Fabio Volo - Járok egyet


Szerdán MiaMonánál olvastam erről a könyvről, megfogott amit írt róla, kíváncsi lettem nekem mit tud mondani ez a könyv. Éljen az impulzusolvasás :D

Nico, az elbeszélő 28 éves és levelet ír 5 évvel idősebb önmagának - az egész könyv monológ, amiben áttekinti a jelenlegi helyzetét, az emlékeit, mire jött eddig rá: milyen tapasztalatai voltak a nőkkel, a munkával - egyszóval az élet egész területén. 

A könyv felénél majdnem feladtam, annyi szex meg testnedv került elő, amit már sokalltam. De talán épp ezért is érdekes ez a könyv - nem titkol, nem szépít semmit, őszintén ír a szexuális kalandjairól, a kamaszkori problémákról. Egy igazi férfi képe bontakozik ki, aki néha macsós, néha gyenge, van jó pár félelme, bizonytalansága. 
"Ha mindent hátrahagyva elindulok, az bátorság, vagy csak menekülés? Vagy inkább az a bátrabb, ha maradok, szembenézek a dolgokkal és megpróbálok változtatni rajtuk?"
28 évesen választ keres, hogy mit kezdjen az életével - meneküljön, vagy maradjon? Rájön, hogy mi fontos neki, mit értékel. Ezek voltak azok a részek, amik megfogtak engem is - a bizonytalanság, hogy mit kezdjen az ember az életével, rájönni mik azok az apróságok amik boldoggá tesznek, mi miatt érdemes élni és mit nem akar elveszteni az ember. Volt pár közhelyes megállapítás is, de hát ilyen az élet - még ha közhelyes is, de az ember örül, ha rájön magától.

Örültem, hogy elolvastam - még ha voltak részei, amik eléggé távolt álltak tőlem, de Nico gondolkodása sok tekintetben magamra emlékeztetett :)
"Tudod, milyen az, amikor elkezdesz egy könyvet és rögtön magával ragad, és alig várod, hogy hazaérj és tovább olvashass? Mondjuk, lehet, hogy amiket előtte olvastál, nem voltak annyira felejthetetlenek. Vagy amikor egy este elkezdesz valakivel könyvekről beszélgetni, és teljesen rákattansz, magával ragad, ahogy a kedvenc olvasmányairól beszél, és majd' megőrülsz, mert a könyvesboltok zárva vannak, pedig te legszívesebben azonnal elmennél vásárolni. Mint ahogy vannak ügyeletes gyógyszertárak, kellenének ügyeletes könyvesboltok is. Elvonási tünetekre, vagy érdekes találkozásokra."
"De beszéljünk inkább a szüléimről. Amikor legutóbb náluk voltam, másnak láttam őket, mint eddig, észrevettem, hogy öregszenek. Mindig lelkifurdalásom van miattuk, mert túl ritkán látogatom meg őket, mert nem vagyok képes kifejezni a szeretetemet irántuk vagy mert ha ott vagyok náluk, egy idő után mindig haza akarok menni, a saját lakásomba."
4/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2013
Eredeti cím: Esco a fare due passi
Oldalszám: 180
Ár: 2900
Borító: 4/5

Fülszöveg:
"Nico huszonnyolc éves rádiós D.J. Életét a zene tölti ki. Meg a szex. Megszámlálhatatlan valós és kevésbé valós szexuális kaland – és jó, néha egy-egy afféle szerelem is. Biztos benne, hogy majd egyszer eljön az igazi, de addig is nagy megkönnyebbülés tölti el, hogy otthon egyelőre csak a mosatlan edények halma várja, nem pedig egy feleség növekedő pocakkal. Az utóbbi időben viszont mindennapjaiba valami homályos rossz érzés fészkelte be magát. A rádióban hosszú távú szerződési ajánlatot kap, a haverok közül egyre többen járnak öltönyben és nyakkendőben, és az egyéjszakás kalandok utáni ébredések is mindinkább olyan érzéssel töltik el, mint egy túlzásba vitt gyorséttermei zabálás. Egyesek szerint az a baj, hogy még nem találta meg az igazit – bár Nico szerint inkább ők horgonyoztak le túl hamar. Huszonnyolc éves, és kevesebbet tud magáról és a világról, mint amikor húsz volt… hogy van ez? Mindenesetre egy születésnap jó alkalom arra, hogy az ember összeszedje a gondolatait, és számot vessen a helyzettel. Így születik meg ez a levélregény: egy egyszer bölcs és éretlen huszonnyolc éves sirámai és örömei egy éppen öttel idősebb barátnak címezve, aki talán Nico gondjaiban a sajátjaira ismer majd – de az is lehet, hogy már egészen más nyomasztja. Ki tudja, mire gondol, miről álmodik, vagy álmodik-e egyáltalán még valamiről. Mindenesetre Nico levelet ír és válaszokat követel.Fabio Volo olasz író, színész, sztárriporter és újságíró, akinek Olaszországban már hat regényét kiadták. Ezek közül időrendben az első a „Járok egyet”. Magyarul a sorban a negyedik „Ráadásnap” jelent meg először."

Megjegyzések

  1. Nahát! :) Én is azt mondom, hogy éljen az impulzusolvasás! :D És azért örülök, hogy jól "sült el" :D Okosan van felépítve... ha rögtön a képünkbe vágta volna a sok........ akkor nem sokan olvasnák el szerintem, de ő szépen megcsillantja erősségét, aztán meg már azt önt a nyakunkba, amit akar, legalábbis én így voltam vele. A Ráadásnapot sokan dicsérik, gyanítom abban kevesebb a "kamasz hév", és jobb, hogy ez után olvassuk, mert fordítva csalódás szaga lenne...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ezzel megedzett minket :D Amint tudom, szerintem elolvasom azt is!

      Törlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)