Jessica Townsend - Nevermoor

október 09, 2019
Sok helyen találkoztam ezzel a könyvvel, ami épp egy éve jelent meg. Sok általam figyelt, követett blogger olvasta és szerette, ezért is voltam kíváncsi rá - másrészt többen hasonlították a Harry Potter sorozathoz. Örültem volna, ha egy újabb ifjúsági gyöngyszemre akadok, mint mondjuk A tükörjáró sorozat esetében, de ... nem ez történt.

Hétfőn amikor belekezdtem az olvasásba, akkor még szépen fogytak az oldalak: furdalt a kíváncsiság hogy hova vezethet egy olyan alapötletű történet, amiben a 11 éves főszereplő a közeli halála előtt áll.

Morrigan Crow egyetlen leánya Corvus Crow képviselőnek, akinek folyton fő a feje lánya sorsa miatt. Morriganon átok ül: a környezetében több balszerencsés esemény is történik; illetve a legnagyobb sorscsapás: tudja hogy a kor utolsó napja, a Napszállta az ő utolsó napja is egyben.
Az átok szerint minden Napszálltakor született gyereknek meg kell halnia a következő ilyen alkalomkor - ez Morrigan esetében a 12. születésnapja. Valamiért előbb következik be a Napszállta - a család már készül a temetésre, Morrigan pedig szomorú hogy nem maradt még egy kis ideje.
Megjelenik egy furcsa figura, Jupiter North, aki lehetőséget ad neki megszökni a halál elől - Morrigan természetesen elfogadja az ajánlatot. Átkerül egy másik világba, Nevermoorba, ahol részt kell vennie négy próbán, hogy a Csudálatos Társaság tagja lehessen és maradhasson. A társaságba rengeteg különleges képességgel vagy testi adottsággal rendelkező fiatal jelentkezik - Jupiter pedig eltökélt, hogy Morrigannak is bérelt helye van köztük. Igen ám, de mi a képessége? A szerencsétlenség-okozáson és elátkozottságon kívül?

Amikor a Harry Potterhez hasonlították a könyvet, akkor teljesen igaza volt mindenkinek:
- szívtelen, rideg 'család',
- különc pártfogó, aki kimenti a fenti környezetből,
- egymást kiegészítő, de kicsit furcsa barátok,
- jószívű, szerény, de sérült főszereplő aki szeretetre és biztonságra vágyik,
- próbák - versenyek (Trimágus Tusa), 
- egy szinte kimondhatatlan nevű gonosz a háttérben,
- a könyv végén találkozás a peronon...

forrás
Néhány jelző, érzelmi állapot is nagyon erősen emlékeztetett a HP különböző részeire, ami teljesen elvette a kedvem tőle. A felétől már csak azért olvastam végig, hogy kiderítsem mi lesz Morrigan sorsa, de nem kötött le. (Jó a karácsonyi jelenet cuki volt, meg a Halloweeni felvonulás, ill. volt néhány jó poén.)

Túlságosan érezhetőek, hogy miket lopkodott össze az író - de még nem is lenne baj, hiszen minden történet merít az elődeiből, de itt nekem annyira nem állt össze egységes regénnyé. A világa kusza, nem magyaráz meg mindent - nem egyértelmű hogy a miénktől teljesen önálló világok léteznek egymás mellett.

Szedett-vedett - két szóban nekem ez volt a benyomásom az egészről.

Sajnálom, hogy a kezdeti lelkesedés után ez lett véleményem, de Harry Potter fanként inkább sértett ez az ötlettelenség. Ettől függetlenül egy gyereknek, aki még nem találkozott hasonló fantasyval, jó olvasmány lehet, mert pörgős, egyszerű de érzékletes a stílusa.

3/5 

Kiadó: Kolibri
Kiadás éve: 2018
Eredeti cím: Nevermoor
Fordította: Pék Zoltán
Oldalszám: 380
Ár: 2999 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:
Morrigan Crow elátkozott gyerek. Mivel épp Napszálltakor született, őt okolják minden bajért: ha megdöglik a konyhamacska, ha szívrohamot kap a kertész. Ám ami ennél is szörnyűbb, hogy a 11. születésnapján, pontban éjfélkor meg kell halnia.
Csakhogy épp mielőtt tizenkettőt ütne az óra, az ajtóban megjelenik egy különös férfi, és azt kérdezi: „Mondd csak, akarsz-e élni?” Jupiter kimenti a Füst és Árny Vadászainak karmából Morrigant, és egy titokzatos városba, Nevermoorba viszi. Ahhoz azonban, hogy maradhasson, és felvételt nyerjen a Csudálatos Társaságba, a lánynak négy próbát kell kiállnia.
Az élete a tét: ha sikerül, biztonságban élhet tovább Nevermoorban, ha nem, el kell hagynia a várost, és szembenéznie a végzetével.

Nincsenek megjegyzések:

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.