Sofia Lundberg - Az elveszett nevek füzete
Sofia Lundberg svéd újságíró, magazinszerkesztő, akinek ez az első regénye. Kivételesen szerencsés helyzetben vagyunk magyar olvasóként: a regény 2015-ben jelent meg, de például az angol kiadás csak jövő év elején fog megjelenni!
A regényben a 96 éves Doris Almot ismerjük meg, aki egyedül él Stockholmban, szociális gondozók látogatják és hozzák neki az ebédet, és biztosítanak neki egy kis társaságot minden nap. Ám őt nem ezek a látogatások éltetik, hanem a rendszeres Skype beszélgetések unokahúgával, Jennyvel, aki San Franciscoban él a családjával. Élete alkonyán a másik dolog, ami tartja benne a lelket, hogy legépelje az emlékeit, ezzel örökül hagyja Jennynek kalandos életútját.
"Fájdalmas kimondani, de egy idő után minden ember emléke elhalványul. Nem a hozzájuk fűződő emlékek tűnnek el, és nem is úgy, hogy többé már semmit sem jelentenek számunkra. De idővel valami semlegesebb érzés lép az első, pánikszerű félelem helyébe."
A könyvben felváltva olvashatjuk a jelenbeli és a múltbeli szálat, ami 1928-ig nyúlik vissza. Doris korán elveszítette édesapját, ezért anyukája kétségbeesésében cselédnek adja őt; Doris húgával, Agnesszel pedig megpróbálnak túlélni valahogy. Doris mélységesen csalódik anyjában, nem is keresi vele a kapcsolatot - később döbben csak rá, hogy neki lett jövője ezáltal, hogy kilökték a munka világába, tanulhatott, utazhatott és több lehetősége volt jól élni.
Egy gazdag stockholmi asszonynál kezd el dolgozni 13 évesen, itt ismerkedik meg egy festőművésszel, Göstával, akivel életre szóló barátságot köt. Egy év múlva Serafin asszony úgy dönt, hogy ideje Párizsba mennie: minden cselédjét szélnek ereszti, ám Dorist magával viszi. Innen indul a fiatal lány kalandos élete: Párizsban manöken lesz, megtalálja élete szerelmét, Amerikába megy - közben kitör a második világháború...
A jelenben látjuk, hogy Doris egyre rosszabbul van: alig tud néhány lépést tenni a lakásában, elképesztő erőfeszítést kell megtenni minden mozdulatért. Egy baleset miatt kórházba is kerül, de itt is tartja a kapcsolatot Jennyvel, akinek lassan meg kell értenie, hogy már nem sok időt tölthetnek együtt idős rokonával.
Elképesztően kalandos élete volt Dorisnak, egyben szomorú és tragikus is - többször összeszorult a szívem érte. Ez a könyv egy nagyon szép, romantikus történet arról, hogy az ember mindig feláll akármilyen sorscsapás éri, és keresi a boldogságot - amit vagy a szerelemben, vagy a családjában talál meg.
"Senkinek sem izgalmas az élete, amikor épp éli. Olyankor általában csak nehéz és bonyolult. A részletek csak jóval később kristályosodnak ki."
 |
| Svéd, szlovák, olasz, francia, magyar, angol, finn borító :) (saját szerkesztés) |
Doris története rádöbbenti az olvasót arra, hogy értékelje az életét, a szeretteit és tegyen meg mindent az álmaiért és ne süppedjen a hétköznapok szürkeségébe.
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2018
Eredeti cím: Den röda adressboken
Oldalszám: 288
Ár: 3999 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
Egy ember életébe annyi szeretet, boldogság és szomorúság belefér.Ha időt szánunk rá, hogy meghallgassuk. Doris 1928 óta ugyanazt a címes füzetet használja. Ebben szerepelnek mindazok, akikkel élete során találkozott. Most egyedül él Stockholmban, a bastugatani lakásában. A füzetben szereplő legtöbb ember neve áthúzva, mellette ott áll: meghalt. Doris magányát mindössze a szociális gondozók látogatása, valamint húga unokájával, az Atlanti-óceán túloldalán lakó Jennyvel való beszélgetései szakítják meg. Egy szép napon Doris elkezd írni a címes füzetben szereplő barátairól, hogy Jenny, az egyetlen ember, aki emlékezni fog rá, örökölhesse az emlékeit is. Az elveszett nevek füzete megható történet, amely mély érzelmekkel írja le mindazokat az élettapasztalatokat, amelyeket egy idősebb ember magában hordoz. A történet átível egy hosszú, megpróbáltatásokkal teli életen, elrepíti az olvasót a tovatűnt idők Párizsába, New Yorkba és Stockholmba. Lenyűgöző olvasmány, az ember beleborzong, és olyan gondolatai támadnak, amelyek messze túlvisznek a regény cselekményén.A francia kiadáshoz készült kedvcsináló videó:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)