Emma Donoghue - Hívnak a csillagok
Emma Donoghue-tól még nem olvastam semmit, ami meglepő lehet, mert olyan bestsellerek fűződnek a nevéhez, mint A szoba (a filmet sem láttam), vagy A csoda.
Ezt a regényét már 2018-ban elkezdte írni, a kézirat tavaly márciusban készült el és kiadói nyomásra jött ki tavaly nyáron. Fontos ezt tudni, mert az első oldalakat olvasva járhatnánk akár 2020-ban is... Maszkkal takart arcok, az utcákat fertőtlenítik, aki elköhinti magát, arra úgy néz a többi ember, mintha gyilkos lenne. Pánik és rettegés, fejetlenség, és lépten-nyomon a kormányzat semmitmondó tanácsai, buzdító üzenetei ötlenek az emberek szemébe ...
Három, feszített tempójú napot követhetünk végig a regényben. Julia Powell 29 éves fiatal nő, aki már közel 10 éve dolgozik nővérként a dublini kórház szülészeti osztályán. A regény kezdetén egy újonnan létrehozott 'osztályon' van, ahol azokat a várandós nőket kezelik, akik elkapták a spanyolnáthát. A lázasszülészethez mindössze három ágy tartozik ide, és gyorsan cserélődnek rajta a betegek...
Julia háborút megjárt öccsével él együtt, aki frontról való visszatérése óta nem beszél. A fiatal nő a családfenntartó, elképesztő lelkiismeretességgel és alapossággal végzi munkáját, ami reggeltől estig tart. Szabadságát sem tudja kivenni a megnövekedett betegszám miatt, az orvosok és nővérek is hullanak, nincs megállás. Szerencséjére ő már átesett az új influenzán, ezért bátran veti magát a munkába, fáradhatatlanul végzi a dolgát. Az ő szemszögéből testközelből tapasztalhatjuk meg milyen lehetett a század eleji kórház, milyen munkát kellett végezniük az ápolóknak, orvosoknak és milyen volt a nők helyzete és megítélése akkor Írországban.
A nőknek egyrészt kötelesség volt szülni, a születésszabályozást nem támogatták, ezért az árvaházak megteltek rossz körülmények között tartott gyerekekkel, akiket sokszor rabszolgákként dolgoztattak. A házasságon kívül szülő nőket szinte páriaként kezelték, de az már nem érdekelte az egyszeri embereket, hogy milyen út vezetett el addig, hogy 'úgy maradt' egy-egy fiatal lány.
Julia a szüléseket is le tudja vezetni, sőt a komplikációkat is képes megoldani, de a nővéri rend hierarchiája miatt sokszor elbizonytalanodik magában, hogy helyesen cselekedett-e. Egy lázadóként ismert orvos is felbukkan a kórházban, dr. Kathleen Lynn (aki amúgy valós személy); időközönként segít Juliának és érdekes beszélgetéseket folytatnak politikáról, a nők helyzetéről, a szakmáról. A lázasszülészetre betoppan egy fiatal lány, aki Julia önkéntes segítője lesz. Kettejük kapcsolata gyorsan és érdekesek formálódik, szívszorító sorsokat ismerhetünk meg Bridie Sweeney karakterén keresztül.
Apró sikerek, remény és fájdalom - ez a Hívnak a csillagok motívuma. Ijesztő volt olvasni az 1918-as járványról a közel egy éves események fényében, a történelem megismétli önmagát. Nehéz olvasmány, aki nem bírja a véres részleteket, annak nem ajánlom. Nekem is megfeküdte a gyomrom több helyen a szüléssel, a női test teljes kizsákmányolásával és a beavatkozásokkal kapcsolatban, de érdekes élmény volt bepillantani ebbe az idegen világba. Juliát megkedveltem, bámultam a kitartását és drukkoltam neki, hogy találjon boldogságot ebben a sötét időszakban.
"– A csillagokra mindent rá lehet fogni – dünnyögte.
– Parancsol, doktornő?
– Ezt jelenti az influenza – felelte. – Influenza delle stelle: a csillagok hatása. A középkori Itáliában azt tartották, hogy a betegség bizonyíték arra, hogy az ég irányítja a sorsot, az embereknek szó szerint megvan a maguk csillagzata."
A regény negatívumaként a hosszát tudom felhozni. Számomra kevés volt ez a három nap - bár a munkafolyamtok leírásának részletessége bőven elég volt. Szerettem volna egy kicsit tágabb nézőpontot kapni, még többet Julia és az 1918-as dublini hétköznapokról.
