Agatha Christie - Az ​elefántok mindenre emlékeznek

Ismét egy Poirot könyv lett az utazókönyvem a héten - esténként még mindig a 990 oldalas Londont olvasom - emellé kell több könnyebb olvasmány :D

Az elefántok mindenre emlékeznek az előző olvasmányomhoz (A harmadik lány) hasonlóan épül fel: Mrs. Ariadne Oliver, krimiíró közreműködésével indul el a nyomozás. Viszonylag sokat kapunk az impulzív krimiíró hétköznapjaiból: épp egy irodalmi bankettre készül, kalapokat válogat, elégedetlenkedik új titkárnője miatt. A rendezvényen sarokba szorítja egy kellemetlen asszony, aki azt kéri tőle, hogy derítse ki, hogyan haltak meg több mint tíz éve egyik keresztlánya, Celia Ravenscroft szülei. 

Mrs. Olivernek nem nagyon fűlik a foga szembesíteni keresztlányát ezzel a témával, inkább kerülőúton próbálkozik. Egyrészt Poriot segítségét kéri, másrészt elkezdi felkeresi azokat az idősebb embereket (az elefántokat), akik emlékezhetnek a családra és a furcsa tragédiára. 

A Ravenscroft házaspárt ugyanis házuk mellett találták meg, lelőtték egymást - nem derült ki, hogy közös öngyilkosság, gyilkosság történt.

A nyomozás ismét két szálon fut: Poirot és a krimiírónő saját módszereik szerint gyűjtik össze a pletykákat, jelentéseket, amikből leszűrhetik az információkat és kiderülhet mi történt azon a napon. 

A romantikus szál is felbukkan a regényben: Celia és udvarlója házasságkötés előtt áll, ők is szeretnék kideríteni az igazságot, mielőtt belevágnának a közös életükbe.

Nem volt hosszú regény, de lehetett volna akár rövidebb is - sokat ismételte magát, igaz a szerző 82 éves volt, amikor a kötet megjelent. Tetszett az irodalmi életről, az íróságról megosztott néhány gondolata, amit Ariadne szemszögén keresztül mutatott be.

Összességében kikapcsolt, élveztem a nyomozás részt, ill. főszereplőink beszélgetését, hétköznapjaiba való bepillantást. 

3/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: Elephants Can Remember
Sorozat: Poirot 37.
Fordító: Horváth Kornélia
Oldalszám: 272
Ár: - Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

„Vajon az anyja ölte meg az apját, vagy az apja ölte meg az anyját?”

Mrs. Ariadne Oliver kivételesen részt vesz egy irodalmi banketten, de azt kívánja, bár ne tette volna. Egy különösen utálatos nőszemély azt követeli, derítse ki, hogy keresztlánya, Celia Ravenscroft szülei miért haltak meg. Mrs. Oliver Hercule Poirot-hoz fordul, és együtt kezdik üldözni az elefántokat, vagyis azokat a vénségeket, akik ismerték Ravenscroftékat. És az elefántok nemcsak nem felejtenek, mint az angol mondás tartja, hanem valóban mindenre emlékeznek.

A könyv másik fordításban, másik kiadónál már megjelent Az elefántok nem felejtenek címen.