Ruta Sepetys - Árnyalatnyi remény

Ez a könyv egy éve jelent meg, de a megjelenésekor nem vonzott a témája miatt, féltem ennyire lehangoló könyvet olvasni. Nemrég egy csere keretében elolvashattam; gondoltam nem árt, ha megismerkedem az írónővel, mert a legújabb magyarul megjelenő könyvét (Kalitkába zárt álmok) a karácsonyfám alatt szeretném tudni (elég volt a helyszín - New Orleans és a történelmi környezet, na meg az ajánló videó is nagyon jól sikerült).

Elég gyorsan végeztem vele, hiába vastag könyv, szellősen van nyomtatva, a fejezetek is rövidek. Felemás érzéseim vannak - egyrészt látom molyon, hogy szinte 5 csillagot kapott mindenkitől, mégis az olvasás közben végig valami hiányt éreztem. Hiába ismertem meg az elhurcolás körülményeit, a munkatábort, asszociációval felidézett emlékképekben Lináék múltját, mégis úgy tettem le a könyvet, hogy nem vágott földhöz. 

"Az óceán fenekéről próbáltuk elérni az eget. Rájöttem, ha felemeljük egymást, talán kicsit közelebb érünk hozzá."

A történetről röviden (mert eddig csak a saját élményeimről, írtam; látszik meglepett engem is, hogy ennyire közömbösen tettem le a regényt...) - Lina értelmiségi családját egy éjszaka elhurcolják szép otthonukból, vagonokra rakják több hasonló emberrel, családdal együtt, és Szibériába szállítják. A vonatút alatt már többet szenvednek, mint amit mai fejjel el tudunk képzelni, de még ezután jön a munkatábor - még több nélkülözés, betegségek. Mégis Lina és családja is (kisöccse Jonas, és anyja) meg tudja őrizni a reményt, keményen küzdenek az életben maradásért. Lina tehetséges festő, rajzokkal, titkos üzeneteket próbál eljuttatni apjukhoz, akit már korábban elfogtak az oroszok. 

Elismerem, hogy hiánypótló mű, nagyon jól fel van építve a marketingje is (lásd a szépen összerakott videót), mégis kevés. Hiába kutatott ennyit Ruta, szépen beledolgozta a meginterjúvolt túlélők élményeit, valahogy nekem nem tudta átadni az élményt, valahogy nem lélegeztem együtt a szereplőkkel. A befejezés is mintha össze lenne csapva, végig azt éreztem, hogy Ruta inkább kihagyott dolgokat, leegyszerűsítette, nehogy a butuska amerikai közönség elunja magát olvasás közben... Pedig érdemes lett volna többet belevinni ebbe a regénybe...

4/5

Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2012
Eredeti cím: Between shades of gray
Oldalszám: 351
Ár: 3500 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

"1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába deportálják őket. Lina apja a családtól elszakítva él át hasonló borzalmakat, majd egy munkatáborban halálra ítélik. Minden elveszett. Linának eközben fogalma sincs arról, miért történnek velük ezek a szörnyűségek. A lány félelmet nem ismerve küzd az életéért, mindent kockára tesz, hogy rajzaival, alkotásaival üzenni tudjon. Reméli, hogy művei eljutnak az édesapjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja életben van. Lina és családja hosszú, szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erő, szeretet és reménykedés segít nekik a keserves napok túlélésében. De vajon elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket?"

Előzetes a könyvhöz, háttérinfókkal (magyar feliratos)