Patti Smith - Kölykök

Ezt a könyvet még tavaly decemberben találtam egy akcióban: be kell valljam nekem Patti Smith és Robert Mapplethorpe neve nem sokat mondott. New York miatt vonzott a könyv, plusz pont volt, hogy memoárról van szó, és beleláthatok a ’60-70-es évek művészvilágába. 

Patti Smith gyerekkorától kezdve mutatja be életét, a testvéreivel  való kapcsolatával, játékaikkal kezdve, egy örökbe adott gyerekig – mindezt 20 éves kora előtt. Ekkor döntötte el, hogy kezd valamit az életével, művész lesz és New Yorkba utazott 1967-ben. Kb nulla tartalékkal, ismeretségek nélkül próbált munkát és lakást keresni. Már korán megtapasztalta a nélkülözést, de nem voltak nagy igényei és tűrt azért, hogy elérhesse az álmait. 

Roberttel véletlen találkozás hozza össze, sok hasonlóság van köztük – a leglényegesebb a művésszé válás vágya. Ketten találnak lakást, munkát, és igazi jóban-rosszban kapcsolat alakul ki köztük. Rajzolnak, festenek, Patti verseket ír, és Richard buzdítására énekel neki – keresik önmagukat, feszegetik határaikat.

„Mindketten átadtuk magunkat a másiknak. Tétováztunk, és elveszítettünk mindenkit, de ismét egymásra találtunk. Úgy tűnt, mindketten ugyanarra váruk, szeretőre és barátra egy személyben, akivel egymás oldalán alkothatunk. Hűségesek akartunk lenni, ugyanakkor szabadok is.”

Ebben a memoárban főként kettejük kapcsolatát, az ismertté válásukat követhetjük nyomon – illetve ennek az időszaknak és New Yorknak az alternatív, művészi közegét, szereplőit ismerhetjük meg. A későbbi életükről – arról amikor már tényleg befutottak, arról nem sokat tudunk meg. 

Ami elvett számomra az olvasmányélményből, hogy sok helyen csak úgy záporoztak a nevek és anekdoták, aminek szereplőiről, a művészekről nem nagyon hallottam.  Illetve több helyen éreztem széttöredezettnek a szöveget - Patti mesél valamiről, majd a semmiből hoz egy érdekes sztorit valakiről.

Drogok, meghökkentő művek, útkeresés, zene és nélkülözés – így tudnám címszavakban összefoglalni ezt a kort és ezt a világot, amit Patti Smith bemutat. Nem volt az én világom, nem vonzottak ezek az élettörténetek, de mindenesetre könnyen olvasható és érdekes betekintést adott két fiatal művész életébe.

A pontozásnál bajban voltam, ha még adnék fél pontokat akkor 3,5 lenne, de ehelyett:

4/5

Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2012
Eredeti cím: Just kids
Fordította: Illés Róbert
Oldalszám: 376
Ár: antikvár
Borító: 4/5

Fülszöveg:

„Mindketten Robert lelkéért imádkoztunk, ő eladni akarta, én megmenteni." Patti Smith – a könnyűzene és a költészet találkozási pontjait kereső legendás énekes-dalszerző – fiatalkorának és egy elveszett generációnak állít emléket Kölykök című könyvében. A visszaemlékezés főszereplője egy egész életen át visszhangzó szerelem: ám Robert Mapplethorpe, a később világhírű fotóművész még ugyanúgy csak keresi az útját a kötet lapjain, mint Patti Smith, a punk leendő keresztanyja. Történetük mögött ott lüktet a késő hatvanas és hetvenes évek Amerikája, New York excentrikus művészvilága, feltűnik Allen Ginsberg, Andy Warhol, Janis Joplin vagy Jimi Hendrix is. A Kölykök 2010-ben elnyerte az amerikai National Book Awardot.