Péterfy-Novák Éva - Apád előtt ne vetkőzz

Nyár elején kezdett el érdekelni Péterfy-Novák Éva életműve, ekkor olvastam el A rózsaszín ruha novelláskötetét, ill. láttam-hallgattam vele több interjút a friss könyve kapcsán. 

Tudtam, hogy ez egy kemény könyv lesz, de még annál is több bűnt és gyomorforgató jelenetet sikerült belesűrítenie ebbe a 200 oldalba, mint amire számítottam.

Az egyik szereplő Eszter, akinek felnőttkori élete foglalja keretbe a regényt. Péterrel, férjével épp egy testvérpárt fogadtak örökbe, de Eszter úgy dönt mégsem vállalja be őket - visszaviszik őket az intézetbe. Már a kezdés megdöbbentő. Mi vezet rá egy nőt, aki látszólag jól él a férjével, hogy lemondjon a választott gyerekekről? Mi történt vele?

Visszaugrunk az időben és az 1920-as években megismerjük Váradi Károlyt, Eszter leendő nagyapját, aki húgával kerül árvaházba szüleik halála után. Itt a fiúnak olyan megaláztatást, kihasználást és közönyt kell átélnie, ami egész életére rányomja a bélyegét. Ezután nevelőszülőkhöz kerülnek, ahol folytatódik a gyerekek kihasználása ilyen-olyan formában...

Eszter történetét nagyapjáéval párhuzamosan olvashatjuk. A kislány életében 5 éves korában következik be egy törés: anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon az apjával, ne "illegesse magát" előtte, itt hangzik el a címadó mondat is. Eszter nem érti miért kell elhidegülnie apjától, miért nem szabad megölelnie, kimutatnia hogy szereti.

Mivel anyjától a néhány intelmen kívül nem kap figyelmet és különösebb szeretetet sem, ezért nagyapja lesz a menedéke. Ő kivételez vele, közös játékokat talál ki, amik egyre jobban elfajulnak - de Eszter nem érzi hogy helytelen dolgokba megy bele, ő csak szeret és örül hogy szeretet ad. Ehhez hozzájárul az is, hogy a nagypapa a játékait azzal támasztja alá, hogy ők ketten különlegesek, ezzel mutatják ki hogy mennyire szeretik egymást, de ez az ő kis titkuk. 

"Hogy elmondom, hogy egy szörnyeteg vagyok, hogy az ilyennek nem való gyerek, hogy ettől féltett engem nagyapám, ezért tanított mindig is arra, hogy ne akarjak gyereket. Hogy szakítsam meg a láncot. Hogy ne váljak olyanná, mint ő."

Utáltam olvasni ezt a történetet, de nem is lehet máshogy. Annyi helyen hibáztak a szereplők, családtagok, nevelők... Tele van elhallgatással, szégyennel, közönnyel ez a történet. 

Eszter nagyapja deformált gondolkodása, szeretet-képe miatt nem tud normális életet élni; csak sodródik, olyan kapcsolatokba megy bele amik nem is érdeklik. A könyv befejezése tartogat talán némi fényt: rájön, hogy neki nem lehet normális élete, családja, nem szabad folytatni a megkezdett családi 'hagyományt'. Dühítő, hogy voltak szereplők akik szinte biztosan tudták mi folyik a családjukban, mégsem szóltak - tettek semmit. A nagymama ki nem mondott alkoholizmusa, vagy Eszter nagynéne menekülése a családjából, ill. Eszter anyja sem jött rá hogy nem a férjében kell a hibát keresni, hanem a saját felmenőinél. 

Péterfy-Novák Éva több igaz történetet, traumát olvasztott egybe a regényben, épp ezért már úgy éreztem a végére, hogy ezt nem hiszem el, ez túl tömény, hogy családok ennyit szenvedjenek... Kapunk magyarázatot, hogy miért viselkedik úgy a nagyapa ahogy, de mégis hogy történhetett ez? Ép ésszel nem lehet felfogni ezeket a jeleneteket.

Nem bánom, hogy elolvastam ezt a könyvet, illetve fontosnak tartom, hogy legyen erről szóló regény is a piacon, ami beszélgetéseket indít el, az áldozatoknak segíthet felismerni a problémákat, átérezhetik hogy nincsenek egyedül.

Kinek ajánlom? Talán könnyebb lenne ha azt mondanám, hogy kinek nem ajánlom: aki nem bírja az erős, tabu témákat bemutató könyveket. Viszont fontos olvasmány azoknak, akik szeretnének képben lenni azzal hogy mik történhetnek meg családokban, egyes emberek életében - persze talán nem ilyen tömény formában mint ebben a regényben, de mindenképpen fontos tudni hogy igen, van aki ennyire rosszul van 'bekábelezve', aki a rossz mintákat kérdés nélkül viszi tovább. 

4/5

Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 216
Ár: 3499 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

"Miskolc, ​1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?"