Roxane Gay - A rossz feminista
Nagyon vártam ezt a könyvet, először 2016-ban hallottam róla a Popkultcsajoksatöbbi podcast 54. adásában, aminek a feminizmus aktuális jelenségei, könyvei volt a témája.
Amikor megláttam év végén az előrendelhető könyvek között, nagyon megörültem, hogy végre magyarul is olvashatjuk. Az utóbbi években én is egyre több feminista témájú könyvet olvastam, több nézőpontot megismerhettem. Roxane Gay egy üdítően új perspektívát hozott el az esszéiben, amivel kritikusabb gondolkodásra késztet több témában.
Szeretném hinni, hogy a feminizmus fogalmát egyre kevesebben értik félre. Az én kis zárt világomban legalábbis így van. A körülöttem élő és dolgozó férfiak nem néznek le a nemem miatt, kölcsönösen segítjük és támogatjuk egymást - és így kellene lennie ennek mindenhol.
Amerika sok tekintetben a szabadság földje, viszont rengeteg előítélet, gyűlölet, meggondolatlan cselekedet hazája is. Erre, sajnos több példát is láthatunk ebben az esszégyűjteményben is.
A kötetben megismerhetjük Roxane Gayt, néhány önéletrajzi adalékkal, de az esszék középpontjában olyan társadalmi, kulturális jelenségek állnak, amik megihlették, dühítették, amikhez úgy érezte magyarázatot kell fűznie a saját nézőpontjából. A tartalomjegyzéket átnézve is láthatjuk, hogy változatos a kép: saját magáról, gender és szexualitás, faji kérdések, popkultúra, politika témákban gyűjtötte össze a korábban megjelent írásait.
A bevezetőben magyarázatot ad a címre: miért tartja magát rossz feministának. Szerintem épp ebben áll gondolkodásmódjának pozitívuma. Nem kiáltja ki magát tökéletesnek, csak mert érintett több témában és vannak róla gondolatai. A saját élményein, tapasztalatain szűri át ezt a fogalmat és próbál képet adni arról, hogy mi zajlik a világban, Amerikában, milyen problémákkal kell megküzdeniük a nőknek, a kisebbségnek, milyen előítéletek és hátrányos megkülönböztetések érik őket.
"Vállalom a „rossz feminista” címkét, mert ember vagyok.Rendetlen vagyok. Nem is próbálok példakép lenni. Nem próbálok tökéletes lenni. Nem próbálok úgy tenni, mintha mindenre tudnám a választ. Nem próbálok úgy tenni, mintha mindig igazam volna. Csupán azt próbálom minél alaposabban alátámasztani, amiben hiszek. Próbálok valami jót tenni ezen a világon, próbálom egy kicsit felkavarni az állóvizet az írásaimmal, miközben önmagamat adom: egy nőt, aki szereti a rózsaszínt, aki szeret bolondozni, és aki időnként zenére rázza a seggét, pedig ezekről tudja, nagyon jól tudja, hogy borzasztóan állnak egy nőnek."
Én magam is feministának tartom magam, hiszek abban hogy a férfiak és a nők egyenlők, egymás társainak kell lenniük. Nem szabad egyiknek sem lenyomni a másikat, a munkájától függjön mindenkinek a bérezése ne a neme miatt. Persze nagyon nehéz az évszázados berögződéseket levedleni, de hiszek abban hogy egyre jobban társai tudunk lenni egymásnak.
Roxane megmutatott az esszéiben olyan gondolatokat is, amikre nem is gondoltam - személyes érintettség híján. Milyen helyzetben vannak például a színes bőrű amerikaiak. Végigveszi, hogy milyen filmek készülnek róluk, hoz jó és rossz példákat - kezdve a 12 rabszolgaság filmmel, vagy épp sokunk kedvenc könyvével A segítséggel. Utóbbinál megrázó volt olvasni a sorait, neki fájdalmat okozott ez a könyv és a film, az idealizált déliekkel, akik egy fehér nő segítéségre vártak, mindezt egy fehér nő írta. Tényleg, mennyi tapasztalata lehetett a témában? Mégis sokunk számára ez egy kedvenc könyv, rengetegen szeretjük - de üdítő volt olvasni a 'másik' oldal véleményét, azokat a tényeket amik zavaróak, bántóak számára.
Politikai témában sok dühítő esetet, törvényt mutat be, kezdve az abortusztörvénnyel, vagy a fogamzásgátlás kérdésével. Komolyan, van férfi, aki elhiszi azt, hogy csak akkor fekszik le az 'asszonnyal', ha gyereket akar? Vagyis ezért nincs szükség fogamzásgátlásra? Vicc, álszentek...
A kötet, a címe ellenére, nem olyan sok, kimondottan feminizmussal foglalkozó írást tartalmaz, inkább egyfajta látlelet az elmúlt évek popkulturális, politikai, társadalmi viszonyairól néhány személyesebb hangvételű írással együtt. A hangvétele a legtöbbször tényleg humoros, cinikus, egyszerű és gyorsan olvasható - van néhány szívszorító és kegyetlen írás is benne, de sajnos ezek a valóság részei.
Örülök, hogy végre elolvashattam ezt az esszégyűjteményt, még ha nem is tetszett, vagy kötött le mindegyik darabja - ez a hátránya minden gyűjteményes kötetnek megvan. Viszont örülök, hogy beleláthattam egy új nézőpontból az amerikai hétköznapokba, és kritikusabb gondolkodásra késztetett több írása.
Ajánlom ezt a könyvet bárkinek, aki szeretné új nézőpontból megismerni az USA mindennapjait, érdekli a popkultúra és érzékeny a különböző társadalmi csoportok, kisebbségek helyzete iránt.
4/5
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2020
Eredeti cím: Bad Feminist
Fordító: Goitein Veronika
Oldalszám: 384
Ár: 3999 Ft (Rendeld meg akciósan innen!)
Borító: 5/5
Fülszöveg:
„A rózsaszín a kedvenc színem. Régebben mindig azt mondtam, hogy a fekete, mert az menőbb, de valójában a rózsaszín minden árnyalatát imádom. Ha veszek valami kiegészítőt, szinte mindig rózsaszínt választok. Rendszeresen olvasom a Vogue-t, és ezt nem iróniának szánom, bár talán annak tűnik. A szeptemberi kiadást egyszer még a Twitterre is feltettem.”Roxane Gay humoros, éleslátó írásai végigkísérik a színes bőrű nő útját, az utóbbi évek kulturális mérföldkövei mentén kalauzolva az olvasót, és kommentálják a feminizmus mai állását (például az abortusz kérdésében). Esszéiből egy rendkívül éleslátó nő portréja rajzolódik ki, aki arra törekszik, hogy megértse önmagát, a társadalmat, amelyben él és a kultúrát, amelyben szocializálódunk.
Bejegyzések
Jaj, ez a könyv nekem is nagyonnagyon kívánságlistás! Örülök, hogy tetszett - csak megerősítettél, hogy feltétlenül be kell majd szereznem!
VálaszTörlés