Fredrik Backman - Hétköznapi szorongások

Fredrik Backmannal már több, mint 5 éve megismerkedtem - sokakhoz hasonlóan Az ember, akit Ovénak hívnak volt az első olvasmányom tőle és idáig ez a kedvencem. Tetszett A nagymamám azt üzeni, bocs és az Itt járt Britt-Marie is, de utána nem nagyon foglalkoztam az író munkásságával. A rövid könyvei - esszéi? - közül csak A hazavezető út minden reggel egyre hosszabbat olvastam, de nem voltam elájulva tőle, ezért egy ideig hanyagoltam az írót. Nemrég Miamona blogbejegyzése keltette fel a figyelmem iránta, ill. egyik kollégám épp olvasta és nagyon tetszett neki - gondoltam adok egy új esélyt neki. 

Egy svéd kisvárosban, szilveszter előtt játszódik a történet. Egy félresikerült bankrablás túszdrámába torkollik, és semmi sem az, mint aminek először látszik. A történet cselekményéről nem is akarok többet elmondani, mert pont az a lényeg, hogy milyen ügyesen vezeti Backman félre az olvasót. 

A könyv háromnegyedét hétfőn(!) olvastam el, annyira pörgős volt, okosan adagolta az információ - nagyon kíváncsi voltam hova fut az egyszeri bankrabló története. Fokozatosan ismerjük meg ennek az egy napnak a történeseit: a tanúk kihallgatásáról készült jegyzőkönyvekből, a svéd kisváros ügyeletes rendőreinek nézőpontjából, ill. vissza-visszaugrunk a rabló és a túszok nézőpontjához és életük korábbi eseményeihez. Néhány elem és vicc talán erőltetett volt, vagy kiszámítható, de nekem most ez pont jól esett.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

ᴅóʀɪ /ᴛʜᴇᴏᴅᴏʀᴀ (@dora_w89) által megosztott bejegyzés

Ahogy egyre jobban halad előre a történet, úgy kapcsolódnak össze sorsok, történetszálak - ilyen összekötőelem a híd, a bankok és lakások. Korunk több társadalmi problémája is felbukkan - eladósodás, bizonytalanság, a szülői lét - sokan találunk benne olyan témát, amihez kapcsolódni tudunk.

"Idegenek vagyunk, elmegyünk egymás mellett, a te szorongásod egy pillanatra hozzáér az enyémhez, a kabátjaink szövetszálai egyetlen pillanatra összegabalyodnak valahol egy járdán, a tömegben. Sosem derül ki igazán, mit teszünk a másik ellen, a másikkal, a másikért."

Ami miatt megnyert magának ez a regény: egyrészt a trükkösen felépített szerkezet, a humor, az emberi sorsok és annak bizonyítása, hogy nem szabad az első benyomás alapján ítélni ill. az emberi jóságba vetett hit. Tökéletes lehet a szürke téli napokra!

Végre az Ove után is találtam egy regényt a szerzőtől, amire azt tudom mondani hogy igen, ezzel tudott újat mondani és megérte elolvasni! 

5/5

Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2020
Eredeti cím: Folk med ångest
Fordító: Bándi Eszter
Oldalszám: 370
Ár: 3980 Ft
Borító: 4/5

Fülszöveg:

Szilveszter előtti nap egy svéd kisvárosban. Egy ingatlanügynök úgy véli, ez megfelelő időpont egy lakásbemutatóra, ám nagyobbat téved, mint azt elsőre gondolnánk. Egy kudarcot vallott bankrabló ugyanis menekülés közben beront az épületbe, és túszul ejti az összes érdeklődőt: két megkeseredett IKEA-függőt, egy mogorva bankigazgatót, egy szomorú nénit, egy terhes nőt a párjával, egy nyúlfejet viselő ismeretlent, no meg magát a túlbuzgó ingatlanost. A rendőrség körülveszi a házat, és ahogy telik az idő, a nyolc összezárt – és egyáltalán nem túszhoz méltóan viselkedő – idegen lassan összeismerkedik, és kiderül, hogy sokkal több a közös bennük, mint hitték volna. A rabló viszont két rossz lehetőség közül választhat: rendőrkézre adja magát, vagy ott marad a lakásban ezzel a sok lehetetlen, ingerült emberrel, akikre mindannyian hasonlítunk kissé…