Cecelia Ahern - Ahol a szivárvány véget ér

A Dina vagyok után szerettem volna egy sokkal könnyedebb regényt olvasni, ezért esett a választásom Cecelia Ahern, ír romantikus bestseller író egyik jó értékeléseket kapott könyvére. 2013-ban olvastam tőle először, a legismertebb könyvét, az Ui.: Szeretleket - ami igazi sírós-nevetős chicklit (a film is ;)).

Ez a könyv egy modern levélregény - nem csak a szereplők egymáshoz írt leveleit, hanem chatbeszélgetéseket, emaileket, meghívókat és újságcikkeket olvasva bontakozik ki előttünk a történet.

Főszereplőink két dublini fiatal Rosie és Alex, akik iskoláskoruk óta a legjobb barátok. A kezdeti helyesírási hibákkal teli aranyos levélkéken át megismerjük őket - a születésnapi bulikat, az iskolai csínytevéseket. Később távolabb kerülnek egymástól, mert Alex apja az USA-ban kap munkát, de továbbra is tartják a kapcsolatot és hol közelebb - hol távolabb kerülnek egymástól.

tumblr
Kettejük története aranyos, néhol már idegesítően akadályoztatott szerelemi sztori - ahol kb mindenki látja mit kéne tenniük, de ők újra meg újra máshogy döntenek.
A könyvben az élet sok problémája elkerül - mivel a regény hosszú éveket ölel át, ezért átéljük a szereplőkkel együtt a hullámvölgyeket és a jó időszakokat is. A történet elsősorban Rosie szempontját mutatja be, akinek jóval nehezebb sors jut, mint Alexnek.

Tele volt a könyv váratlan akadállyal, vagy bosszantó eseménnyel - a szereplőket az ember szívesen odalökdöste volna egymáshoz, de a könyv végére jól sejthető módon úgy alakult az életük, ahogy szerettük volna. Jó időben olvastam ezt a könyvet, mert voltak részei ami idegesítettek, de beszippantott, elgondolkoztatott, és volt ahol jókat derültem.

Készült 2014-ben film is, tervezem ezt is megnézni :)

4/5

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2008
Eredeti cím: Where Rainbows End
Oldalszám: 446
Ár: 2990 Ft
Borító: 4/5

Fülszöveg:
Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve… A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de a varázslatos kötelék, amely összeköti őket, életük minden öröme és bánata közepette is megmarad.Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?

Nincsenek megjegyzések:

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.