Néhány könyvről röviden | 2024 január

Emma Thompson: Jim káprázatos karácsonya

2024 első befejezett olvasmánya* egy karácsonyi mese, amit a friss megjelenések között néztem ki – egyúttal ez volt az első olvasásom Emma Thompsontól.

Jim egy sanyarú sorsú keverék kutya, aki az 1800-as évek végén élt. Egy rossz kaland után viszont új gazdára talált: Sir Henry, egy múzeumigazgató fogadta be. Olvashatunk új életéről és karácsony közeledtével gazdája 'találmányáról', aminek köszönhetően Jim maga Viktória királynő előtt is megjelenhet. Kedves, megható és szívszorító mese 19. századi Londoni környezetben.

Számomra sokat dobott a könyvön, hogy az utolsó oldalakon olvashatunk a mese valóságalapjáról. Jim valóban létezett, a South Kensington Múzeumban lakott, Sir Henry Cole igazgató hű társaként.

A rajzok aranyosak, szépen kiegészítik a mesét, ami nem csak egy kutya (karácsonyi) kalandjairól, de nehéz sorsokról, az őszinteségről – bűntudatról is szól.

* #ebedszunetbenisolvasok :D

5/5

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a meztelen igazság 

Amennyire tetszett az előző rész és dicsértem R. W. Greent, most úgy érzem ez nem sikerült olyan jól. Meglepő módon indul a történet, ismét több szálon futó nyomozásokba kapcsolódhatunk be, a hagyományokhoz híven több érdekes férfi is megjelenik – Agatha többször randira megy, de valahogy nem állt össze nekem. Sok volt ismétlés, több leíró rész tetszett, de volt egy pont ahol fogtam a fejem – látszik, hogy nem telt az oldalszám, ezért Agathával együtt az egyik randin végigolvashatunk egy opera történetének leírását… Ezt bőven elég lett volna pár mondatban kifejteni, annyira nem tett hozzá a nyomozás megvilágításához…

Örülök, hogy még egy Agatha Raisin kötetet olvashattam – alapvetően ismét jó volt a krimiszál, a nudista klub, a fagylaltárus cég – sőt még egy magániskola is megjelent, de összességében közepes élmény volt.

3/5

Tarbay Ede: A kisróka

Ez volt az egyik kedvenc gyerekkori könyvem, aminek főszereplője Stuiber Zsuzsa rajzolásában még hasonlított is rám. Sajnos a példányom már nincs meg, de amikor a könyvtárban a visszahozott könyvek kupacában megláttam, haza kellett hoznom – így ez lett az idei első újraolvasásom.

A kötetben több történetet olvashatunk, de ezek összefüggenek egymással. Megismerhetjük Esztert, aki 4-5 éves lehet és van egy kisrókája. Vele osztja meg gondolatait, álmait, vele mos fogat és rak rendet, játszik és néha rendetlenkedik. Hétköznapi eseményekről olvashatunk, a kertben való játékról, kirakatnézegetésről (melyen keresztül szépen tanít a könyv, hogy az egyes boltokban mit kapni – persze ez ma már annyira nem minden esetben állja meg a helyét), nyaralásról és az óvoda első napjairól.

A könyv első soraira meglepően élésen emlékszem, ill. több jelenetére is (amikor az óvodában elbújtatja kisrókát Eszter) – nagyon jó élmény volt újraolvasni. Felnőtt szemmel már látom mennyire okos könyv, ami a hétköznapi eseményeket emeli be meseként, így a szülők tudnak beszélgetni a gyerekekkel a rendrakásról, a nyaralásról, a munkáról és az óvodai beszoktatásról. Gyerekként persze ebből csak a történetet érzékeltem: nagyon tetszett, hogy Eszternek van egy kisrókája – ami félig képzeletbeli barát, félig igazi, szépen mozog a határvonalon a szerző. A kisróka egyrészt a kislány kiterjesztése, gondolatait – vágyait rajta keresztül nyilvánítja ki, de a felnőtt szereplők partnerek ebben, külön személyként kezelik, maga a mesélő, az író is.

