Popkult, csajok, satöbbi podcast - Interjú

A podcast tegnap érte el a 100. adását, ennek örömére feltettem néhány kérdést a lányoknak, hogy jobban megismerhessük őket. A 100. adás érdekessége, hogy a korábban megosztott kérdőívre feltett kérdésekre kaptunk választ.

Kérlek, mutatkozzatok be – mit kell ’tudnunk’ rólatok, mivel foglalkoztok a podcaston kívül?
Tünde: Könyvtároskisasszony vagyok már 1000 éve, örökké hálás anyukámnak, aki rámutatott, hogy ahelyett, hogy színésznek készülnék vagy újságírónak, inkább jelentkezzem könyvtár szakra. Sose bántam meg, s hamar feltöltődött a polc hely, amit az Oscar-díjamnak szántam. Szeretem a munkámat, bár egyre kevesebbet foglalkozom könyvekkel, viszont néha én is tartok előadásokat és órákat diákoknak arról, hogyan kutassanak.

Brigi: Én a Debreceni Egyetemen dolgozom, amiben az a legjobb dolog, hogy az óráimon rengeteget foglalkozhatok a popkultúrával (például a héten a 10 dolog, amit utálok benned című klasszikust tanulmányoztuk az egyik csoportommal). Néha a podcastban is szoktam panaszkodni arra, hogy csapongó a figyelmem, és emiatt mondjuk nem úgy haladok az olvasási terveimmel, ahogy szeretnék. Ez viszont időnként nagyon is jól jön, mert az egyetemi munkámban rengeteg különböző dologgal kell − sokszor egyszerre − foglalkozni, például jövő héten a brit tévés vígjátékokról fogok előadást tartani, közvetlenül utána meg a terrorizmusról, úgyhogy nem unatkozom. Ez szerintem nagyjából az érdeklődési területeimre is jellemző, egyszerre szeretem a macskákat, a vicces rappereket, a fizikát, meg Jane Austent is.

Tünde, mesélnél a könyves blogodról? Mióta megy, mi a véleményed a többiekről, kiket olvasol - magyar/külföldi blogok terén és honnan van meg hosszú évek óta a motivációd? Miért lettél lobotomia?

Mivel gyerekkorom óta vezettem naplót, a blogolás 2002-ben természetesnek tűnt, akkor már pár éve elrabolt az internet és hanyagoltam a füzeteimet, úgyhogy áttettem az energiáimat az éterbe. Innen jött a lobotomia név is, az eredeti blogom neve arra akart utalni, hogy kipakolom az agyamat (írok bármiről, ami foglalkoztat), szinte lobotómiát végzek el magamon. Meg ez a lobotomia teljesen távol állt az összes addig használt nicnevemtől, s mivel 15 éve még csak kb. 50 ember internetezett, jó ötletnek tűnt az inkognitó :)

Az Olvasónaplót tényleg olvasónaplónak indítottam, hogy számon tartsam, miket olvasok. Eleinte csak fülszövegeket tettem fel rá, majd folyamatosan jöttek a könyvekhez tartozó vélemények, élmények. Aztán ahogy több könyvesblog lett, próbáltunk egy kisebb közösséget is összehozni, megkeresni a kiadókat és recenziókat kérni, mert láttuk a külföldi blogoknál, hogy ez jó :) S lám, itthon is működött a rendszer. Aztán miután létrejött a moly és elszaporodtak a könyvesblogok, már itt se kellett senki kezét fogni.

Amúgy könyvesblogokat illetően sok régi külföldi kedvencem van, őket továbbra is követem (számomra a Smart Bitches Trashy Books http://sb-tb.com/ és a The Booksmugglers http://thebooksmugglers.com/ az etalonok), ugyanígy hajlamosabb vagyok azokat a magyarokat is olvasni, akikkel “együtt nőttünk fel”, ritkán kerülnek újabb emberek a látóterembe.

A motivációt a könyvek adják, hogy mindig van valami új, amit el kell olvasni, megismertetni másokkal. Ez a hobbim :)

Brigi, neked mi a kapcsolatod a blogokhoz? Mesélnél a fordítói munkáról - hogyan jött az első felkérés/lehetőség, jelenleg is fordítasz-e. Milyen az egyetemi munka?

Könyvesblogot írtam jó pár évig, még a megboldogult freeblogon (ez volt a Bridge olvas), de az a tárhely már az enyészeté lett. Közben dolgoztam egy kiadónak, és hosszú évek kitartó munkájával addig rágtam az ottani főnököm fülét, amíg egyszer lehetőséget adott arra, hogy műfordítóként is kipróbáljam magam, ami nekem mindig álommunkának tűnt, mert lehet otthonról csinálni és nem kell közben senkihez szólni. A közelmúltban viszont elsősorban nem irodalmat, hanem tudományos szövegeket fordítottam nagyobb mennyiségben, amibe szintén érdekes volt beletanulni, különösen, ha valakinek egyébként is vannak nerdy hajlamai. Időközben aztán úgy alakult, hogy tanítok is fordítással kapcsolatos órákat, ami szintén nagyon szórakoztató tud lenni, még akkor is, ha kicsit sokat kurjongatok közben olyanokat, hogy “ezt emeljük fel mellékmondat szintjére!” Illetve szoktam még külföldieknek magyar nyelvet is tanítani, és higgyétek el, nem éltetek addig, amíg nem próbáltátok meg egy mit sem sejtő külföldi hallgatónak elmagyarázni, hogy mi a tárgyrag. Páratlan élmény! :)

Honnan ismeritek egymást?

