Elif Shafak - Az eltűnt fák szigete

Elif Shafak török írónőtől először 2014-ben olvastam - Az isztambuli fattyú kedvenc könyv lett, ezért újra meglepődöm magamon, miért várok éveket a következővel. Művei mindig valamilyen egzotikus világba adnak betekintést, érdekes szereplőkkel, remekül elmesélve. 

Legutóbb megjelent regénye, Az eltűnt fák szigete szintén különleges történet, mely Ciprus 20. századi történetébe ad betekintést. Bevallom nem sokat tudtam a szigetről, mely máig két részre - görök és török - oszlik. Az 1970-es években, amikor a regény egyik szála is játszódik véres harcokba torkollnak a konfliktusok, embereket szó nélkül lelőnek, eltüntetnek.

A regény jelenbeli szála a 2010-es évek végén, Londonban játszódik. Ada egy tizenéves kamaszlány, aki édesanyja halála után fásultan éli életét - növénybolond édesapjával unalmasan telnek a napjaik. A téli szünet előtti utolsó napon viszont Ada egy meglepő tettével borzolja fel osztálytársai, tanárai és apja kedélyeit. A szünetben rááadásul egy ciprusi családtag látogatja meg őket - aki talán választ tud adni Ada kérdéseire. Múltjával kapcsolatban sok mindent homály fed, szülei titkolóztak előtte - ám ő is tudja, ahogy a növények, úgy az emberek elraktározzák őseik traumáit...

A könyv másik szála, narrátora egy meglepő szereplő - egy ciprusi fügefa, amit Kosztasz még hajtásként hozott el a szigetről. 

Megismerherhetjük Defne és Kosztaszt szerelmének történetét, ami egy igazi Rómeó és Júlia történet. A lány török - a fiú görög. Az 1970-es években egyikük családja sem fogadta volna el kapcsolatukat, ezért csak titokban találkozgathattak. Ebben segítségükre volt egy taverna és kedves vezetőik, ahol a már említett fügefa is élt.

A regény több érdekes témát beemel - egyrészt megismerkedhetünk Ciprussal, a 20. századi helyzetével - a háború következményeivel, másrészt fontos eleme a cselekménynek a traumák átörökítése - elhallgatása, a bevándorló lét nehézségei. A környezetvédelem, a növény- és állatvilág hálózatának bemutatása érdekes új nézőpontot nyújt. A fügefa fejezeteit olvasva többször eszembe jutottak Peter Wohlleben könyvei - gondolom a szerző előtt sem ismeretlen a munkássága. 

A kötet végére szépen összeállnak a mozaikdarabkák, bár a legtöbb esemény kikövetkeztethető - a regény erőssége, hogy egy kevésbé ismert ország életébe ad betekintést, egy különleges családtörténet elmesélésével. 

Jó szívvel ajánlom ezt a regényt, ha szívesen olvasnátok Ciprusról, vagy vágytok egy nem mindennapi családregényre - első olvasmánynak is tökéletes Elif Shafaktól!

5/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2022
Eredeti cím: The Island of Missing Trees
Fordító: Nagy Marietta, Csáki-Sipos Kata
Oldalszám: 440
Ár: 3999 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Nicosia ​az egyetlen kettéosztott főváros a világon. Más nyelv, más írás, más emlékezet uralkodik a két oldalon – írja Elif Shafak új regényének elején. Mégis van, ami akadálytalanul jár át a görög és a török Ciprus határán: a szél, a madarak – és a szerelem.

De mennyi esélye van a hetvenes években az egyik napról a másikra földi pokollá váló Nicosiában az elszabaduló erőszak közepette egy görög fiúnak, Kosztasznak, és egy török lánynak, Defnének, hogy felülírják a gyűlölet törvényét a szerelem törvényével?

Évtizedek telnek el, mire sorsuk beteljesedhet, ám az ezredforduló után új, választott hazájuk fővárosában, Londonban sem ereszti el őket a múltjuk. A traumák velük élnek. Lányuknak, a gimnazista Adának anyja halála után pedig azzal kell szembesülnie, hogy a fájdalom akkor is öröklődik, ha a szülők sohasem beszéltek arról, miért jöttek el Ciprusról.

Kétséges, hogy fel lehet-e dolgozni a kettős identitás terhét tizenhat évesen. A Londonba érkező török nagynéni, Meryem mindent egy lapra tesz fel, amikor elmeséli a szülők történetét, amelyről egy ciprusi vendéglőből Londonba telepített és a téli vihar elől a föld melegébe menekített, elásott fügefa monológjából is értesülünk.