Agatha Christie - N ​vagy M

Három év után folytattam Agatha Christie Tommy és Tuppence sorozatát. Május végén olvastam el a második részt (Bűnszövetkezetben), ami annyira nem nyerte el a tetszésem, szerencsére a 3. rész már annál inkább. A sorozathoz kapcsolódó viszonylag friss infó, hogy a Helikon új AC sorozatában az első rész megjelent újra, A titokzatos ellenfél címen.

A második rész után jó néhány év ugrással vehetjük fel a fonalat Tommy és Tuppence Beresford életében. 1940 van, gyerekeik már kirepültek - sajnos ők már a II. világháborúban vesznek részt különféle formában. Az idős házaspár élete nyugodt, sőt egyenesen unalmas - de még nem tartják magukat olyan öregnek, hogy ne vehetnének részt valamilyen módon a harcokban! 

Tommyra rá is mosolyog a szerencse, egy férfi a hírszerzéstől felkeresi és megbízza, hogy fejezze be egy ügynökük munkáját. Az ügynök úgy sejtette, hogy két német kém közül legalább az egyik a tengerparti Leahampton egy szállójában ill. környékén tartózkodik! Tommy örömmel vállalja a feladatot; a bökkenő, hogy feleségének, a lelkes Tuppence-nek nem mondhat semmit. 

Tommy álnéven foglal szobát a kérdéses panzióban és elkezd megismerkedni a szálló lakóival, majd meglepetés is éri, amikor ismerős arcra bukkan a lakók között...

Ismét egy klasszikus Agatha Christie-féle nyomozás veszi kezdetét: adott egy szűkebb környezet, de még izgalmasabbá teszi a történetet a világháború árnyéka, illetve az aktuális politikai háttér. Tetszett benne a humor, ami megvolt a korábbi részekben ill. a két karakter idősödésével újabb problémákkal kell megküzdeniük. 

"– Ilyen korú ápolónőre már nincs szükség, nem, köszönjük. Más munkára sem. Inkább csitrit akarnak, aki még soha sebet nem látott, kötszert nem sterilizált, mint én, aki ezerkilencszáztizenöttől ezerkilencszáztizennyolcig dolgoztam a harctéren, voltam műtősnő, vezettem teherautót, sőt egy tábornok kocsiját is. És merem állítani, jól csináltam ezt is, azt is, amazt is. Most pedig mi vagyok? Egy szegény, tolakodó, unalmas, középkorú nőszemély, aki nem hajlandó nyugton megülni odahaza, és kötögetni, ahogy illenék."

A könyv eleje még kevésbé volt izgalmas, de a második felétől egyre szaporodtak a gyanús körülmények - ill. ezt a felét szinte egyhuzamban olvastam el, ez is dobott az olvasmányélményen. 

Örülök, hogy egy ilyen összetett regénnyel folytatódott a nyomozó házaspár sorozata, most nagyobb kedvvel veszem előrébb a várólistámra a fennmaradó két folytatást (Balhüvelykem bizsereg, Sors-rejtekajtó), ill. a néhány éves tvsorozat adaptációt is kedvem lett megnézni végre :)

4/5

Kiadó: Aquila
Kiadás éve: 2007
Sorozat: Tommy és Tuppence 3.
Eredeti cím: N or M?
Fordította: Göncz Árpád
Oldalszám: 256
Ár: antikvár
Borító: 2/5

Fülszöveg:

1940 nyarán, az első légitámadásokat élő háborús Angliában meglehetősen unalmas társaság verődik össze egy déli tengerparti üdülőhely kopottas panziójában. A Sans Souciban: nyugalmazott katonatisztek, éltes családanyák, kötögető aggszüzek, keszeg hipochonderek, csemetéjüket istápoló fiatalasszonyok vannak. S noha ott van a nacionalista érzelmű ír panziósné meg a Németországból menekült fiatal vegyész is, nem hajmeresztő képtelenség-e, hogy egy náci kémszervezet utáni nyomozás szálai éppen ide vezessenek, a Sans Souciba? Lehetséges-e, hogy a titokzatos N vagy M, a szervezet feje ott rejtőzik a Sans Souci lakói között? Sikerrel jár-e a nácik felforgatótevékenysége, vagy sikerül még időben elhárítani a fenyegető katasztrófát? Ez mind kiderül a rokonszenves amatőr nyomozó házaspár, Tuppence és Tommy Beresford kalandjai során.