Szentesi Éva - Pedig olyan szépen éltek

Jelentem a végére értem Szentesi Éva könyveinek. Ez volt az amire először felfigyeltem  a tavalyi megjelenések között - végül ehhez jutottam el utoljára. Három könyv, háromféle elbeszélői mód: a Hamvaimból memoár, blogbejegyzésekkel, egy chates interjúval kiegészítve; a Kardos Margit disszidál novelláskötet - ez a könyv pedig egy rövid regény. Témái már felbukkantak a novelláskötetben, sőt ismerős is volt az egyik jelenet abból, de ezt nem a könyv kárára jegyzem meg.

Nyilánszki Mari életét követhetjük nyomon életének fontosabb pillanataiban: 7 évestől egészen 31 éves koráig. Mari egy vidéki városban nő fel, szemüveges, vékony lány, aki szüleitől szinte csak szidalmazást kap, szeretetnek semmi jele. Apja alkoholista, aki a feleségét gyakran megveri, egyedül Mari öccséhez van néhány jó szava. Ebben a boldogtalan környezetben kell felnőnie főszereplőnknek, aki érthető módon az első adandó alkalommal, középiskolásként a kollégiumot választja és fokozatosan távolodik el családjától. Végigkísérhetjük a nővé érését, a kamaszkori problémáktól kezdve az első párkapcsolatáig. 

Marinak megvannak az álmai: milyen munkát szeretne, boldog és szép családot, de a gyerekkorából hozott sérülések ennek útját állják. A látszatra tökéletes házasság helyett ezért választja anyja útját, sőt lép is túl rajta.

"Várunk mindig valamit, és amikor ott van, akkor nem tudunk vele mit kezdeni. Szentül hisszük, hogy akarjuk, de nem lesz jobb tőle az életünk. És közben végig a remény dolgozik bennünk a legerősebben. De a remény még soha nem tett jóvá semmit."

Betekinthetünk a gazdag és felszínes kapcsolatokba is, ahol nagymenő (jól helyezkedő) vállalkozók bármit megtehetnek családjukkal, feleségükkel. Ezek a részek sajnos teljesen életszerűek, az elmúlt évekből hallhattunk hasonló híreket megvert feleségekről. Még mennyi ilyen nő lehet, akit gazdag kalitkába zárt a házassága, amiből nem mer kilépni a saját önállótlansága, gyerekei féltése miatt?

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Tegnap éjjel elkezdtem ezt a könyvet és alig tudtam letenni. 💚 Hozza az eddig megszokott stílust, témákat - de ez most nem memoár és nem is novelláskötet. Nemsokára jön a blogbejegyzés róla! #mostolvasom #szentesieva #magyarkonyv #magyariro #olvassmindennap #pedigolyanszépenéltek #librikiado

Dóri / theodora (@dora_w89) által megosztott bejegyzés, Júl 10., 2019, időpont: 1:27 (PDT időzóna szerint)

Szinte egy szuszra olvastam el ezt a könyvet - éjjel alig tudtam letenni, vitt magával a történet. Vannak hiányosságai, elnagyolt részei - pl. nem derül ki mi történt Mari öccsével a későbbiekben.

A könyvön átvonuló szál, a szeretet nélküliség szomorú jelenséget mutat: hiába a megálmodott család, ház, szép társ, vagy a luxus - mindez nem adhat boldogságot annak, aki erre nincs felkészülve/beprogramozva.

Mari felszínes kapcsolatokat alakít ki a környezetével gyerekkorától kezdve, mindennek oka a szülei viselkedéseben kereshető. Dühös és kevés önbizalommal rendelkező lányból, rideg, számító nővé vált, aki simán maga mögött hagy mindent, amikor már tarthatatlan a helyzet. Új kapcsolatában egy idő után már csak a kényelem motiválja, és az hogy legalább egy álmát megélhesse. Kemény történet, ami vitt magával - gondolkoztam erősen az 5 és a 4 csillag között (4,5 ;)).

4/5

Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 188
Ár: 3299 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Nyilánszki Mari hétéves. Egy Tisza-menti kisvárosban él, fullasztó, szeretet nélküli közegben. Kopogós cipőről, Barbie babáról és arról álmodozik, hogy az anyukája, amikor nagy ritkán hozzá szól egyáltalán, ne úgy szólítsa, hogy „Mari, fiam”. Nem csoda hát, hogy amint tud, elmenekül otthonról. Önmagát és a boldogságot keresi, de vajon képes-e a boldogságra az, akit olyan hosszú ideig csak boldogtalanság vett körül?Szentesi Éva író, rákellenes aktivista, a WMN.hu magazin főmunkatársa. Hamvaimból című könyvében őszintén és tabuk nélkül írt rákos megbetegedéséről. Első novelláskötete, a Kardos Margit disszidál 2017-ben jelent meg.