Jonas Jonasson - A százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik

Tavaly decemberben olvastam először a svéd író, Jonas Jonasson első regényét. Akkor nagyon megfogott magának: a humoros történelmi csetlés-botlás, a váratlan fordulatok és a szerethető szereplők miatt. 9 év után kaptunk egy nem várt folytatást, ami felemásra sikeredett.

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az előző regény véget ért: Allan, a már 101 éves ember és barátja, tettestársa Julius Bali szigetén, egy luxushotelben éldegélnek a zsákmányolt bőrönd pénz segítségével. Allan új hobbit talál magának, a szállodaigazgató közreműködésével beszerez egy iPadet, amin a világ híreit tudja böngészni, mással nem is nagyon törődik. Julius viszont érzi, hogy nem sokáig lesz már maradásuk a hotelben, erősen megfogyatkozott a pénzük. Azért még egy utolsó nagy gesztust megkísérel: Allan születésnapjára légballonos repülést bérel. Innen indulnak egy újabb eszement kalandra: a légballon elszabadul, fedélzetén a két öreggel. Persze sokáig nem jutnak – a tengeren hányódnak, amíg egy észak-korai hajó fel nem veszi őket.

A probléma csak az, hogy a hajó egy titkos rakományt is szállít – 4 kg uránt, Kim Dzsongunnak, hogy elkezdhessen felfegyverkezni a vélt ellenségei ellen. Allan nagyon hamar rájön mi van a hajón és úgy csűri-csavarja a szálakat, hogy nem dobják őket ki az első adandó alkalommal, hanem egyenesen Észak-Korea első emberéhez viszik. Ahol bizony Allan beharangozott tudására várnak, amivel segíti majd Kim Dzsongun ügyét.

Hihetetlen módon persze nem áll itt meg a történet, Allan és Julius felsőbb körök segítségét élvezve kerül ki egyik kutyaszorítóból, csak hogy egy másikba kerüljenek. A könyvben majdnem az egész Földet bejárják főszereplőink – és a leglehetetlenebb helyzeteket oldják meg.

Ahogy az előszóból is érezhető, Jonas Jonasson azért írta ezt a könyvet, hogy az utóbbi években, a világban tapasztalt negatív eseményeket, trendeket megörökítse, bírálja, felnyissa a szemünket az esetleges nemzetközi konspirációkra. Ezért a folytatás inkább bővelkedik odamondogatásban, a sajnos nagyon is a bőrünkön érezhető jelenségek ábrázolásán, mint a humoros kalandokban szerethető szereplőkkel. (Hazánkat is említi két helyen, és a elég negatív módon...)-

A szereplők nem sokat nyújtanak – Allan 101 évesen mit ne mondjak, unalmas figura lett, aki éles megfigyelő, néha mond jókat, de az idő nagy részében hever valahol és a tabletjét nyomogatja. Julius sem változik, próbál gyakorlatiasabb lenni idős barátjánál, de egy-két jó húzáson kívül inkább csak végigsopánkodja az egész regényt.
Volt ismét egy segítőjük, aki hasonlított az első rész ugyanilyen női karakterére – tényleg vele mi is lett? Ismét a nyomukban van egy kisebb kaliberű bűnöző, a ’szokásos’ veszélyes nagyhatalmi vezetőkön kívül.

Aki az első részből megismert humort, kedves csetlés-botlást várja ebben a könyvben, az csalódni fog. Ez inkább szól a jelenünkről, és az azt alakító vezetőkről, mint Kim Dzsongun, Putyin, Trump vagy Angela Merkel, akik különfele szatirikus jelentekben bukkannak fel.

3/5

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2018
Eredeti cím: Hundraettåringen som tänkte att han tänkte för mycket
Oldalszám: 428
Ár: 3990 Ft
Borító: 3/5

Fülszöveg:
Mi jöhet még Allan Karlsson életében? A jó öreg százévesnek, bizony, maradt néhány kaland a tarsolyában.Az egész egy hőlégballonos túrával és három üveg pezsgővel kezdődött. Allan és Julius a csodálatos látványért szálltak fel az égbe, de a kaland, szerencsétlenségükre, egy kényszerleszállással végződött – a tengeren. Naná, hogy az őket kimentő észak-koreai hajó kapitánya éppen hasadóanyagot csempészett haza Kim Dzsongunnak! Balesetükkel egy súlyos diplomáciai válság kellős közepébe csöppennek, az események sora pedig a világ vezetőinek társaságába sodorja hőseinket, itt van mindenki, aki számít, a svéd külügyminisztertől Angela Merkelen át egészen Trumpig. A kalamajka adott – ezt kell ép bőrrel megúsznia az immár százegy éves embernek.Jonas Jonasson az európai szórakoztató irodalom legviccesebb szerzője, aki ezzel a fergetegesen eszement történettel azt is bizonyítja, hogy ritkán ugyan, de a folytatás még az első részt is képes felülmúlni.

Nincsenek megjegyzések:

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.