Cso Namdzsu - Született 1982-ben
Két napja jelent meg ez a regény és magamat is meglepve értem a végére ma reggel, de amilyen rövid annál több gondolatot ébresztett bennem.
Cso Namdzsu (Cho Nam-Joo) a főszereplőjénél csak néhány évvel idősebb, szociológiából diplomázott és televíziós műsorvezetőként dolgozott. Ennek köszönhetően nagyon jó rálátása van a koreai társadalomra. Nem ez az első regénye, de talán ez lesz a leghíresebb a készülő (koreai) filmváltozatnak köszönhetően. A regény a megjelenése óta eladási rekordokat döntött, nagyon sok nő érezte magáénak a történetet - főleg az utóbbi évek szabadabb beszédmódja (#meetoo) miatt is.
Ebben a rövid regényben egy átlagos koreai nő sorsát követhetjük: Kim Dzsijongét. A 33 éves nő kislánya születése után depresszióba esett, a történet kezdetén pedig elkezd nagyon furcsán viselkedni - más emberek bőrébe bújva tesz zavarba ejtő megállapításokat. Férje nem tud mit kezdeni vele, végül pszichológushoz viszi.
A regény nagyobb részében megismerjük Kim Dzsijong életét, gyerekkorától kezdve a házasságáig. Három testvér között ő volt a középső, nővére két évvel idősebb nála. Az újabb lány születése aggodalmat keltett a családban - hiszen mindenki fiút várt. Végül egy abortusz után, édesanyja 5 évvel később adott életet a család büszkeségének, első fiának.
A regény tele van olyan helyzetekkel, amik nap mint nap előfordulnak a dél-korai társadalomban: kezdve a fiúk nagyobb becsben tartásával, a lányok lenézésével, akik kénytelen az élet minden területén elviselni a férfiak tekintetét - bírálatát - kéretlen érintését.
Kim Dzsijong is elszenvedi mindezt: az agresszív, bántalmazó padtársat; az öccse privilegizált helyzetét; középiskolás korában a bámulást és a félelmet az utcán - buszon. Szerencséjére mindig volt egy másik lány, vagy nő az életében, aki segített neki: tanárnője, egy idegen nő a buszon, vagy épp a nővére. De nincs mindig így - a regény több generációt megmutat: a nagymama teljesen maradi, a férfiakat és saját magát helyezi mindenki elé. Kim Dzsijong anyukája már egy önállóbb szellem, aki mindent megtesz a gyerekei boldogulásáért, akik között próbál egyenlőséget teremteni; vállalkozik és kinyilvánítja a saját sikerét. Mégis saját és lányai próbálkozásai gyakran a régi szokások, előítéletek korlátaiba ütköznek.
Igazságtalan és dühítő képet fest ez a könyv a dél-koreai társadalomról, ahol a nők fokozatosan érnek el önállóságot, de hiába jobbak a jegyeik, szereztek diplomát mégis nehéz munkát szerezniük. Vagy ha szereztek, akkor évekig stagnálnak egy pozícióban, mert nem akarnak komolyabb feladatot rájuk bízni - mondván úgyis elmennek szülni majd egyszer és akkor felmondanak.
Kim Dzsijong is végigjárja ezt az utat, diploma utáni álláskeresést, majd a karrierjének építgetését., a pénzügyi különbségeket, melyek miatt nem tud önálló életet élni csak egy férfi oldalán.
Végül ott köt ki ahol a könyv elején megismerjük: kiégve, depressziósan, fájdalmakkal és elfojtott vágyakkal. Történetében több dél-koreai nő sorsa egyesül, és mutatja meg hogy hiába szerepel az alkotmányban a nemek közti egyenlőség elve - a gyakorlatban ezt nagyon sok helyen semmibe veszik.
A történetet több helyen megszakítják adatok, amik különböző cikkekre vagy honlapokra hivatkoznak - emiatt egyfajta dokumentumregénynek mondanám. Számomra ez kicsit elvett az olvasmányélményből - jobban tetszett volna, ha kicsit bővebb a regény, több leíróbb résszel - hisz nekem/nekünk annyira ismeretlen ez a világ; és a könyv utószavában elég lett volna megosztani a tényleges adatokat amikre reflektál a történet. Ettől függetlenül érdemes elolvasni ezt a könyvet, ha érdeklődtök a feminista irodalom/ távoli kultúrák/ Dél-Korea iránt!
4/5
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2019
Eredeti cím: 82年生的金智英 (Kim Ji-young, Born 1982)
Fordító: Németh Nikoletta
Oldalszám: 208
Ár: 3699 Ft (Rendeld meg akciósan!)
Borító: 5/5
Fülszöveg:
„Nem, baj, a következő majd fiú lesz”
Kim Dzsijong a nővérével osztozik egy szobán. Az öccsének saját szobája van.Kim Dzsijong iskolájában a lányok mindig a fiúk után kaptak ebédet, mert hiszen nekik nagyobb a mozgásigényük, így hamarabb kimehetnek az udvarra.Kim Dzsijong kikap az apukájától, mert molesztálták az utcán.Kim Dzsijong remek munkaerő, de keresztülnéznek rajta, amikor előléptetésre kerülne sor.Kim Dzsijong feladja karrierjét, és kizárólag családanya lesz, akár akarja, akár nem. És ő nem akarja.Kim Dzsijong furán kezd viselkedni, és pszichiáterhez kerül.Kim Dzsijong nem önmaga többé: végre rátalált önmagára.Kim Dzsijong nem átlagos nő: Kim Dzsijong teljesen átlagos.
Amióta a Született 1982-ben megjelent, Dél-Koreában szenzációt keltett, több millió példányban adták el, Koreában minden ötvenedik ember olvasta. A regény azóta is számos beszélgetésnek, vitaestnek témája nemcsak hazájában, de a világon mindenütt, ahol eddig napvilágot látott. Az intézményesített női elnyomás elleni fellépés mindannyiunkat érintő, húsba vágó téma – akár egyessel, akár kettessel kezdődjön a személyi számunk.
A koreai feminista irodalom és a helyi #MeToo mozgalom alapkönyvének titulált, provokatív, kompromisszumokat nem ismerő történet a koreai kortárs irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása, amelyet hamarosan filmen is láthatunk.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)