Walter Lord - A Titanic pusztulása

Ma van a századik évfordulója, hogy elsüllyed ez a rendkívüli hajó. Az áprilisi National Geographic olvasása után lett kedvem még többet olvasni a katasztrófáról. Ez a könyv nemrég új kiadásban megjelent a Partvonal kiadónál, én még a régi (1979) kiadást olvastam.

"1912 áprilisának egyik szörnyű éjszakáján nem csak az akkor világ legnagyobb óceánjárója, rakományostól, hanem 1502 emberélet is elveszett. Mindezen veszteségeken túl a Titanic pusztulása a 19. századi polgári önbizalom végét is jelentette. Mindaddig hitték az emberek, hogy övék a változatlan rendezett, civilizált élet kulcsa. Száz év óta a technika állandóan fejlődött, s e műszaki koronája volt az óceánon a Titanic, amelyről azt tartották, maga az Úristen sem tudná elsüllyeszteni. A 20. század elveszett illúziói sorában ez volt az első megrázkódtatás. A Titanic előtt minden olyan nyugalmas volt – utána végleges és végleteiben pusztító zűrzavar uralkodott el."

A könyv tényleg arról szól, amire a cím alapján gondolhatunk: a túlélők beszámolói, emlékei alapján egy kronologikus történetet kapunk, az ütközés utánról. Nem tér ki részletesen a hajó különlegességeire, de azért egy-két utalásból képet kapunk erről is (volt benne posta, könyvtár, teniszterem, lakosztályok és társalgók mellett). A jégheggyel való ütközésről is több túlélő emlékeit leírja, volt aki csak enyhe súrlódásként érzékelte (a felsőbb szinteken tartózkodók), ám az alsóbb szinteken szörnyű dübörgést hallottak. Mivel szinte percről percre követjük az eseményeket, teljesen más élmény mint a 1997-es 'kultuszfilmben'. Ott minden olyan gyorsan történt, pánik volt, teljes kétségbeesés - ezt vártam a könyvben is, de a valóság kevésbé volt drámai. Eleinte sokan nem gyanakodtak semmi rosszra, sőt amikor már a mentőcsónakokba ültették az embereket, akkor is sokan inkább a hajón maradtak volna, mert szerintük az mégis biztonságosabb... Úgy képzeltem, aki vízbe esett, vagy ott volt a süllyedő hajón menthetetlenül elveszett, de volt jó néhány szerencsés, aki úszva elérte a csónakokat.

A könyv kitér a hajó szerkezetére, hogyan élhette volna túl a katasztrófát, összességében több tényező okozta a vesztét: (amit mindenki tud) a kevés mentőcsónak, ha a közelben lévő Californian nevő hajó rádiósa figyel a Titanicra, a jégveszély figyelembe vétele, stb.

Szinte mindenkit megfog valami ebben az eseményben: a szörnyű emberi mulasztások, a veszteség - emberéletekben és értékekben, meg a persze maga a hajó pusztulása. Egy korszakhatárt jelentett ez a hajó: amikor az emberek még feltétlenül hittek a technika csodájában, elsüllyeszthetetlennek vélték ezt az óriást.

A könyv olvasmányos, az események jól követhetőek benne, igaz a sok név kicsit zavaró (és mindig hátralapozgattam a névsorhoz, amiben jelölték ki élte túl és ki nem). Mivel 1950 környékén jelent meg az első kiadása, nem annyira naprakész (a technikai dolgokban talán téved), de a túlélők beszámolói miatt mégis jó könyv.

5/5

Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 1979
Eredeti cím: A night to remember
Oldalszám: 172
Borító: 1/5
Új borító: 5/5

Érdekes cikkek, videók:

• Cikk a vilagutazo.blog.hu-n
• Az évfordulóra egy sorozattal is készültek (az első részt láttam eddig, de az annyira nem tetszett - túl gyorsan történt minden benne - de lehet, hogy itt is a katasztrófa utáni eseményeket akarják kiemelni)
• A film készítéséről - Rtl Klub (érdekes volt, hogy eleinte nem gondolták a készítők, hogy sikerfilm lesz - persze utólag könnyen vagyok okos :D)
• A National G. csatorna is készült: 3 filmet vetítenetek a héten: Bob Ballard: Mentsük meg a Titanic-ot! Titanic: az ügy lezárva A Titanic és James Cameron (Holnap este 19.00-éjfélig leadják egymás után mind a hármat, jövő héten pedig ismétlik is őket