Jón Kalman Stefánsson - Nyári fény, aztán leszáll az éj

Idei tervem volt, hogy olvassak az izlandi Jón Kalman Stefánsson-tól. Nézegettem már az elsőként magyarul megjelent regényét (A halaknak nincs lábuk), de kicsit tartottam tőle. Molyon több pozitív értékelést láttam erről a tavalyi megjelent könyvéről, ami a rövidebb formátuma miatt is vonzott. Már az első oldalaktól éreztem, hogy ez az én könyvem lesz.

Egy nyugat-izlandi falu és lakó élete bontakoznak ki az oldalakon. Novellaszerű rövid fejezetek váltják egymást, amelyekben kaleidoszkópként ismerhetjük meg a viszonylag új falu és néhány lakója  élettörténetét. Nagyon érdekes a narráció: mintha a falu közös hangja mesélne a fejezeteket megelőző, szögletes zárójelben olvasható részekben. Ezekben a kollektív tudat tapasztalatait, bölcsességeket oszt meg az író a vidékről, a csendről és a megváltozott társadalmunkról. 

A fejezetekben megismerhetjük a Kötöttárugyár egykori igazgatójának történetét, aki egyszer elkezdett latinul álmodni. Ezután élete teljesen megváltozott, a világi hívságoktól elfordulva a korai csillagászok munkáit tanulmányozta, az élet értelmét kutatva. Az 'Asztronómus' falu életéből sem szakadt ki teljesen, egy idő után előadásokat tart elmélkedéseiről. De kevésbé meglepő sorsok is megjelennek: szerelmek, házasságtörés, vágy és megbánás. A regény egy érdekes mágikus realista-hatású fejezetében tanúi lehetünk a település boltjában, a Lerakatban zajló szellemjárásról, ill. eltűnik egy igazgató miután sikertelenül próbálja megírni memoárját. 

Fontos szerepe van a vidék és tényleg a kihalt, szinte csak tanyákból és néhány központi épületből álló település visszafogott tempójának. Már az is megnyugtatott, kikapcsolt, hogy erről a merőben más világról olvashattam.

"De ha igaz, hogy a mozdulatlanság a sebesség álma, akkor talán építenünk kellene egy szanatóriumot, a stresszben szenvedő városlakóknak, és most nemcsak Reykjavíkra gondolunk, hanem Londonra, Koppenhágára, New Yorkra, Berlinre is: Jöjjön el oda, ahol semmi sem történik, ahol a tengeren, a felhőkön és a négy házimacskán kívül semmi sem mozog…Egy reklámokkal foglalkozó szakember meg tudna győzni bennünket arról, hogy ami szükségtelen, az fontos, és ez így helyes, mivel az életünk lassan megtelik fölösleges dolgokkal és jelentéktelen pillanatokkal: úgy felhalmozódik körülöttünk a kényelem, hogy alig látszik ki a fejünk búbja."

A regény viszonylag szabadon kezeli az időt - előre és vissza ugrálva ismerhetjük meg szereplőink élettörténetét. Ettől nem válik nehezen követhetővé, de laza történetmesélésre számítsatok.

A fejezetekben megjelenik az izlandi vidék, az alig 100 éves falu fontos pontjai, mint a Lerakat, az egykori Kötöttárugyár vagy az elszórtan álló tanyák és lakóik. Humoros és lírai leírások keverednek, emberi sorsok-gyarlóságok jelennek meg. Hipnotikus a szöveg, amikor elkezdtem olvasni alig akartam letenni. 

"Furdal bennünket a lelkiismeret, mert nem olvasunk eleget, túl keveset beszélgetünk a barátainkkal, túl kevés időt töltünk a gyerekeinkkel, az idősekkel. Állandóan mozgásban vagyunk ahelyett, hogy leülnénk és hallgatnánk az esőt, innánk egy csésze kávét, kebleket melegítenénk."

Nagyon jó első találkozás volt ez az íróval, mivel ez az egyik korábbi műve - ennél csak jobban bízom A halaknak nincs lábukban, ami a következő lesz az olvasmánylistámon!

Ajánlom, ha vonz titeket is az izlandi táj, szeretnétek valamilyen nem megszokott szöveget olvasni, amiben szépen keverednek a bölcs gondolatok és a hétköznapi jelenetek.

5/5

Kiadó: Typotex
Kiadás éve: 2021
Eredeti cím: Sumarljós og svo kemur nóttin
Fordító: Patat Bence
Oldalszám: 244
Ár: 3500 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:
Egy ​teljesen átlagosnak mondható nyugat-izlandi falucskában a végtelen nyári nappalokat követő hosszú téli éjszakák különös dolgokat idéznek elő: a Kötöttárugyár igazgatója miután egy éjszaka latinul álmodik, az örökkévalóságra szegezi tekintetét, és lemond a földi boldogságról, egy öregembert szertefúj a szél, és madáreledellé változtatja, egy politikust elnyel a sötétség, az életét számokban mérő könyvelő ráeszmél, hogy képtelen megszámolni az arcán lecsorgó könnycseppeket, a helyi gazdabolt raktárában pedig mintha kísértet járna, ami nem is lenne csoda, hiszen egy régi bűntett színhelyére épült. A fény és árnyék váltakozásának időtlen világában, ahol az égen úszó felhők és a tenger hullámainak ritmusában folyik az élet, a szív sötét sikátoraiban tévelygő emberek olyan örök kérdésekkel szembesülnek, mint az emberiség sorsa, a szerelem, a magány és a halál. Jón Kalman Stefánsson, a szürke hétköznapok izgalmainak krónikása a megszokottnál könnyedebb, egymáshoz lazán kapcsolódó történetek füzéréből álló regényében a falucska lakóinak életén keresztül a vágy mibenlétét és az élet értelmét kísérli meg körbetapogatni.

1 megjegyzés:

  1. Ezt a szerzőt én is nézegettem már, de A halaknak nincs lábukkal valahogy én is úgy voltam, mint te, a gyönyörű kiadású Menny és pokol trilógia meg elrettentett a méretével. Úgyhogy eddig ez érdekel a legjobban, meg is erősítettél benne, hogy olvasnom kéne :)

    VálaszTörlés

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.