Elena Ferrante - Az elvesztett gyerek története
Lenu kiüresedett házasságából kilépve új utakon jár, próbálja összeegyeztetni az egyedülálló anya, Nino szeretője és az író szerepét az életében. Ellenérzései dacára visszatér Nápolyba, sőt egy idő után a telepen bérel lakást lányaival.
A regény nagy részét az "érett kor", vagyis főszereplőink 40-es éveinek eseményei teszik ki, a lezárás - az idős kori események alig a könyv negyedét teszik ki. Itt volt egy kis hiányérzetem, az addigiakhoz képest alig tudtam meg valamit Lenu öregkoráról, mintha arról már nem is lenne érdemes mit mondani. Visszatérünk az első regény keretéhez, ahhoz az okhoz ami miatt elkezdi mesélni kettejük történetét - na de hogy választ is kapunk-e, az már az olvasók fantáziájára van bízva.
A harmadik részben sok volt számomra a politikai, ideológiai tartalom - itt is van belőle, de úgy éreztem nem annyi, vagy már kicsit tájékozottabb voltam és nem voltam annyira elveszve.
A cselekmény lelassul, úgy éreztem hogy a fiatalkori nagy hullámok és változások után a két barátnő sorsa kezd beérni, bár egyikük élete sem tökéletes, vagy éppenséggel boldog. Tragédiák, komoly és megmagyarázhatatlan események következnek még be az életükben, amik újabb próbatétel elé állítják őket, de már könnyebben megküzdenek velük.
Lenu kemény munkával, tanulással, folyamatos önképzéssel eljutott egy szintre, amire kislányként csak álmodhatott - cikkei jelentek meg az újságokban, több könyvet megírt. Lila pedig belevágott egy teljesen új üzletbe, ami anyagi kényelmet biztosított neki és a családjának. Viszont Elena a telepre való visszatérést kudarcként fogja fel, csalódnia kell a szerelemben, nehezen tudja összeegyeztetni az anyaszerepet az írói munkával. Lila viszont helyi tekintéllyé nőtte ki magát mindenki szemében, akit tisztelnek, adnak a szavára. De csak Lenu látja igazán barátnője gyengeségeit, problémáit.
A regény nagy részét az "érett kor", vagyis főszereplőink 40-es éveinek eseményei teszik ki, a lezárás - az idős kori események alig a könyv negyedét teszik ki. Itt volt egy kis hiányérzetem, az addigiakhoz képest alig tudtam meg valamit Lenu öregkoráról, mintha arról már nem is lenne érdemes mit mondani. Visszatérünk az első regény keretéhez, ahhoz az okhoz ami miatt elkezdi mesélni kettejük történetét - na de hogy választ is kapunk-e, az már az olvasók fantáziájára van bízva.
A harmadik részben sok volt számomra a politikai, ideológiai tartalom - itt is van belőle, de úgy éreztem nem annyi, vagy már kicsit tájékozottabb voltam és nem voltam annyira elveszve.
A cselekmény lelassul, úgy éreztem hogy a fiatalkori nagy hullámok és változások után a két barátnő sorsa kezd beérni, bár egyikük élete sem tökéletes, vagy éppenséggel boldog. Tragédiák, komoly és megmagyarázhatatlan események következnek még be az életükben, amik újabb próbatétel elé állítják őket, de már könnyebben megküzdenek velük.
Körülöttük folyamatosan változnak a körülmények, a politikában, a telep családjainak erőviszonyaiban - mégis ők ketten ott állnak egymás mellett. Néha veszekedve és elfordulva a másiktól, máskor egymást támogatva akkor is amikor a föld is megremeg alattuk.
Ferrante ismét vitt magával, úgy éreztem olvasás közben, hogy ugyan már, még simán beleférne ebbe a sorozatba egy legalább 400 oldalas kötet! Hihetetlen sorozatot alkotott, nem untam meg sehol, folyamatosan elgondolkodtatott, lenyűgözött a hangulatteremtésével, komplexitásával és főleg Lila nehezen megfejthető karakterével. Több jelenete és hangulata felidéződött bennem a negyedik részt olvasva, ill. voltak jelenetek amik szép keretet adtak az előzményekhez. Lenuhoz érzem közelebb magam, rá hasonlítok - vagy hasonlítanák, de Lila őstehetsége? zsenije? lenyűgözött végig.
Az elvesztett gyerek története olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a szerelem és szeretet elmúlása, a komoly csalódások, az élet értelme - mit hagyunk hátra magunk után, a megbocsátás és a másik teljes vagy jobb megértése.
Örülök, hogy még két olvasatlan Ferrante kötet vár rám itthon (Amikor elhagytak, Tékozló szeretet), ill. nyáron érkezik az utánpótlás (A felnőttek hazug élete).
Kiadó: Park Kiadó
Kiadás éve: 2019
Eredeti cím: Storia della bambina perduta
Fordító: Verseghi Anna
Oldalszám: 504
Ár: 4490 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
Az Aki megszökik és aki marad azzal ért véget, hogy Lila számítástechnikai céget hozott létre Enzóval, Elena pedig elhagyta férjét régi szerelme, Nino miatt, amivel veszélybe sodorta írói karrierjét és elhanyagolta lányai nevelését.Elena és Nino története a szenvedélyek története, és Elena hamarosan már a szerint választja meg élete helyszíneit, hogy hol lehet együtt a szeretőjével. Egyik nápolyi útja során megtudja, hogy Lila mindenáron találkozni akar vele.A két nő hat évtizedes történetét és vele Nápoly és egész Olaszország történetét felölelő saga Az elvesztett gyerek történetével véget ér. Elena Ferrante, a 19. századi nagy írók méltó utódaként, a korábbiaknál is teljesebb, gazdagabb, pezsgőbb, feledhetetlen világot tár elénk.Elena Ferrante a kortárs világirodalom nagy rejtélye. Regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, számos nyelvre lefordítják őket, de kiléte ismeretlen. Annyi tudható róla, hogy Nápolyban született, és ő a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak és a Nő a sötétben szerzője. Első két regényét Mario Martone, valamint Roberto Faenza filmesítette meg. La Frantumaglia (Szilánkok) című műhelynaplójában levelezését, jegyzeteit, valamint kiadatlan írásait gyűjtötte össze. 2007-ben La spiaggia di notte (Éjjeli strand) címen egy gyerekkönyve, 2019-ben pedig L'invenzione occasionale (Véletlen találatok) címen egy esszékötete is megjelent. Az elvesztett gyerek története a Nápolyi regények (2011-2014) tetralógia negyedik, befejező kötete. A sorozat első két kötetét az HBO filmesítette meg.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)