Irene Solà - Gátak

A katalán írótól 2021-ben olvastam először: teljesen elvarázsolt újszerű látásmódjával, lírai nyelvezetével, témáival - tökéletes első találkozás volt! Izgatottan vártam második magyarul megjelenő kötetét (amely valójában az első regénye/novellafüzére - a 2021-ben blogposztomban rosszul írtam).

Az Énekelek, ​s táncot jár a hegyhez hasonló a kötet felépítése: több, egymást kiegészítő - térben és időben ugráló narrációt kapunk.
A központi karakter Ada, aki a huszas évei végén jár, nemrég jött haza Angliából családjához. Megismerjük testvéreit, elvált szüleinek életét, de gyerekkori emlékeikből, ill. szüleik múltjából is kapunk részleteket. 

Hozzá kapcsolódik egy másik közel élő család, Balladorék: ifjabb Vicenç gyerekkori barátja, szerelme, szeretője főszereplőnknek, akivel többször összejön az otthon töltött idő alatt.

A regényben egyrészt Ada visszatérését, útkeresését követhetjük, de ez szinte elveszik a sok szólam között. Megismerünk olyan családokat, ahol gyilkosság történt, ahol egyes családtagoknak az emlékét is eltörölték, de olyan vicces-bosszantó eseményről is olvashatunk, mint az utat elfoglaló bicikliscsapat és egy traktoros versengése. Több teljesen hétköznapi jelent bontakozik ki előttünk, amelyek segítségével kicsit képet kaphatunk a katalán mindennapokról, vidéki életről - ennek szépségeiről és nehézségeiről.

A mágikus realista vonal is képviselteti magát, Vicenç édesanyja egyfajt látó, ill. van egy jelenet, amelyben egy újonnan szellemmé vált karakter nézőpontját olvashatjuk. Még ennél is meglepőbb egy megvadult tehén története: a könyv első oldalain csak elcsípunk egy beszélgetést, hogy egy idősebb nőt megtámadott egy tehén - majd jóval később megismerjük az ő történetét - igen, a tehénét. Ami még ennél jobban kilógott számomra a könyvből, egy elképzelt zombiapokalipszis...

Ismét nagyon tetszett, ahogy kibontja, továbbfűzi a történeteket - sokat reflektál Ada karakterén keresztül az írásra, játszik a karakterekkel, így néha nem tudjuk mi az elbeszélések valósága. Ezen csavar az utolsó fejezet, amelyben több fotó szerepel - látjuk mi ihlette meg, elgondolkodhatunk, hogy mennyi a valóság a korábban olvasottakból.

Ez a kötet most kicsit kevésbé fogott meg, annak ellenére, hogy olvastta magát. Egyedi hangja, ötletei tetszettek, ill. mindig szívesen pillantok be más népek kultúrájába, hétköznapjaiba, amit itt megkaptam. Első találkozásnak ajánlom, mert itt még hagyományosabb elbeszélői úton haladt, az Énekelek... ehhez képest mélyvíz (ám varázslatos)  ;)

4/5

Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2023
Eredeti cím: Els dics
Fordító: Nemes Krisztina
Oldalszám: 244
Ár: 3999 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Irene Sola második magyarul megjelenő regényének főszereplője Ada, aki történeteket ír. Három Angliában töltött év után visszatér a kis katalán faluba, ahonnan származik, és bemutatja a családját, a barátait, a szomszédait, vagyis a falu ismeretlenül is ismerős lakóit. Olyan embereket, akiknek az életét erősen behatárolja, korlátozza és alakítja az őket körülvevő táj. A könyv arról szól, hogyan lehet visszatérni valahová, ahonnan egyszer elmentünk, felidézi a távoli helyeken töltött nyarak és az első szerelem emlékét, és megmutatja, milyen hatással van a mesélő az általa elmesélt történetek szereplőire.

Az Európai Unió támogatásával megjelenő Határhelyzetek sorozat darabja.

Nincsenek megjegyzések:

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.