Ünnepi Könyvhét - Szombathelyen

június 15, 2019
A terveimnek ellentmondva a mai napon a pihenésre szavaztam (köszi migrén, köszi kánikula), ezért a budapesti élménybeszámoló helyett most rendhagyó módon a szombathelyi eseményeket mutatom be egy kicsit. Háy János - Beck Zoli; Szabados Ági voltak talán a legnagyobb nevek az idei programunkból - ezen a két eseményen részt vehettem én is, ezért ezekről fogok mesélni.

Háy Come Beck

Háy János és Beck Zoli már évek óta fellépnek közösen a Háy Come Beck formációban, amiben versek, dalszövegek, novellák fonódnak össze. Én először a tavaly megjelent hangoskönyv kapcsán hallottam először erről a közös projektről, ezt meg is hallgattam nemrég.

Ahogy sejtettem, élőben még nagyobb élmény volt, ráadásul volt az előadásukban rögtönzés, poénok és aktuális újdonságok is megjelentek. Pl. szomorú aktualitása volt Háy egyik új versének, melyben Térey Jánosra emlékezik. De Beck Zoli is hozott új dalt a legújabb (Ki az akit még megölelnél) lemezükről.

Csak úgy elröppent az a egy-másfél óra - Háy János elvarázsolt, megilletődött (?) előadásmódját szuperül egészítette ki Beck Zoli erőteljes hangja és stílusa. Összeszokott, szeretetteljes munka érződött az előadásukból, ami összehozta a különböző korosztályokat. A közönséget a 30Y/Beck Zoli rajongók, a Háy János olvasók és az irodalmi élményre vágyók tették ki - talán lesz majd átjárás a két 'tábor' között. Nagyon szeretem az ehhez hasonló kezdeményezéseket, amikor be lehet mutatni a fiatalabb vagy kortárs szépirodalomtól idegenkedőknek, hogy mennyire populáris tud lenni a magyar kortárs irodalom is.

Az előadás után lehetőség volt beszélgetni is velük, ill. dedikáltatni a könyveket. Én is lelkesen vittem a legfrissebb POKET zsebkönyvemet - tökéletes volt, mert Háy János Sztreccs kötetének Beck Zoli volt a nagykövete. 


Pénteki könyvtári forgatag

Tegnap volt nálunk az Ünnepi Könyvhét hivatalos megnyitója, amit most rendhagyó módon nem a Fő téren, hanem a könyvtár előtt rendezhettünk meg. Szerintem sokkal jobb volt ez így - egyrészt a Fő tér tele volt a Bloomsday és a Foodtruck Show miatt; másrészt a könyvtár előtt több volt az árnyék és a szervezést, pakolást is megkönnyítette az épület közelsége.
Az ünnepi megnyitó 3 órakor kezdődött, addig a kreatív kollégáim által készített feliratokat segítettem feltenni az árusító asztalokra, ill. ismét volt "lombkönyvtár", ami már tavaly is nagyon jól nézett ki :) Kitelepült hozzánk a Libri, Líra és a Savaria Antikvárium is - ill. a leselejtezett könyveinkből ingyen lehetett elvinni könyveket. A kézműves standunknál a gyerekek tölthettek el időt, vagy a zenés műsorok előtt üldögélhettek - táncolhattak :)
Néhány kép a könyvtár instájáról (nagyrészt én kezelem ;))


Szabados Ági és a Nincs időm olvasni kihívás

5 órakor kezdődött ez a program, amire nagyon kíváncsi voltam. Ági mesélt a kihívás ötletéről, a Facebook csoportról, amiről először úgy gondolta, majd csak a baráti - ismerősi körét fogja inspirálni, de hála az ismertségének, nagyon sokan csatlakoztak. Sőt már több önkéntes segítője is van a csoportban, ill. a kihívás Instagram oldalán is.

Én először talán Youtubeon bukkantam rá néhány könyves videójára - és mivel nem nézek tévét nem is igazán tudtam ki ő :D Amúgy a YT-ról nem is mesélt sokat, mert azt mondta túl nagy energiabefektetés kell hozzá és szerinte nincs annyi nézettsége a könyves-videós tartalmaknak itthon.
A beszélgetésben szó volt a csoport és kihívás működéséről, a havi témák kiválasztásáról, saját kedvenc zsáneréről (lélektani regény).

Természetesen szó volt arról is, hogy mikor tud olvasni a nagyon aktív élete mellett - tippnek azt említette, hogy meg kell tanulni akár 4-5 oldalt is olvasni, ha épp csak annyira van idő. Ne várjuk meg azt, hogy legyen több óránk bekuckózni egy könyvvel - ezt támogatom én is, pl. nekem is a buszra várva és a buszon is legalább fél óra olvasásidőt nyerek (vagy podcasthallgatást :D). Ja és mindig legyen nálunk könyv, ez volt a másik tuti tippje, hogy akár a postán sorban állva is tudjunk olvasni néhány oldalt.

A Van ​időm olvasni – Olvasónapló felépítéséről és készítéséről is mesélt, számomra ez nem érné meg mert túl sok könyvet olvasok és azért 3700 Ft-ot kiadni érte sokallok. :D Viszont a koncepciója tetszik, hogy kicsit elmélyedjünk az általunk olvasott könyvben, értékeljük, átgondoljuk, lelassuljunk. Jó ajándék lehet viszont azoknak akik tényleg keveset olvasnak és kell valami plusz löket hozzá. Áginak vannak amúgy tervei az olvasónapló megújítására is, de ez még kérdéses.

Több kedvenc könyvét el is hozta magával, pl.: Edith Eva Egertől A ​döntést (ezt fel is tettem a várólistámra); a fent említett Sztreccs Poketet, Elena Ferrante Amikor elhagytak, Anne Cathrine Bomanntól az Agathe-t (ami nekem a LibrAmore podcast adása miatt szintén várólistás).

Szó volt a legfrissebb projektjéről, a Lapozz a 99-re podcastról is, aminek nemsokára vendége lesz pl. D. Tóth Kriszta is. Én is meghallgattam már az eddigi részeket, és ami az erőssége, hogy híres embereket, írókat, szerkesztőket, fordítókat is meg tud hívni.

Ami számomra újdonság volt, hogy Ági irodalomterápiával is foglalkozik, ennek elmélyítésére szeptemberben visszaül az iskolapadba, hogy egy egyetemi posztgraduális képzéssel mélyítse el a tudását.

Örülök, hogy részt vehettem ezen a beszélgetésen, mert szimpatikusabb lesz számomra az amit csinál - szerintem fogok válogatni az ajánlott könyvei közül. :) Illetve inspirált arra, hogy kicsit lelassuljak a könyvekkel - jobban válogassak.
Köszi Ádám a szervezést :D A teljes beszélgetés visszanézhető lesz majd a Hírlevél Plusz oldalán, ill. rádióadás verzió is készülni fog belőle - ezeket majd linkelem, amint meglesznek.

Nincsenek megjegyzések:

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.