Szabó Magda - Az őz
Szabó Magda életműve egyelőre hatalmas falatnak tűnik számomra, pont mint Agatha Christie - sok-sok évre elegendő, változatos olvasmányokat szolgáltatnak.
Az őz a Poket zsebkönyv kiadás miatt került a várólistámra, Juhász Annát is hallottam több interjúban mesélni róla, ami szintén felkeltette az érdeklődésemet. Érdekesség: egy hosszabb (kényszer)szünet után, 1959-ben jelent meg ez a regény (a Freskó mellett), és hozott Szabó Magdának országos ismertséget.
Ez a regény egy monológ, ezt fontos tudni olvasás előtt - engem néhány hete ez elriasztott, amikor elkezdtem beleolvasni hirtelen nem értettem, hogy férfi vagy nő szemszögéből olvasom a sorokat. Október végén újra elővettem és elég gyorsan a végére értem - két nap alatt. Viszont tegnap elkövettem egy hibát: elolvastam egy blogposztot, ami szépen lelőtte az egyik fontos momentumot ... köszi... Na mindegy, újra fogom én ezt még olvasni. Ja és én próbálok nem spoilerezni, csak felvillantani néhány részletet, mert úgy van varázsa ahogy rétegről - rétegre felfedezi az olvasó ezt az életutat.
 |
Sulyok Mária és Rajczy Lajos forrás
|
Általában a regények narrátorait, főszereplőit szeretni szoktuk - persze sok példát lehet hozni arra, amikor negatív szereplőről van szó; Szabó Magda is ezzel a fordulattal él. Eszter nem tud mit kezdeni az érzéseivel, tökéletes színész, de saját magát sem ismeri, olyan lépéséket tesz már gyerekként is amiről tudja hogy nem helyes, mégis... Az őz figurájának sorsa - egy valóságos állat a múltban, és egy metaforikus karakter a jelenben - megismétlődik.
"Mindig gyanakodtam a jó emberekre. Soha kicsi koromban se hittem, hogy a jóság természetes állapot. Minden jóság mögött azt éreztem, hogy most kifizetnek valamit valakinek, vagy előre befizetnek valamiért."
Sok érzelem fűti a narrátort: félelem, irigység, elfojtás, gyűlölet - és ezek valahogy mind a mellőzött gyerekkorból fakadnak. Eszter szülei nem voltak szülőnek valók - az apa valamilyen ideológiai elképzelésből nem volt hajlandó a szakmájában dolgozni (és semmi másban sem), édesanyja tartotta el őket a zenei tudását megosztva a kisváros gyerekeivel. Családjuk tragédiája, hogy kötötte őket a származás és az ezekhez kapcsolódó elvárások - az apja nem dolgozhatott volna másként, csak ügyvédként, mert ez illett a társadalmi státuszához, de ezt meg nem akarta végezni - így inkább szépen, csendesen elfogyott valamilyen betegségben. Eszter ennek hatására megszállottan gürcölt: otthon, az iskolában, extra munkákat vállalt és később karrierjét is ennek megfelelően indította be.
Felnőtt korában pedig nem tud mit kezdeni a felé irányuló szeretettel, figyelemmel, inkább elmar maga mellől mindenkit csak ne kelljen még egyszer elveszíteni egy szerettét.
Komoly pszichológiai tanulmány lehet ez a monológ, érdekes gondolatokat indít el az olvasóban is. Ahogy Juhász Anna írja/mondja 'talán egy kicsit mindannyian Encsy Eszterek vagyunk' - ami rádöbbent a saját életünkben jelen lévő érzelmekre, felesleges feszültségekre, vagy épp arra hogy milyen szerencsések vagyunk hogy van mellettünk szerető környezet (barátok, család, pár).
Mindenképpen újraolvasós regényről van szó, ami nem csak egy érdekes karakter életébe ad bepillantást és indít el több gondolatot; hanem egy kis ízelítőt ad az 1950-es évekből is, a színészvilágról, mindennapokból, Budapest néhány részletéről.
5/5
Kiadó: Sztalker Csoport
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 220
Ár: 990 Ft
Borító: 5/5
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)