődhöz érkeznek múltjáróink, hogy kiderítsék milyen célból épült a walesi határon álló erődítmény. Természetesen, ahogy tőlük megszokhattuk, nem épp a békésnek gondolt időpontba érkeznek - menekülő emberek közé kelle elvegyülniük, szász csapatok tartanak az erőd felé... Ám a mítoszok és legendák alakja, Artúr király is megjelenik, akit áhítattal vesznek körül az emberek - köztük persze a St. Marysek is. Megismerhetjük milyen hadvezér lehetett a mesék alakja, akit nem kísért Merlin - ám egy ponton felbukkant az alakja. Artúr és kardja később még több bonyodalmat is okoz.
Egyre nehezebb spoiler nélkül írni a történetről, bár most a regény nagy részét az ugrások ill. az Max és egy kisebb csapat önálló akciója ill. annak megtorlása teszi ki. Ezen kívül lassan épülget tovább Max és Leon házassága, a könyv végén kaptam végre kedves közös jeleneteket - de a regény nagy részében alig 'találkoztak'. Nekem ez nagyon hiányzott és furcsa is volt. Igaz a St. Mary több problémával küzdött - az egyiket maga Max váltotta ki: ellenőröket kaptak a fenntartójuktól, a Thirks egyetemről.
A kötet egyik utolsó fejezeténél azt hittem eldobom a könyvet, annyira felháborított az idillnek keresztbe tévő régi ismerős karakter...
Ez a rész egy kicsit kevésbé tetszett, mint mondjuk az előző - Max nehéz helyzetbe kerül a történetben - többször is -, ill. nekem hiányoztak a Leonnal való közös jelenetek. A könyv befejezésével teljesen elégedett vagyok és kíváncsian várom a folytatásokat!
4/5
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2022
Eredeti cím: Lies, Damned Lies, and History
Fordította: Szente Mihály
Sorozat: St. Mary krónikák 7.
Oldalszám: 384
Ár: 3790 Ft (Rendeld meg akciósan a kiadótól ;))
Borító: 5/5
Fülszöveg:
Max nem érzi jól magát a bőrében. Amíg a kollégái a Teutoburg-erdőbe indulnak, hogy megfigyeljék a rómaiak és a germánok egyik legnagyobb csatáját, ő maga kénytelen beérni azzal, hogy egy rettenetesen elhízott, undok és ordenáré királynét üldözve rohangál a westminsteri apátság körül.
Aztán a St. Mary soron következő – rendkívül sikeres – küldetése után a Thirsk régészei előkotornak a földből egy rejtélyes rendeltetésű, ősrégi kardot. A lelet az egyetem archívumába kerül, ám néhány nappal később balszerencsés, sőt, tragikus események történnek az ásatás helyszínén. Egyes múltjárók és biztonságiak – igen, Markham is nyakig benne van – biztosra veszik, hogy a két dolog összefügg, és akcióba lépnek.
Max, aki sosem rajongott a szabályokért, ezúttal túl messzire megy, amiért sokan megfizetnek, többek között ő maga is: a jelek szerint soha többé nem vehet részt küldetésben. A kérdés az, hogy az adott körülmények között sikerül-e helyrehoznia a dolgokat. A kilátástalannak tűnő helyzetben őrült nagy dobás kell ahhoz, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)