Brigi: Abban biztos vagyok, hogy a könyvesblogolás révén ismerkedtünk meg, de szégyen szemre nem emlékszem, hogy kezdődött pontosan…. Mentségként annyit tudok felhozni, hogy általában arra sem szoktam emlékezni, hogy a legkedvencebb szerzőimmel hogyan találkoztam először, úgyhogy ez jó jel, nem?

Tünde: Amikor Brigi könyves blogot vezetett, sokat kommenteltünk a másiknál, aztán leveleztünk, majd az első találkozás egy Rácz Zsuzsa könyv bemutatón volt, a többi meg már történelem … :) (Ezt csak azért tudom, mert van róla blogbejegyzés is, egyébként elfelejtettem volna valószínűleg én is a részleteket :)

Honnan jött a podcast ötlete? Volt-e közvetlen magyar/külföldi példa előttetek? Illetve mesélnétek a podcast készítésének technikai hátteréről?
Tünde: Amikor 2011-ben elkezdtem hallgatni a Hármas könyvelést, állandóan azon kaptam magam, hogy szeretnék beleszólni a beszélgetésükbe, amikor ezt jeleztem feléjük, meghívtak pár adásba és úgy döntöttem, hogy nekem tetszik ez a műfaj. Elkezdtem más podcastokat is keresni és hallgatni, s akartam egyet magam is. De tudtam, hogy egyedül ez nem menne, úgyhogy becserkésztem a Brigit és rábeszéltem, hogy legyen partner ebben. Innentől már közösen találtuk ki a keretét a dolognak, s nagyjából azt is leosztottuk, hogy a technikai oldalt magamra vállalom.

Technikailag úgy néz ki a dolog, hogy van egy doksink, amibe ötleteket gyűjtünk, az adásnaplót a Wordpress-en tartjuk, akárcsak a felvételeket is. Egy-egy epizód előtt a témát választjuk ki, s ha kell, közös doksiba tesszük a linkeket, könyv vagy film címeket, de mindegyikünk önállóan értelmezi a feladatot és készül az adásra. Aztán leülünk és skype-on beszélgetünk, amit rögzítek egy Pamela for Skype nevű programmal, majd az Audacity-vel vágok meg. A többi a Brigi dolga :)

Szoktatok vloggereket nézni - akár könyves, akár más témában?
Tünde: Nagyon ritkán, csak ha valaki felhívja valamire a figyelmemet. Inkább podcastokat hallgatok, meg filmeket, sorozatokat nézek, a vlogokat, mint műfajt nem tudtam igazán megkedvelni.

Brigi: Nálam a vlognézés rapszodikus, néha fellelkesedek és végignézem egy-egy vlogger fél életművét, utána pedig hónapokig rá se nézek. De aki most a legújabb kedvencem − és még magyar is! −, az az Anna in the Mirror vlog a varrásról és az etikus divatról. Nemrég tanultam meg varrni, és ugyan korábban abszolút nem hatott meg a divat (mondjuk most se nagyon) és nem is tudtam sokat arról, hogy milyen körülmények között készülnek a ruháink, nagyon szíven ütött, amikor elkezdtem utánajárni ennek a kérdésnek és szembesültem azzal, milyen pazarló, környezetkárosító és kizsákmányoló ez az ipar. Anna szuper videókban magyarázza el, mi a baj a fast fashion néven ismert tömegtermeléssel, hogyan lehetünk tudatosabbak a vásárlás során és egyénként mit tehetünk a fenntarthatóság érdekében. Na, és mindemellett olyan ügyesen varr, hogy csak na!

Mik azok a könyvek, amiket jelenleg nagyon vártok?
Tünde: Idei nagy élményem volt V.E. Schwab Egy sötétebb mágia sorozata, na annak a befejező kötetére igencsak kíváncsi vagyok. Ugyanígy az elmúlt évek egyik legjobb ifjúsági fantasy sorozata volt számomra a Jackaby, ennek már csak az utolsó kötetét kell olvasnom, a The Dire King-et.

Brigi: Nem is tudom. Én szerintem sokkal kevesebb frissen megjelent könyvet olvasok, mint mondjuk Tünde vagy te, meg a kedvenc szerzőim közül egy csomóan már amúgy is meghaltak, úgyhogy ritkábban is fordul elő, hogy egy-egy közelgő megjelenés miatt nagyon izgatott leszek. :) Úgyhogy itt inkább két olyan könyvet említek, amelyek viszonylag frissen jelentek meg, de még nem tudtam beszerezni őket: az egyik Laurie Penny brit politikai újságíró/feminista Bitch Doctrine című esszégyűjteménye, a másik pedig − hogy egyensúlyban legyen a szervezetemben a komolyság és a cukiság − az If The Fates Allow, ami egy kis karácsonyi antológia LMBTQ+ romantikus történetekből.

A podcast blogja: https://popkultcsajoksatobbi.wordpress.com/
A podcast Facebook oldala: https://www.facebook.com/popkultcsajoksatobbi/
(további social media elérhetőségek a podcast egyes adásainak bejegyzéseinél ;) )