Virginia Woolf - Saját szoba

Tavaly szeptemberben olvastam a legújabb magyarul elérhető VW életrajzot, ebben keltette fel a figyelmem Alexandra Harris VW esszéköteteire. Mivel magyarul a 6 regényen kívül, csak néhány esszé és egy önéletrajzi írása jelent meg, célom mindegyiket elolvasni :) Ősszel már megvettem A pille halála c. esszékötet, a Saját szobát a veszprémi antikváriumban találtam (micsoda 'örömbódottá' volt :D), amire most kerítettem sort. 

Nem volt hosszú olvasmány, kis alakú könyvről van szó, nincs 200 oldal (és igazán, nagyon szükség lenne egy új kiadásra, hogy többen olvashassák...). Elkövettem azt a hibát, hogy az utolsó 50 oldalt másnapra hagytam - 'együltő/fekvő' helyben jobb lett volna, mert akkor benne voltam a gondolatmenetben és jobban 'hatott'.

A kedvenc íróm VW, pedig meg kellett szenvednem eddig szinte az összes művével (talán a Flush-el annyira nem), de erről tehet a többször emlegetett fura Tandori fordítás (ezt, több esszéjéhez hasonlóan Bécsy Ágnes fordította). Na de ez volt az első olyan műve, ami annyira könnyed volt, hogy faltam a sorokat. Okos, logikusan felépített, de humoros, emberi és szórakoztató esszéről van szó, amiben VW hétköznapi oldalát is megismerhettem egy kicsit.

Virginiát 1928-ban meghívták Girton College-be (Cambridge), az egyik női egyetemre, hogy tartson előadást A nők és a regény témájában. A Saját szobában leírja, hogy kezdett neki a téma feldolgozásának - Cambridge-ben sétálva, ebédelve, hogyan kanyarodtak a gondolatai. 

Végigtekinti a történelmet a nők szemszögéből - milyen művek születtek róluk, miket írtak ők, mikor és miért jelent meg és terjedhetett el, hogy már a nők is írnak. Miket írnak - miért éppen azt és mi ez az egész hajcihő a feminizmus körül. Ezt a témát csak érinti, a legszimpatikusabb mondat a könyvecskéből, ami ma is aktuálissá teszi ezt a művet és amit én is vallok:

"Mérhetetlen kár volna, ha a nők úgy írnának, mint a férfiak, úgy élnének, mint a férfiak, úgy néznének ki, mint a férfiak, hiszen a világ roppant terjedelméhez és változatosságához mérve még két nem is kevésnek tűnik, hogy lehetnénk meg akkor egyetleneggyel? Nem az volna a nevelés dolga, hogy inkább a különbségeket emelje ki és erősítse, mintsem a hasonlóságokat?"

VW sosem vallotta a radikális feminista nézeteket, mégis többen furcsálkodva fogadták ennek a könyvnek a megjelenését.

Nagyon érdekes volt, ahogy áttekintette az angol irodalomban, hogyan változtak a női írók - kezdetben gazdag nemes asszonyos, lányok tehették meg, jött Jane Austen és kortársai, akik a nappali sarkában írtak (érdekes, hogy VW szerint azért írtak regényt, mert ahhoz kellett a legkevésbé nyugodt környezet, könnyebben félbehagyhatták). A jelenlegi helyzetet tekintve arra buzdított a hallgatóit és olvasóit, hogy írjanak - ne csak regényt, életrajzot, esszét, kritikát, legyen egyre változatosabb az irodalom.

"Mert a remekművek nem egyedi, magányos szülemények, mindig sokéves együttgondolkodás gyümölcsei: ilyenformán tömegek tapasztalata van ott minden magányos hang mögött. ...Mert a könyvek valahogyan hatnak egymásra. A regény jobb lesz attól, ha ott áll mellette a költészet és a filozófia."

Ajánlom ezt a könyvet, minden irodalomszerető nőnek, lánynak (na jó férfiaknak is :D), vagy aki még ismerkedik Virginia írásaival, vagy szeretne egy szórakoztató esszét olvasni az angol irodalomról.

5/5

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 1986

Eredeti cím: A Room of One's Own

Oldalszám: 166

Ár: antikvár

Borító: 1/5

Fülszöveg:

"No de hát, szegezhetik nekem a kérdést, arra kértük, hogy a nőkről és regényekről beszéljen, mi köze ehhez egy saját szobának? Megmagyarázom. Miután felkértek, hogy beszélnék a nőkről és a regényről, leültem egy folyóparton, és eltűnődtem, mit is jelentenek ezek a szavak. Jelenthetnek néhány megjegyzést Fanny Burneyről; valamivel többet Jane Austenről; egy tisztelgést a Bronte nővérek előtt s hozzá a hólepte Haworth parókia rajzát; pár szellemességet, ha lehet, Miss Mitfordról; egy hódolatteljes utalást George Eliotra; egy hivatkozást Mrs. Gaskellre, és azzal meg is volnánk. Csakhogy másodszori ránézésre a szavak már nem látszottak ilyen egyszerűnek. A cím- a nők és a regény – jelentheti azt, s önök vehették is ilyen értelemben, hogy a nők és amilyennek látszanak, vagy jelentheti azt, hogy a nők és a regény, amit írnak; vagy jelentheti azt hogy nők és a regény, amit róluk írnak; vagy jelentheti azt, hogy e három kibogozhatatlanul összeszövődik, és önök azt várják, hogy ennek fényében tekintsem át őket."