Jodi Taylor - Ösvény az időben
Utoljára tavaly októberben 'barangoltam' a St. Mary-ben Max-szel és az eszement időutazó csapattal. A 3. rész durva függővéggel zárult, ami miatt kíváncsian vártam a folytatást. Az első oldalaktól egy korokon és országokon átívelő meneküléssorozatról olvashattam, ami csak a könyv felénél lassul le. De ott is csak azért, hogy vegyünk egy kis levegőt és újabb feladatok megoldásán agyaljunk Max-szel együtt.
Max és Leon egy külső beavatkozásnak köszönhetően újra találkozik, de most nem csak az idővel kell játszaniuk, hanem egyenesen dimenziót kell váltaniuk, hogy együtt legyenek.
A békés közös reggelt szakítja meg fekete ruhás fegyveresek érkezése, aki elől fejvesztve menekülnek Leon saját kompjával. Ám hiába ugranak vissza az időben a saját kis paradicsomukba, majd a 17. századi Londonba vagy épp az ókori Egyiptomba, üldözőik mindig a nyomukra akadnak. Kiderül, hogy ők az Időrendőrség tagjai, akik feltehetőleg Maxot próbálják megbüntetni, amiért kiszakadt a saját életéből, kijátszva a halált.
Fáradtan és kétségbeesetten próbál a páros valami megoldásra jutni. Persze, ahogy már megszokhattuk a korábbi csavaros történetvezetésből, most is lesz valamilyen megoldás - Max visszatér - az egyik - St. Marybe, hogy ott további feladatok várják.
Egyrészt tisztáznia kell a kilétét az ott felbukkanó Időrendőrök ill. a St. Maryben dolgozók előtt. Tetszett, hogy Max a szembesítés során bebizonyítja, hogy igazából mennyire okos és tanult - bár a korábbi részek csetlésbotlásából nem ez jut először eszünkbe róla :D
Kapunk közben egy 'hagyományos' küldetést - Max visszaugrik Petersonnal a 14. századi Angliába, ahol épp a pestis tombol...
Kevesebb humor, több kétségbeesés és fordulat van ebben a részben, aminek bevallom untam az elejét. Fárasztó volt a sok menekülés, amiből úgy látszott nincs kiút. Viszont amikor már többet megtudtam az üldözőkről, Max új környezetéről, akkor már visszarázódtam a történetben. Úgy érzem kicsit még le kellett volna tisztítani a cselekményt, vagy csak én voltam most túl fáradt hozzá.
Az előző részekben nagyon szerettem a St. Mary belső világát, a felkészülés folyamatát a múltbeli ugrásokra, a humort, az agyament vicceket - most mindebből alig kaptam valamit. Azt hiszem ez egy tipikus átvezető rész, ami a 3. rész durva befejezése után megalapozza a helyzetet a folyatásokhoz (hisz van még jó néhány rész előttünk: 6 regény, és több kiegészítő novella).
Ha esetleg még nem olvastátok az első részt, de szeretnétek egy vicces, igazán angol, időutazásról (is) szóló könyvet olvasni, akkor jó szívvel ajánlom - és bocsi, a spoilerekért! :)
A békés közös reggelt szakítja meg fekete ruhás fegyveresek érkezése, aki elől fejvesztve menekülnek Leon saját kompjával. Ám hiába ugranak vissza az időben a saját kis paradicsomukba, majd a 17. századi Londonba vagy épp az ókori Egyiptomba, üldözőik mindig a nyomukra akadnak. Kiderül, hogy ők az Időrendőrség tagjai, akik feltehetőleg Maxot próbálják megbüntetni, amiért kiszakadt a saját életéből, kijátszva a halált.
Fáradtan és kétségbeesetten próbál a páros valami megoldásra jutni. Persze, ahogy már megszokhattuk a korábbi csavaros történetvezetésből, most is lesz valamilyen megoldás - Max visszatér - az egyik - St. Marybe, hogy ott további feladatok várják.
Egyrészt tisztáznia kell a kilétét az ott felbukkanó Időrendőrök ill. a St. Maryben dolgozók előtt. Tetszett, hogy Max a szembesítés során bebizonyítja, hogy igazából mennyire okos és tanult - bár a korábbi részek csetlésbotlásából nem ez jut először eszünkbe róla :D
Kapunk közben egy 'hagyományos' küldetést - Max visszaugrik Petersonnal a 14. századi Angliába, ahol épp a pestis tombol...
Az előző részekben nagyon szerettem a St. Mary belső világát, a felkészülés folyamatát a múltbeli ugrásokra, a humort, az agyament vicceket - most mindebből alig kaptam valamit. Azt hiszem ez egy tipikus átvezető rész, ami a 3. rész durva befejezése után megalapozza a helyzetet a folyatásokhoz (hisz van még jó néhány rész előttünk: 6 regény, és több kiegészítő novella).
"Megtanultam, hogy a boldogság túl törékeny és túl tünékeny valami ahhoz, hogy szórakozzunk vele. Meg kell ragadnod, amíg megteheted. Szóval, mondd meg, hogy mit szeretnél, és az nekem tökéletes meg fog felelni. Mindaddig, amíg velem akarod csinálni."Nekem ez most nem jött be annyira, de a sorozatot továbbra is szeretem és folytatni fogom. Sőt szeretném majd újraolvasni, amikor kijött az összes rész, hogy a korábbi részekben homályban maradt utalásokat megértsem :)
Ha esetleg még nem olvastátok az első részt, de szeretnétek egy vicces, igazán angol, időutazásról (is) szóló könyvet olvasni, akkor jó szívvel ajánlom - és bocsi, a spoilerekért! :)
3/5
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2019
Eredeti cím: A Trail Through Time
Fordította: Szente Mihály
Sorozat: St. Mary krónikák 4.
Oldalszám: 352
Ár: 3790 Ft (Rendeld meg a kiadótól ;))
Borító: 5/5
Fülszöveg:
Max és Leon végre együtt tervezgetik a békés jövőt. Ami azonban sajnos ebédig sem tart ki, mert egy telefonhívás arra figyelmezteti őket, hogy azonnal meneküljenek. Hőseink a 17. századi London, az ókori Egyiptom, majd Pompeji és a 14. századi Southwarkot érintve keresztül-kasul száguldoznak az időben, de úgy tűnik, minden hiába, mert a jövőben létrehozott Időrendőrség elől senki nem menekülhet el, aki veszélyt jelenthet az időtengelyre. Végül a St. Maryben keresnek menedéket, ahol hamarosan újabb veszélyek leselkednek rájuk.Mint rendesen, a negyedik történet is bővelkedik humorban, ám véresen komorrá válik, amikor a túlerőben lévő Időrendőrség minden idősíkon egyszerre indít támadást a St. Mary ellen. A végső és kétségbesett küzdelemben maga az épület is összeomlik, csak a szakácsnő és Max leleményességén múlik, fennmaradhat-e egyáltalán a St. Mary.Szóval egy jó erős tea nem fog megártani…
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)