Grecsó Krisztián - Jelmezbál
Grecsó Krisztiántól az utóbbi években mindig olvastam valamit, igaz az első könyve, a Pletykaanyu még mindig várat magára. A Jelmezbálra is nagyon kíváncsi voltam, hiszen a legutóbbi regénye 2 éve jelent meg (Megyek utánad).
Ez a könyv több újdonsággal is szolgál - egyrészt novellafüzérről van szó, vagyis novellákból épül fel, amiket olvashatunk önállóan is, így is többé-kevésbé kerek egészet alkotnak, ám egymás után olvasva egy nagyobb kép rajzolódik ki.
A kezdő novella egy régi gyilkossággal indít, majd több falusi bukkan fel, rokonok, szerelmek, barátok. A könyv végére - ha nagyon figyelünk - akkor megoldódik az elején felvázolt krimi-szál is. A novellák szereplői mind érdekes élettörténeteket tudhatnak maguk mögött - vannak szereplők, akiknek a sorsa összefonódik, vagy egy elejtett mondatban ismerjük meg, később pedig olvashatjuk az ő nézőpontját is egy másik novellában. Így pillanthatunk meg végül majdnem minden szereplő életébe, megismerjük az adott élethelyzetről az ő nézőpontjukat. Persze, hogy még izgalmasabb legyen nem kronológikusan van összeállítva a kötet. Így többször egy odavetett mondat később nyer értelmet.
A könyv erősségét a narrációs technika adja, ezen kívül pedig a megszokott témák bukkannak fel itt is - falusi és városi lét, tanári pálya, szerelmek, kapcsolatok, válások, elhallgatás és családi össze- és összenemtartás. Ami miatt levontam egy pontot, hogy elsőre több novella végén csak néztem, hogy akkor most mi is történt? Remélem ezt majd egy újraolvasás orvosolja, addig is:
A kezdő novella egy régi gyilkossággal indít, majd több falusi bukkan fel, rokonok, szerelmek, barátok. A könyv végére - ha nagyon figyelünk - akkor megoldódik az elején felvázolt krimi-szál is. A novellák szereplői mind érdekes élettörténeteket tudhatnak maguk mögött - vannak szereplők, akiknek a sorsa összefonódik, vagy egy elejtett mondatban ismerjük meg, később pedig olvashatjuk az ő nézőpontját is egy másik novellában. Így pillanthatunk meg végül majdnem minden szereplő életébe, megismerjük az adott élethelyzetről az ő nézőpontjukat. Persze, hogy még izgalmasabb legyen nem kronológikusan van összeállítva a kötet. Így többször egy odavetett mondat később nyer értelmet.
"Közelről más az arca, ismerős is, nem is, de hát egy kor felett minden arc egyforma, mindenki emlékeztet valakire, és senki sem az, akinek látszik."Ez tipikusan az a könyv, amit nem elég egyszer olvasni, hiszen hacsak nem egyvégtében olvassa el az ember, akkor lehetetlenség figyelni minden apró mozzanatra, így nem állt nekem sem össze elsőre a történet minden részlete. A második felét egy nap alatt olvastam el, így az jobban tetszett, de megdolgoztatja az olvasó figyelmét most Grecsó :)
A könyv erősségét a narrációs technika adja, ezen kívül pedig a megszokott témák bukkannak fel itt is - falusi és városi lét, tanári pálya, szerelmek, kapcsolatok, válások, elhallgatás és családi össze- és összenemtartás. Ami miatt levontam egy pontot, hogy elsőre több novella végén csak néztem, hogy akkor most mi is történt? Remélem ezt majd egy újraolvasás orvosolja, addig is:
4/5
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 296
Ár: 3490 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
"Két lányt holtan találnak a faluban valamikor az 1960-as években. A harmadik még él, amikor rábukkannak, de mire odaér az orvos, a sebesült lány eltűnik. Szerelme, a fiatal rendőr évtizedek múlva, Budapesten, egy különös találkozás után jön rá az igazságra. E talányos bűnügyi történetből bomlanak ki egy családregény mozaikjai. A Jelmezbál napjainkig nyúló történetének szereplői unokák, nagymamák, asszonyok – nők. Élik az életüket, keresik egymást, önmagukat vagy épp a vér szerinti anyjukat. Elköltöznek, visszatérnek, szerelem, árulás, alakoskodás, hit és féltékenység van az életükben. Sok elmaradt ölelés, és szerencsére még több olyan, amelyik nem maradt el. Grecsó Krisztián új könyvének fejezetei önmagukban is kiadnak egy-egy képet, mintha mindegyik történet más családtag vagy szomszéd élete lenne. Az utak keresztezik egymást, és végül, bármennyire is összekeveredtek térben és időben a darabkák, összeáll a nagy, drámai egész."
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)