Szentesi Éva - Hamvaimból

Szentesi Éva történetével, ahogy már a novelláskötete kapcsán írtam, először egy D. Tóth Kriszta Elviszlek magammal adás kapcsán találkoztam. Persze az új megjelenések között fel-fel bukkant a neve, de nem néztem utána ki is ő. A Pedig olyan szépen éltek kötet miatt figyeltem rá végül és úgy néz ki ehhez a jutok el legutoljára (de már a polcomon van legalább).

A Hamvaimból memoárban méhnyakrákja történetét írja meg. Az első tünetektől, amik „túl fiatalon”, 28 évesen jelentkeztek nála, a késlekedés miatt pedig több műtét is várt rá. 

Elképesztő a története, nem elég hogy rákot diagnosztizálnak nála, megműtik – úgy tűnik minden oké; majd kiújul a rák és egy még nagyobb műtét, elképesztő fájdalmak és testi-lelki leépülés várt rá. 

„EGYEDÜL TE VAGY FELELŐS A TESTEDÉRT! Az orvosnak nem vagy szívügye, sem rokona, sem ismerőse, sem boldog őse, sem senkije! Ha nincs a kezedben a lelet, akkor kérdezz! Ha nem mond semmit, akkor kérdezz! Ha akkor sem válaszol, akkor kezdj el kiabálni, firtasd, ne hagyd annyiban, gondolj a legrosszabbra, rendezz jelenetet, sok hűhót (nem) semmiért! Inkább legyen a mai napon műbalhé, mint holnap valódi dráma. Az orvost nem érdekli, ha a lelet nem kerül a kezedbe! Vedd tudomásul – még ha törvényileg ez a rész támadható is volna –, ő mindent megtett azzal, hogy egyszer felhívatott az asszisztenssel. Az olyasfajta doki pedig a fehér hollónál is ritkább, mint amilyenhez a legvégén kerültem, teszem hozzá, még éppen időben. Lehet, hogy neked nem lesz alkalmad szerencsekártyát húzni hozzá.”

Az ilyen könyvekre mondjuk, hogy lehozott az életről, de valahogy mégsem. Eddig is jártam szűrésekre, de ezután még jobban figyelek magamra és nem csak a testi tünetekre gondolok. Szentesi úgy írja, hogy betegségének fő oka lelki eredetű volt – kapcsolata édesanyjával, a munkájával és barátaival. A bajban tudta meg igazán kire számíthat, és mire van szüksége. 

Több blogbejegyzését, cikkét beletette a könyvbe, ami miatt több értékelés lehúzza, de szerintem ez is hozzátartozik. Ez volt akkor az élete, így fogalmazta meg – oké, hogy van amikor ismétli önmagát, de olvastatja magát.

„A dolgokat már nem tudjuk visszacsinálni, és a jövőnkre csak úgy lehetünk behatással, ha a mostban jól élünk, és kihasználjuk az élet minden lehetőségét.”

Amikor elkezdtem olvasni, alig tudtam letenni, a háromnegyedét egy este-éjszaka alatt kiolvastam, muszáj volt tudnom mi történt, hogy állt fel abból a rettenetes gödörből ahová került.

„Azon a héten azonban történt valami. Mintha egy láthatatlan tartalék előbújt volna egy ismeretlen helyről, és visszarántott volna a legmélyéről. Később jöttem rá, hogy az elfogadás mentett meg ebből a helyzetből, konkrétan a haláltól. És az elfogadás nem egyenlő a feladással. Megértettem, hogy bármennyire is szeretnék élni, lehet, hogy ezt elbaltáztam, és azzal csak rontok a helyzeten. ha rettegek az életem végétől. Ezért a legteljesebb nyugalommal készültem a meghalásra…”

Nem csak amiatt fontos ez a kampány és a könyv, mert a szűrővizsgálatok, ill. a saját lelkiismeretes utánajárásunk eredményeit hangsúlyozza; hanem azt is hogy lelki életünket is tartsuk rendben. Nekem ezt az útravalót adta Szentesi könyve: fel lehet állni a gödörből, igaz kellenek a kapcsolatok, a ’szívességbankok’; de a mély szeretet és az akaraterő ill. az elfogadás csodákra képes.

5/5

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 168
Ár: 2990 Ft
Borító: 3/5

Fülszöveg:

Ki ez a vagány csaj, aki lazán bemutat a halálnak, kétszer is megnyeri ellene a csatát, és aztán arra teszi föl az életét, hogy felhívja a figyelmet a rákszűrés fontosságára?„Te vagy a felelős a saját testedért!” – mondja. Már eddig is nagyon sok nő életét mentette meg azzal, hogy kiállt a nyilvánosság elé a saját történetével. Bármelyikünkkel megeshet, amit átélt. Akik elolvassák ezt a megrendítően őszinte könyvet, és tesznek is önmagukért valamit, nagyon sok fájdalomtól megkímélhetik magukat, ha komolyan veszik az üzenetét. Ebben a könyvben végigkövethetjük Szentesi Éva gyógyulásának útját. Karcos, önironikus, őszinte írás. Megfog… és nem ereszt. Igazi. Élő. Példa.„Sokkal többet kaptam a ráktól, mint amennyit elvett tőlem.”