Lewis Carroll - Alice Csodaországban

Mióta belekezdtem az Once upon a time spin offjába, az OUAT  in Wonderlandbe, azóta tervbe vettem hogy (újra) elolvasom ezt az elmeroggyant mesét :) Nem túl hosszú, így este ki is olvastam, bár a végére már zúgott a fejem a sok logikátlanságtól és bugyuta versikéktől... 

Érdekesek ezek a klasszikus mesék, nemrég Rémálomnál olvastam a Pán Péterről (ő is az OUAT sorozat miatt olvasta el az eredeti történetet) és a remek bejegyzésében megdöbbentő dolgokról írt - néhány példa: sok agresszió (ez mondjuk az Aliceben is megvan), nőgyűlölet, az író, Barrie pedofil volt (ugye ezekre nem gondoltunk volna az édes Én, Pán Péter filmfeldolgozásból?).

Az Alicet olvasni felnőtt fejjel furcsa: egyre az 'árulkodó jeleket' kerestem, amikből kikövetkeztethetek valamit, hogy milyen is volt Lewis Carroll és mi volt a szándéka ezzel a mesével. 

weheartit

Első olvasatra mondhatjuk, hogy Alice álmodta az egészet, és tényleg voltak olyan momentumok amik tipikusan ilyenek voltak - pl. az a jelenet, amikor a krokett meccs utána a Hercegnővel sétál, és ő bökdösi ilyen volt (nekem is sokszor van ilyen, hogy ébresztőóra zaját beleszövöm az álmomba, és bután nézve kelek fel, hogy akkor ez most mi volt :D).

A mások azt mondják olyan a történet, egy LSD-trip - a folyamatos méretváltozások, a furcsa párbeszédek, a logikátlanság.
Sőt van egy olyan betegség is, amit Alice a Csodaországban szindrómának neveznek! Nemrég az index (is) írt róla: "A Todd-szindróma néven is emlegetett betegség neve John Todd pszichiátertől származik, aki 1955-ben diagnosztizálta az idegrendszeri betegséget. A névválasztás nem véletlen; sokan úgy vélik, az Alice Csodaországban szerzője, Lewis Caroll is ebben szenvedhetett. A mesekönyvben leírt jelenetek kísértetiesen hasonítanak az AIWS (Alice in Wonderland Syndrome) tüneteire: a tárgyak körvonala eltorzulhat, az emberek és épületek az eredeti méretüknél jóval nagyobbnak, vagy éppen sokkal kisebbnek tűnhetnek, a hallás és a tapintás érzékenysége megváltozik, és a távolságok pontos felbecsülése is nehézzé válik."

tumblr

A mesében egyre-másra Alice élményei, tapasztalatai jelennek meg - az iskolai tanulmányai, a felnőttvilág részletei (pl.: a tárgyalás - tudja, hogy van bíró, esküdtek, de mégsem egészen érti, hogyan is működik a tárgyalás és a mesében sincs semmi értelme az egésznek; vagy az hogy kioktatják a felnőttek - a mesében az állatok és különféle teremtmények képviselik őket).

Ami kicsit ijesztő volt - és nem biztos, hogy gyerek kezébe adnám  a könyvet - az az agresszió: Alice a könyv elején mondja, hogy úgy érzi néha mintha két ember lenne, és egyszer meg is pofozta saját magát?! A Királynő a lefejezési mániájával, a flamingóval és sündisznóval krokettező udvar már csak hab a tortán.

A nyelvi játékok helyenként erőltetettek voltak, de szerintem Kosztolányi jól visszaadta őket. Egyedül a Fakutya fordítás volt szerencsétlen, mert éppen, hogy macska szerepel a történetben, akkor már lett volna Vadalma (ami vmelyik feldolgozásból rémlik). Az eredeti neve Cheshire Cat - ami a vigyorog, mint a cheshire-i macska angol szólásból ered. 

Molyon egy_ember értékelése volt a legtanulságosabb. Felmerült, hogy L. Carroll pedofil volt (az alul linkelt Könyvesblogon megjelent cikkben is inkább ezt hangsúlyozzák), de két újabb életrajzírója szerint a kislányok iránti imádatát félremagyarázzák. Készített több fényképet (köztük gyerekaktokat is) kislányokról, ám a viktoriánus korban ez 'bevett szokás' volt, mert a gyerekek az ártatlanságot jelképezték...

"az idióta királynő, szerintem, félreérthetetlenül utal Viktória királynőre, akinek wighekez fűződő, nem titkolt szimpátiája szálka lehetett a konzervatív Carroll szemében. A gügye gyíkocska, aki a tárgyaláson az esküdtek legbénábbika – az eredetiben Bill the Lizard – Benjamin Disraelire utaló szójáték. A barátságtalan hernyót egy Edward Fitzgerald nevű költőről mintázta Carroll, és alakja „a tudálékos, fennhéjázó, a gyerekeket kioktató és lenéző viktoriánus felnőtteket jelképezi”. Április Bolondja – az eredetiben March Hare – a keresztényszocialista Julius Charles Hare paródiája lehet, a Kalapossal és a Mormotával elköltött uzsonnájuk pedig az egyenlőtlen elosztás kritikája."

weheartit

A mese népszerűségét nem is lehet vitatni: elég ha megnézzük mennyi feldolgozása készült, a populáris kultúra része, sokan varratják magukra a rajzfilm szereplőit, sorait; készülnek Alice-os ékszerek, a művészek újragondolják a klasszikus mesealakokat, és még sorolhatnám.

Furcsa mese az tény, nem mondom, hogy teljesen magával ragadott, de néhány órára elszórakoztatott és érdekes volt utánajárni mi miért került bele. Kár, hogy magyarul nem jelent meg életrajzi könyv Lewis Carrollról, szívesen olvasnék még többet az életéről, hogy jobban megértsem ezt a mesét.

4/5

Hasznos:

• Letölthető a mek-ből (ekönyvolvasóra specializált változatban is)
• Filmfeldolgozások: 1951-es Disney, 1999-es film és Tim Burton 2010-es próbálkozása
• Cikk a mese illusztrálóiról
• Könyvesblogon is megjelent egy cikk Aliceról