5/5

Elisa Shua Dusapin: Tél Szokcsóban

A molyos értékelések alapján éreztem, hogy ez egy megosztó könyv – vagy bejön nekem, vagy nem. Utóbbi lett igaz – hamar a végére értem, de nem tetszett a hangulata.

Szokcsó Dél-Korea egy tengerparti városa, közel a határhoz, egy hideg, magányos, furcsa hely.

Főszereplőnk a név nélküli narrátor egy fiatal lány, aki egyetem után visszatér szülővárosába és egy szálloda mindenese lesz. Főz, takarít és fogadja a recepción a vendégeket. Egy nap egy francia középkorú férfi csekkol be, vele próbál kapcsolatot keresni, valami újat ami kimozdítja boldogtalan életéből.

A kisregény témája az útkeresés, a szépségideálok – társadalmi elvárások, de az evészavar és a magány is. Nyomasztó, néhol gyomorforgató (számomra többször a bemutatott ételek miatt is), pangó történet, ami nem oldozza fel a végén sem az olvasót. Hangulat kell hozzá, nekem most nem volt meg.

Ami miatt nem bántam, hogy elolvastam (azon kívül, hogy rövid), hogy egy újabb szerzőt ismerhettem meg, egy kicsit belepillanthattam Dél-Korea hétköznapjaiba.

3/5

Gaston Leroux – Varga Tomi: Az Operaház Fantomja

Eddig még egy feldolgozást sem láttam, a könyvet sem olvastam, ezért nyúltam rá a képregényre. A történet sok drámát, titkot tartogat, ehhez és a történelmi korhoz jól illett a rajzolásmód. Gyors olvasmány volt, a történet annyira nem fogott meg, de jó volt tágítani vele egy kicsit a kulturális ismereteimet.

4/5

Élménygyűjtő – London

A tavaszi utunkra készülve olvastam el – a 3 pont az elgépeléseknek ill. a számomra belőtt hasznosságnak szól. Ez a könyv inkább azoknak lesz jó, akik már esetleg többször meglátogatták a várost, és valami igazán különleges (és drága) élményt keresnek. Nekem most arra jó volt, hogy kicsit átismételtem a látnivalókat – térképeken elbogarásztam és néhán tippet kiírtam belőle.

3/5

Rainbow Rowell – Sam Maggs: Fangirl: Manga 3.

Majdnem egy éve olvastam a 2. részt, amely egy ciki jelenettel ért véget Cath számára.

Egyre több rossz éri a lányt az egyetemen is, így amikor hazamegy az ünnepekre, akkor szíve szerint vissza se menne az egyetemre. Apukájuk sincs jól, elhatalmasodott rajta pszichés betegsége. Cath számára ez a mélypont, úgy érzi cserben hagyta azt a szülőt, aki az igazi támasza.

Ez a rész a megtorpanás és a lassú fejlődés fejezeteit dolgozza fel, sok hullámvölggyel.

Ismét kapunk Simon és Baz részleteket, egyre inkább nem fognak meg – a könyvet se csoda, hogy félbehagytam – nem az én világom.

Ez a rész ismét gyors, könnyed kikapcsolódást nyújtott – az eredeti regényt már jó rég olvastam, de örülök, hogy született hozzá egy ilyen feldolgozás, ami komoly témákat érint (válás, introvertáltság, szorongás, pszichés betegségek).

Reagen a kedvencem ebből a részből – meg kb az egészből lassan :D

4/5

Kathleen Becker: London

Sokrétű, jól használható útikönyv, amelyben sok-sok térkép, tipp, érdekes információ szerepel Londonról. Több részét kijegyzeteltem, mérete és a térképei miatt érdemes lehet az utazásra elvinni.

Tetszett, hogy nem csak a látnivalókat sorolja, hanem bemutatja a trendi helyekett (hol érdemes enni-inni, vásárolni, kikapcsolódni), többször alternatívákat ad, és egy kicsit a 2000 éves város történetéről is mesél.

Jó szívvel ajánlom!

5/5