Kőrösi Zoltán - Az ítéletidő

Nagyon furcsa volt olvasni most ezt a könyvet - Kőrösi Zoltán évek óta a kedvenc íróm volt, egyszer emaileztem is vele. Február elején hirtelen meghalt és utolsó regénye épp a halálról, a világvégéről szól...

"Attól, hogy a közelünkbe ért, még nem látjuk és nem tudjuk pontosabban, hogy mi az a halál. S ha látnánk, az segítene?"

A történet a Ferencvárosban játszódik - a tizenhárom éves Borisz elveszíti szüleit egy groteszk balesetben, így anyai nagybátyja lesz a gyámja. Ezzel egy időben elkezdődik a világvége az Angyal és a Mester utca sarkán - beomlik a föld, és egy furcsa tölcsér keletkezik, ami időnként kihányja magából a múltat, angyalok röpködnek benne és láthatatlanná teszi azokat, akik a közelébe mennek...

A csak országunkat érintő világvége több groteszk jelenséget produkál, ennek ellenére az emberek nem esnek kétségbe, megpróbálnak tovább élni. Nincs áram, így visszatérnek a régen bevált módszerekhez - nyomdagép, lovaskocsi, van aki kihasználja a helyzetet és az országhatáron túl seftel az ellopott, itthon már használhatatlan dolgokkal.

"Sok idő telt el azóta, s legfeljebb a tanulság maradt itt velünk, hogy a tudatlanságban nincsen szépség, és hogy az emlékezet semmit nem segít és semmit nem könnyít."

Borisz és nagybátyja, Robi ketten éldegélnek az Angyal utcai ház ötödik emeletén, aminek aljában aktívan működik egy lokál, a házban pedig több lakásban hódolnak a test örömeinek. 

Ez a könyv a szintézise Kőrösi kedvenc témáinak: Budapest, Magyarország, a családok és a periférián élők helyzete. Erős társadalomkritika foglamazódik meg benne - nem véletlen, hogy csak az országunkat érinti a világvége, hogy a többi ország a kezdeti segítségnyújtás után elfordul, a kormány hitegeti az embereket - vagyis úgy működik ahogy szokott. Mégis a könyv befejezése ad egy kis reményre okot...

Nem tudom, hogy eleve ilyen rövidnek volt szánva a könyv, vagy a helyzet hozta így, hogy le kellett zárni, de én kicsit kevésnek éreztem, ezért nem is tetszett annyira. Nem éreztem annyira kidolgozottnak egyik szálat sem. Tetszett persze a stílus és elbeszélésmód, amit megszoktam Kőrösitől, de valahogy egy nagyobb ívű regényre számítottam :(

4/5

Kiadó: Jelenkor
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 2016
Ár: 3500 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

"Átható szarszag terjeng Ferencvárosban egy napos októberi reggelen. Beszakad az útburkolat, meggörbülnek a villamossínek, és ez csak a kezdete a közelgő világvégének. Mert a világnak vége van, ha egy betonszállító teherautó rakománya beömlik egy Škoda ülésére, és vége van akkor is, ha átjáró nyílik ég és föld között az Angyal és a Mester utca sarkán. De a világ, benne Magyarország és Budapest, a jelek szerint nem akar tudomást venni arról, hogy megérkezett az apokalipszis. A világot az se érdekli, hogy a születésekor minden ember mellé két őrző rendeltetik, az egyik a jobb válla felől, a másik a bal felől vigyázza. Az egyik a jóra tanítja, a másik bűnbe csábítja. Rajtunk áll, hogy melyiket választjuk, ám hogy mi volt a jóra és mi volt a bűnbe vezető döntés, csupán az utolsó pillanatban világosodik meg, amikor már nincsen visszalépés. Humor és mágia, pusztulás és megváltó szerelem különös fordulatai keverednek Kőrösi Zoltán új regényében."