Agatha Christie - A ​harmadik lány

Ez volt az idei első Agatha Christie-m :O :D Na de nemsokára folytatom az életművét, épp ma vettem meg a Baljós tavasz novelláskötetet, ill. a Poirot-sorozat utolsó kötetei vannak tervben a közeljövőben - szép lassan az életmű végére érek (már csak 9 könyv).

A harmadik lány a Poirot sorozat 35. kötete, valamikor a 1960-as években játszódhat, amikor már megjelent 'valami' Beatles, a fiúk hosszú hajjal - bársonymellényben mászkálnak, mint valami pávák. A drogok a fiatalok mindennapjainak részei - kinek jobban, kinek kevésbé. 

Egyik reggel belga nyomozónkhoz beállít egy furcsán viselkedő lány, aki azt állítja, hogy megölt valakit. Konstatálja, hogy Poirot idős - számára végtelenül öregnek tűnik - és elmegy. Persze főszereplőnket nem hagyja nyugodni az ügy, Mrs. Ariadne Oliver - a híres krimiíró, Poirot alkalmi nyomozótársa segít jobb kedvre hangolni a nyomozót ill. belevetni magukat a lányt övező rejtélybe.

Hamar kiderül, hogy melyik családhoz tartozik a furcsa látogató, hol lakik, ill. ki lehet a lehetséges áldozata. Mégis ahogy egyre többet megtudnak a nyomozóink róla, egyre kuszábbnak tűnik az ügy. 

Izgalmas volt, hogy két szálon futott a nyomozás (Poirot hagyományos és Mrs. Oliver intuitív verziója szerint), ill. néha betekintést kaptunk a furcsa lány, Norma lakótársainak életébe.

Most különösen a londoni élet pillanatai fogtak meg - könnyebb volt elképzelni a cselekményt, hogy több részletét élőben láthattam. Poirot otthonán kívül fontos szerephez jut egy újabb társasház, londoni utcák, egy kávézó és a már megszokott vidéki udvarházak, irodák. 

A nyomozás részét kicsit untam, sokat ismételte magát a történet, ami lassan haladt előre, de a megoldás ismét frappáns volt, és az utolsó oldalakon megcsillant Poirot egyik aranyos szerepe ;)

(Kíváncsi vagyok a Helikonos csapat milyen új borítót varázsol ehhez a történethez!)

4/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2009
Eredeti cím: Third Girl
Sorozat: Poirot 35.
Fordító: Dedinszky Zsófia
Oldalszám: 326
Ár: - Ft
Borító: 3/5

Fülszöveg:

Ebben a regényében a krimi nagyasszonya neki igencsak szokatlan terepre téved: a hatvanas évek Londonjába, hippik és művészek közé. Híres nyomozója, Hercule Poirot és regényíró hasonmása, Ariadné Olivér is meglehetősen idegenül mozognak ebben a környezetben. Mert például mi vagy ki a harmadik lány? Erre Mrs. Olivér tudja a választ: „Harmadik lányt keresünk kényelmes második emeleti lakásba, saját szoba, központi fűtés, Earl's Court” – olvassa fel a hirdetést. Ilyen „harmadik lány” jelenik meg Poirot reggelije közben, hogy a segítségét kérje, mert lehetséges, hogy gyilkosságot követett el. De Norma Restarick nem fejti ki részletesebben, mire gondol, hanem elrohan, hiszen a kis belga „túl öreg, senki sem mondta, hogy ilyen öreg”. Poirot-t tehát a hiúsága is nyomozásra sarkallja. De ha még az sem biztos, hogy gyilkosság történt, akkor honnan kezdjen neki? Szerencsére a mosdatlan művészek és a bársonymellényes, hosszú hajú világfik ugyanolyanok, mint régen a keménykalapos urak. Ariadné Olivér hathatós segítségével végül fényt derít a bűntettre, és Norma is bocsánatot kér: „Nagyon udvariatlan megjegyzés volt. És nem is volt igaz…” A regényt új fordításban jelentetjük meg.