Top 5 - Irodalmi felismerések

Pupillától vettem ennek a bejegyzésnek az ötletét - 5 olyan változást gyűjtött össze, ami a könyvekkel kapcsolatos ízlésében ment végbe az évek alatt. Persze nekem is megtetszett az ötlet, de eltartott egy ideig amíg összegyűjtöttem azt az öt dolgot, amiben tudatosan vagy spontán változott az ízlésem.

1. Nem olvasok magyar íróktól!

Teljesen ez nem volt igaz, de mondjuk gyerekként - kamaszként előbb nyúltam egy nagy nevű angolszász író könyve után. A magyar írókkal, kortárs írókkal való ismerkedésem az egyetem idejére, kb 10 éve ( :O ) tehető, és ekkor robbant be a moly és az életembe a könyves blogok. Azóta több kedvenc magyar szerzőm is lett - legyen szó fantasyról, krimiről, szépirodalomról vagy akár pszichológiáról. Ez az ismerkedési folyamat jól le is követhető a blogon, ill. több hasonló bejegyzésben említettem is, hogy nekem ez volt az egyik 'mumus' korábban.

Konklúzió: ne legyen előítéletetek az író származása miatt, legyen magyar, francia, vagy indiai - a történet a lényeg.

2. Nem olvasok verseket, csak ha muszáj!

Versek - egyből az iskolai kötelezők ugranak be, ugye? 

Szintén az egyetemen kezdtem nyitni kortársak felé, bár ott nem volt annyi időnk velük foglalkozni, inkább az egyetem után kaptam rá a versolvasásra. A kortárs, fiatal líra iránt az első kötet ami berántott, az Simon Márton Polaroidokja volt 6 éve. Tumblren találkoztam vele, megszeretettem a tág értelmezhetőségét; utána fedeztem fel Fodor Ákost, és jöttek a többiek. Ma már van olyan, hogy Instagramon találok egy új szimpatikus magyar költőt (a műfaj egyik jó terepe ;)).

A blogon is igyekszem reklámozni a versolvasást - 6 éve indítottam a Szép versek rovatot, áprilisban igyekszem megmutatni az érkező új verseskötetetek, ill. nyáron a blog Facebook oldalán kezdtem el a #versvasárnapra rovatot, amiben a már olvasott - megismert - szeretett verseket osztom meg.

3. A képregény gyerekeknek való!?

Az elmúlt néhány év hazánkban is bizonyította, hogy ez tévedés. Az amerikai és a francia piacon nagyobb hagyománya van a képregény-olvasásnak, de hála annak a néhány magyar kiadónak, aki felismerte ezt a piaci rést, egyre több minőségi kötet lát napvilágot nálunk is.

Gyerekként szerettem a képregényeket, a Donald Kacsa Magazin sokáig állandó olvasnivalóm volt, persze a napilapokban található Gardfieldot is elolvastam; de ezen túl nem gondoltam rá hogy felnőttként is tudnak valami pluszt adni. 

Két éve a könyvtárban egy adag ajándék képregénynek köszönhetően ástam bele a témába: megismertem, hogy már akkor milyen gazdag és változatos a felnőtteknek szóló képregények világa, és azóta is bővítem a tudásomat e téren. Memoárok, disztópiák, szuperhős történetek, fantasy kalandok, humoros történetek, híres emberek alternatív kalandjai - mindről írtam már a blogon.

4. Minden könyvemet megtartom!

Mielőtt beindult volna nálam a nagy könyvbeszerzési láz (kb 10 éve), addig könnyű volt dédelgetnem, pakolásznom a könyveimet, és nem is akartam megválni egytől sem. Aztán amikor egyre-másra jöttek a nagy akciók, a kihagyhatatlan beszerzések, akkor már el kellett gondolkoznom, hogy mit tartok meg. 

Két nagy könyvespolcom van, de ez sem elég - bár az utóbbi hónapokban tényleg igyekszem nagyon megfontolni mi az, amit beszerzek és folyamatosan nézem, hogy mi az amitől megválnék. 50+ könyv csücsül a szekrény aljában pl. eladásra - ajándékozásra várva. 

Rájöttem, hogy vannak könyvek, amik anno tetszettek - szerettem - vágytam rá, de ma már nem olvasnám újra, ezektől könnyű szívvel megválok. Nem akarok egy több ezres könyvállományt itthonra, arra ott van a könyvtár. Most már csak az igazán fontos, kedvenc könyveket szeretném saját példányként megszerezni - ill. kialakult, hogy kik azok az írók, akik fontosak maradtak az elmúlt évek során, akiktől jöhet bármi (pl.: Joanne Harris, Elizabeth Strout, Joyce Maynard, J. K. Rowling, stb.)

5. Kinőttem az ifjúsági könyvekből!

Az utóbbi években kikoptak az olvasmányaimból a YA, ifjúsági könyvek, de A fülemüleerdő titka és a A tél jegyesei döbbentettek rá, hogy csak azért, mert be ifjúságinak van kategorizálva egy könyv, amiatt nem szabad elsiklanom felette. A tél jegyesei pl. olyan rajongást váltott ki belőlem (és még több felnőtt bloggertársamból), mint évek óta kb semmi. Ilyen gyöngyszem volt Lucy Strange két regénye is, és persze a Harry Potter sorozatot is képes vagyok bármikor újraolvasni. 

Szeretem ha elvarázsol egy történet, igazából ezt keresem mindenben - legyen az vers, képregény, vagy szépirodalom. Az ifjúsági történetek közül is találok felnőtt olvasóként ilyen igényes munkákat ezért nyitva tartom a szemem ;) A Nevermoort szintén ezért olvastam el, de ott nem jött be a számításom, de szeptemberben az Anne-sorozatra kattantam rá.

Nektek vannak hasonló előítéleteiket, 

amiben változtatok az elmúlt évek alatt?