Külön tetszett a hívnak a csillagok cím és motívum ill. a borító, ami Julia zsebóráját ábrázolja - minden vonás, hold egy elveszített élet, amire emlékezni szeretne. Halvány reménysugár és az emberi jóságba vetett hit szimbóluma lett számomra Julia, aki nem kérdezi hogy egy-egy páciens honnan jött, hanem maximális tisztelttel és tudással látja el a szegénysorban felnőtt lányanyát és a gazdag, dél-dublini úriasszonyt is. Remélem sok ilyen elhivatott nővér van most is a fronton - minden tiszteletem az övék!
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretnének megismerkedni a nővéri szakmával, nem riadnak vissza az érzékletes leírásoktól és nem nyomasztja őket a járvány témája.
Szeretnék még a szerzőtől olvasni, mit ajánlotok tőle? :)
4/5
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2020
Eredeti cím: The Pull of the Stars
Fordító: Dudik Annamária Éva
Oldalszám: 444
Ár: 3990 Ft (Vedd meg kedvezményesen a kiadótól!)
Borító: 5/5
Fülszöveg:
1918, Dublinban tombol a spanyolnátha, Írországot feldúlta a háború és a járvány. A kórház szülészetén Julia Power nővérnek nincs elég embere, miközben a várandós anyákat, akik elkapták a szörnyű vírust, közös karanténba zárják. A nővér körül felbukkan két kívülálló, dr. Kathleen Lynn, aki állítólag lázadó és keresi a rendőrség, és egy fiatal önkéntes segítő, Bridie Sweeney. A három nő három nap leforgása alatt megváltoztatja egymás életét. A szűkös, sötét szülészeti osztály lakóit a járvány megtizedeli, de a rettegéssel teli világban újszülötteknek adnak életet. Az anyák és a személyzet kifogyhatatlan gyengédséggel, emberségesen teszik a dolgukat, helyt állnak a lehetetlennel határos helyzetben. Mindig van remény, és nincs olyan szörnyűség, amiből ne lenne kiút – üzeni nyomban klasszikussá vált új regényével Emma Donoghue. „És még ezek után mondja valaki, hogy a történelem nem ismétli önmagát.” (New York Times)„Donoghue legjobb regénye A szoba óta.” (Kirkus) Emma Donoghue 1969-ben született Dublinban, kétszeres bevándorló: nyolc évig élt Cambridge-ben, ahol PhD-fokozatot szerzett a 18. századi irodalomból, majd a kanadai Londonba költözött, ott él francia élettársával és két gyermekükkel. Könyveket, színdarabokat és forgatókönyveket ír. A szoba című filmért Oscar- és Emmy-díjra is jelölték. Korábbi regénye a 21. Század Kiadónál: A rokon (2020). „Éppen idejében érkezett ez a ragyogó, letehetetlen emlékeztető arról, hogy még a legkisebb szobában is van hely a szeretetnek és az együttérzésnek… nők, akik szülnek, más nők, akik haldokolnak, és az egészet mégis áthatja a szeretet – bonyolult és örömteli módon.” – Rachel Joyce „Zsigeri, felzaklató, reveláció erejű látomás életről, halálról és szeretetről a pandémia idején. Lélegzetelállító regény.” – Emily St John Mandel „A járvány frontvonalában micsoda felfokozott érzelmi állapot kíséri az életet és a borzadályt – ez a rohanó tempójú regény briliáns módon ragadja meg e szélsőséges hangulatot. Ettől a prózától dübörög az olvasó szíve, és feláll a karján a szőr.” – Oprah Magazine „Kísértetiesen emlékeztet a jelenlegi globális krízisre. A Hívnak a csillagok intim közelségből mutatja be a világot, ahol az egészségügyi dolgozók mindent kockára tesznek, hogy a páciensek életben maradjanak.” – Time „Szívbe markoló portré a nők életéről… Donoghue ebből a nehéz anyagból formált heroikus történetet, amely izgalmasabb, mint egy thriller. Az akciójelenetek a székhez szögeznek, a cselekmény folyamatosan halálos fenyegetés árnyékában zajlik, és a diadalok annál felvillanyozóbbak, mert ritkák, és keservesen meg kell küzdeni értük. …Donoghue könyve hisz az emberben, a szeretetben, az együttérzésben – nem vakon, de ragályosan.” – Washington Post
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)