Finy Petra - Akkor is

Finy Petra változatos életművet tudhat maga mögött - a gyerekkönyvektől kezdve a versesköteteken át (pl.: Folyékony tekintet) megjelent már felnőtteknek szóló regénye is (Madárasszony), és az Akkor is a második a sorban.

A kezdés mellbevágó: Salamon Sára tanárnőt, két kisgyerek anyukáját egy reggel a férje elhagyja. A bőröndje bekészítve várta az ajtó mellett, megreggelizett, majd kijelentette, hogy elmegy... magyarázat és érzelmes megnyilvánulások nélkül. Sára érthető módon le van sokkolva, és szó szerint is a padlóra küldi a helyzet. 

Már az első pillanatban goromba apa-pótlékként a szembeszomszéd, Őze bácsi segít neki, aki rádöbbenti, hogy ez még nem a világ vége, van két gyereke akiről gondoskodnia kell. Sára szerencséjére a 10 éves Samu és az ovis Miri koraérett gyerekek, aki már előbb sejtették a bajt a házasságban, mint az anyjuk. Ezen kívül a kollégái között több barátot is magáénak tudhat, akik szintén támaszt nyújtanak neki. 

pexels

A könyvet olvasva ijesztő képet kapunk a házasságról: hiába indult jól egy pár, akik szenvedélyesen szerették egymást, van két okos gyerekük, munkájuk, mégis egy idő után megjelennek a repedések, amik egyre jobban elválasztják őket egymástól.

Sára a kezdeti dühöngésen, vágyódáson túl eljut arra a szintre amikor meglátja a jeleket, sőt a saját hibáit is, amiket elkövetett. Nem könnyű az út amit bejárt, hiszen egy 15-20 éves tartós kapcsolatot kell a fejében lerombolni és újraépíteni az életét. El kell fogadnia, hogy a sok jó élmény mellett voltak rosszak is, a kommunikáció hiánya, ill. a másik megalázása mindkettejüknél probléma volt.

Nagyon tetszett a könyv stílusa, a hasonlatok, a leírások és a humor! Ezt főleg Őze bácsi szolgáltatja ill. a gyerekek, jó volt hogy a téma komolyságát és szomorúságát ők ellensúlyozták.

"– Pötyögje be a telefonjába. Biztosan magának is van olyan perverz készüléke, amit dörzsölgetni kell az ujjaival. Az a tájfun, vagy mi. – Iphone. Persze, van (..)"

Ezen kívül tetszett a regény szerkezete: a jelenbeli szálakat az egyes fejezetek végén az adott történéshez kapcsolódó múltbeli visszaemlékezés zárja, így épül fel előttünk Salamon Sára múltja gyerekkorától felnőttkoráig. Erős női példaképekből sem volt hiány, rájuk emlékezve ill. jobban megismerve őket erősíti meg saját magát is a könyv végére.

Van minden emberben egy titkos erőforrás, amelynek pontosan nem ismerni a helyét. Nem tudni, hol fakad, vagy mi táplálja, de amikor szükség van rá, éppen a legnagyobb bajok és fájdalmak idején felzubog, és talpra állítja azt, aki a földre zuhant és azt hiszi, már semmi reménye sincs.

Volt egy két rész, ami tetszett (Pici, illetve Bárdosi mesebeli hosszúságú várakozása), ezek miatt kevésbé reálisnak éreztem a könyvet, bár még ide sorolhatnám András hirtelen távozását és mellékéletét, de attól tartok erre van példa elég a világon.

Összességében tetszett a könyv - a leírások, a múltbeli szálak beépítése és a humor miatt (ja és Budapesten játszódik, ami nálam mindig jó pont :)). Ajánlom, ha szeretnétek egy női sorsról szóló könyvet, amiben van egy kis humor is.

4/5

Kiadó: Athenaeum

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 300 (Már megjelent, rendeld meg itt ;))

Ár: 3699 Ft

Borító: 5/5

Fülszöveg:

Salamon ​Sára tanárnő nemsokára negyvenéves lesz. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje, mindenféle magyarázat nélkül, fogja a bőröndjét, és elköltözik. Az új barátnőjéhez.Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei és a lépcsőházban lévő rendetlenség miatt? Netán egy beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni?Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az írónő is, aki főszereplőjéhez hasonlóan szintén nemsokára betölti a negyvenet.