Joyce Maynard - Baby Love
Joyce Maynard az egyik kedvenc szerzőm, ezért is örültem meg nagyon ennek a kis kötetnek, amikor Kecskeméten járva, a Kóborló Antikváriumban felfedeztem.A Baby love az első igazi regénye, ami tele van önéletrajzi elemekkel. Jól jött, hogy tavaly olvastam az Otthon a világban memoárját, így ismertem rá azokra a részletekre, amikről abban is beszámolt. Ebben a regényben feldolgozza a Salingerrel való szakítását, az anyaság árnyoldalait és egyben bemutatja a korabeli lányanyák különféle sorsát.
Egy kisvárosban játszódik a regény, ami sok szereplőt mozgat meg - épp emiatt eleinte nehéz volt belerázódni a történetbe, többször vissza kellett lapoznom, hogy beazonosítsam melyik szereplőről van éppen szó.
16-18 éves lányokat ismerünk meg: Sandyt, aki összeházasodott középiskolai szerelmével, Markkal (mert jött a baba). Wanda és Tara néhány évvel fiatalabb nála, őket elhagyták az egyéjszakás lovagjuk - mindketten egyedül nevelik kislányaikat. Wandának 'anyósa', a fiú anyja segít, de ahogy haladunk a történetben egyre meredekebb megnyilvánulásokat láthatunk tőle, ami miatt félhetjük tőle Wandát és a babát is.
Tara anyja tragédiának fogja fel lánya korai anyaságát - ő az abortuszt, majd a gyerek örökbe adását tervezte. Ám Tara imádja Napsugárt, mindent megtesz érte, és ösztönösen jól bánik vele.
Jill, szintén még középiskolás, és épp most vallja be barátnőinek, hogy valószínűleg terhes lett barátjától, Virgiltől, aki erről még mit sem tud.
A kamasz szereplőkön kívül felbukkan még egy new yorki művészpár; egy 20-as éveiben járó lány, Ann (JM alteregója) aki épp egy szakítást próbál feldolgozni; ill. a lányok néhány rokona és egy kicsit kilógó karakter, az elmebeteg Wayne.
Tetszett, hogy a szereplőket filmszerűen mutatja be, gyorsan váltogatva, amit meg kell szokni, de érdekes volt látni őket a másik karakter nézőpontján keresztül.
A megjelenésekor robbanhatott igazán ez a történet, mert olyan realisztikusan ír az anyaság, a lányanyák hétköznapjairól, a szexről hogy több olvasónál biztosan kiverte a biztosítékot. Mai szemmel, főleg a magyar fordítás döcögőssége miatt már nem hat olyan erőteljesen. Az olvasást kicsit megnehezíti sok szemszög, ill. a korabeli popkulturális utalások, amik egy része semmit nem mond egy magyar olvasónak.
A nehézségei ellenére tetszett ez a regény, látom benne JM alakuló stílusát, tetszett hogy fel tudtam oldani az önéletrajzi utalásokat. Inkább felnőtt olvasóknak ajánlanám - többen írtátok, hogy kamaszként találkoztatok vele először, elég elrettentő lehetett akkoriban; bár felvilágosításnak se rossz, bár elég durva...
4/5
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1987
Eredeti cím: Baby Love
Fordította: Osztovits Levente
Oldalszám: 350
Ár: antikvár
Borító: 2/5
Fülszöveg:
Joyce Maynard sajátos élethelyzetet ír le ebben a könyvben: azokét a kismamákét, akik még maguk is éppen csak kiléptek a gyerekkorból, de már gyerekük van vagy gyereket várnak – mégpedig egy olyan kisvárosi környezetben, ahol mindenki mindenkit ismer, az élettér szűk, a napi rutinból kitörni jóformán lehetetlen. A gyerek szoptatása, etetése, fürdetése, öltöztetése; a mosoda; a használtruha-bolt; a gyorsbüfé; az otthon: televízió, lemezek, no meg a szex – ezek egy átlagos nap eseményei és színterei. És minden nap átlagos. Mígnem Sandy, Tara, Wanda, Jill és a többiek életében érni kezd a fordulat – ha másfajta is, mint amilyet szeretnének. Mert az anyaszerepre vágyó Mrs. Ramsay, Wanda gyerekének nagymamája és az abortusz esküdt ellensége kidolgozza tervét, hogyan kaparinthatja meg magának a kicsit és akadályozhatja meg egy másik megölését – csakhogy ennek végül emberélet esik áldozatul. És mert a zavart elméjű Wayne, a szadista gyilkos, szintén kidolgoz egy tervet, amelynek első lépéseit: az újsághirdetést, majd az elmegyógyintézetből való szökést sikerrel végre is hajtja…
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)