Boris Vian - Pekingi ősz

 Még január elején határoztam el magam, hogy nekiállok eme francia író munkásságának - hát néhány hónap csúszással, de sikerült elkezdenem :)
Azért választottam pont ezt a művet, mert apukám szerint ezzel érdemes kezdeni a Vian-életművet.

"Boris Vian eme ifjúkori remekművét 1947-es megjelenésekor teljes közöny és/vagy értetlenség fogadta, és a többi Vian-regényhez hasonlóan csak a hatvanas évekbeli újrakiadások nyomán lett milliók kultuszkönyve. A „Pekingi ősz” egyik legnagyobb trükkje, hogy a végére érve azonnali késztetést érzünk arra, hogy újra elolvassuk, hiszen visszavezet minket a kiindulási pontra, ám a kör bezárulása nem jelenti azt, hogy a való világ véglegesen diadalmaskodott az álmokon, hiszen – miként Boris írja – „bárminő végkifejlet elképzelhető”."

A történetről röviden annyit lehet elmondani, hogy egy kisebb csapatnyi ember érkezik Exopotámiába, ami egy kietlen sivatag - található benne egy darab szálló (ez is útban lesz, többször is...), és egy ásatás.
A regény elején megismerjük a főbb szereplőket, és azt hogy, hogyan jutnak el a sivatagba és milyen munkájuk lesz ott. A csapat feladata vasút építése, elég abszurd már ez is, hiszen nincs ott semmi, ami miatt odautazna bárki is! :)
Sok csodabogár gyűlik itt össze - Amadis Dudu, aki a furcsa 975-ös busszal érkezett, amire szinte lehetetlenség felszállni és munkába menni vele. Claude, aki megölt egy embert; Petitjean a tiszteletes, akinek a 'katekizmusán' nagyokat lehet nevetni. Nyeletnyeli professzor (aki más kiadásban Frászpirin, már ahogy elnéztem a molyon az idézeteket :)), aki inkább öldösi a betegeket, mint gyógyít.
A regény fontosabb szereplői még egy szerelmi háromszög tagjai - Anna (ő férfi) és Rochelle - ők alkotnak egy párt, és Angel (szintén férfi), aki reménytelenül szerelmes Rochellebe. A sivatagban ott van már Pippó, aki a szállót vezeti, és Anthagonász a régész a csapatával.

Vian világa elég sajátos, életre kelt tárgyak (pl. a beteg szék :D), szó szerint vett szólások ("Faképnél hagyta Amadist, aki dermedten állt ott, földbe gyökerezett lábbal, amire a vékony homokréteg alatt kiválóan alkalmas volt a talaj.") teszik képtelenné a történetet. Ahogy az előszóban írja B. Mészáros Vilma: "A szójátékok, megelevenedő tárgyak, tárggyá váló emberek még jobban hangsúlyozzák az életmű alaphangját: a tragikus burleszket."
A könyv abszurditását jelzi már maga a cím is - nem Pekingben és nem is ősszel játszódik :D

Egyszóval nagyon humoros könyv, de egyben tragikus is az értelmetlen halálesetekkel, a reménytelen szerelemmel.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy ez mennyire is tetszett nekem - a könyv eleje még igen, a sok humoros beszólással, de a vége eléggé lehangolt. Nem is nagyon értettem sok részt - lehet, hogy majd beszerezem ezt a szép új lila borítósat, aminek a végén hasznosabb az utószó (az ekultura szerint).

3/5

Kiadó: PolgArt
Kiadás éve: 2001
Eredeti cím: L'automne à Pekin
Oldalszám: 261
Borító: 2/5
Új borító: 5/5