Ljudmila Ulickaja - Szonyecska (újraolvasás)

A #haviegyujraolvasaskihivas októberi könyvét könnyen teljesítettem: egy 92 oldalas kisregényt választottam, amit 9 éve (:O) olvastam először. Akkor egyik egyetemi órára volt kötelező, jól átbeszéltük - megismertem azokat a rétegeit, amik magamtól nem jutottak volna eszembe (lásd a 9 évvel ezelőtti bejegyzést), ez is hozzájárult ahhoz, hogy megszerettem és kedvenc olvasmányként könyveltem el. 

Nyáron tért vissza az életembe ez a kisregény, amikor egy kolléganőm ezt választotta a Hónap könyvének a könyvtárban*, ekkor megfogadtam hogy újra fogom olvasni a közeljövőben.

Szonyecska egy nem különösebben szép kislány, de imád olvasni. Teljesen elmerül a történetekben, nem érdekli azokon kívül más. Könyvtáros lesz, ráadásul a könyvvraktárban dolgozik, ahol még más emberekkel sem kell találkoznia. Egyik nap viszont a kölcsönzésben helyettesít**, ekkor lép be az életébe az idős festő, Robert Viktorovics. Megtetszik neki a lány, második találkozásukkor feleségül kéri. Szonyecska elfogadja a lehetőséget, bár nem tűnt úgy, hogy többre vágyik a jelenlegi életénél. Később a férje politikailag nem megfelelő múltja miatt többször költöznek, de az életük boldog - születik egy kislányuk is, Tánya akiért mindent megtesznek.

"Szonyecska rezzenetlen lelke azonban, amely köré ezernyi elolvasott könyv vont selyemgubót, melyet a görög mítoszok füstje-zúgása, a középkor hipnotikus-éles fuvolahangjai, Ibsen ködös-szeles sóvárgása, Balzac szövevényes unalma, Dante asztrális muzsikája, Rilke és Novalis kifinomult szirénénekei ringattak álomba, és a nagy oroszoknak egyenesen az ég szívéhez szóló, morális kétségbeesése csábított el – Szonyecska rezzenetlen lelke nem ismerte fel a saját nagy pillanatát, gondolatai csak akörül forogtak, hogy nem kockáztat-e túl sokat, ha kikölcsönzi az olvasónak azokat a könyveket, amelyeket csak az olvasóteremben szabad használni…"

Kis családjuk élete akkor teljesedik ki, amikor Moszkvába költözhetnek: Robertet elismerik művészként és még egy műtermet is kap. Tánya beleveti magát a fiatalság szórakozásaiba, felfedezi a fiúkat, illetve lelki társat talál egy lengyel menekült lányban, Jászjában. Az új 'fogadott' lány bolondítja meg utolsó éveire Robert Viktorovicsot - nem tud ellenállni szépségének, fiatalságának; Jászja pedig könnyen adja magát az otthonért és szeretetért cserébe. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Az októberi #haviegyujraolvasaskihivas kiszemeltje. 😊 #mostolvasom #magvetőkiadó #magvetokiado #szonyecska #kisregény #mutimitolvasol #mik #instahun #konyv #fenyek

ᴅóʀɪ /ᴛʜᴇᴏᴅᴏʀᴀ (@dora_w89) által megosztott bejegyzés, Okt 3., 2019, időpont: 8:41 (PDT időzóna szerint)

Szonya élete tele van odaadással, saját magával nem törődve tesz meg minden a családjáért; végtelen kedvesség és belenyugvás jellemzi. Élete épp ezért meglepő mai szemmel: hogy lehet valaki ennyire sztoikus, közömbös vagy bölcs?
Nem megy bele a várt harcokba, veszekedésekbe - hagyja, hogy mindenki úgy élje az életét, ahogy akarja, csak gondoskodhasson róluk valamilyen formában.

Nem egy vidám történet, de van benne szépség. Ulickaja stílusa ismét elvarázsolt, ahogy néhány mondattal felvázolt egész életeket, politikai és történelmi hátteret. Különleges élmény volt ismét olvasni Szonya történetét, el lehet rajta merengeni mit miért tett, miért volt ennyire beletörődő - de talán ez az egyszerű, boldog élet titka? El kell fogadni azt, ami van és meg kell becsülni, ahogy ő tette. Szerintem ez már túl van a normális határán, nekem ő túlságosan önfeláldozó - egy önző tette van egész életében és az az olvasás, amihez már csak akkor tér vissza, amikor másnak nincs szüksége rá.

5/5

Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2010
Eredeti cím: Сонечка
Fordította: V. Gilbert Edit
Oldalszám: 92
Ár: 2490 Ft
Borító: 4/5

Fülszöveg:

Ljudmila ​Ulickaját a Szonyecska tette ismert íróvá hazájában (egy 2006-os felmérés szerint ma ő a legnépszerűbb kortárs szerző Oroszországban), és ez a könyv volt az, amelynek külföldi megjelenésével először Franciaországban, majd szerte a világon a legnevesebb kortárs orosz íróvá vált. A Szonyecska Chilétől Japánig több mint húsz nyelven jelent meg, s ez nem véletlen, hiszen a kritikusok szerint nem kisebb elődök, mint Csehov és Turgenyev szerelmes történeteit idézi meg a nálunk is népszerű írónő nagyszerű regénye. A Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről a szürke, nyomorúságos valóságba, s regénybe illő az is, ahogyan csalatkoznia kell…