Tóth Krisztina - Akvárium

Tóth Krisztina eddig már többféle műfajban alkotott (mese, vers, novella) és sokan vártuk tőle, hogy egy hosszabb lélegzetű művel is előálljon, végre megszületett az első regénye, az Akvárium.

A fülszöveg és a borító is elég depresszív; és ez is a célja, hogy álljunk meg egy pillanatra és bámuljunk bele ebbe az akváriumba, ahol csupa szomorú sorsú ember van, akik a szeretetlenség, a szegénység és a történelem csapásai alatt szenvednek, de élnek (igaz nem irigylésre méltó módon).
A kor lenyomataként is olvashatjuk, a 20. század 2. felének magyar valóságaként: ahol egy kis lakásban négyen zsúfolódnak össze, ahol a felelőtlen és bolond anyától  elkerült kislány egy régen üldözött családhoz kerül. Ahol mindenki beletörődik a sorsába, és nem remél többet. Az akvárium szimbolizálja a többletet, amire az egyik szereplő vágyott, az 'uraknál' látott "darabka tengert" szerette volna viszontlátni szegényes otthonában. Szomorú, hogy nem élvezhette sokáig ezt a kis luxust. Ezzel is azt nyomatékosítja Tóth Krisztina, hogy ezek az emberek nem hivatottak többre, eleve elrendelt sorsukból nem léphetnek ki.
"Már akkor rossz helyre került, amikor megszületett. Az ilyenek sose jutottak haza, eleve nem is lehettek otthon sehol, hiába kutatták forgolódva a világnak valamely újabb szögletét, amelyet meszeléssel, súrolással, varrással birtokba vehettek volna. És ezen semmit, igazán semmit sem változtatott az, hogy ki hol lakott vagy hogy miként rendezte el a bútorait."
Mégsem tölt el világfájdalommal a könyv, nagyon megfogott a történet. Egyrészt nekem új volt ez a világ, amit bemutatott - másképp olvassa egy idősebb, aki ezt az időszakot személyen élte át; másrészt ott volt a kegyetlen naturalizmus mellett az irónia, a fekete humor (főleg Klárimama megjelenésekor), amin mosolyogtam, de közben fájt is a szívem.
Hím guppi (forrás)
"Klárimama meglepődött, ki is esett a siratóasszony-szerepből. Rögtön kijelentette, hogy ő a halat meg nem pucolja, még a szagát is utálja, kínlódjon vele az, aki szereti enni. Edu közbeszólt, hogy guppikról van ám szó, mire az öregasszony hozzátette, hogy lehet őfelőle bármilyen flancos hal, még ángolna is, ő nem pucovál."
A történelmi események hatásai a háttérben jelennek meg, az író a sorsokra koncentrál, a hétköznapi életre. Pl. sokáig nem említi, hogy a nevelőszülők zsidók, mivel nem gyakorolják a hitüket, csak néhány odavetett mondat utal erre.
"A szegény embernek mindegy, mit hord a fején, elég, ha arra figyel, hogy ne ártsa magát a politikába, azzal foglalkozzanak csak a gazdagok. "
Kicsit tartottam a könyvtől, hogy nagyon lehangoló lesz, és nem fog tetszeni, de TK egyszerűen nem tud olyan írni (prózában), amit ne szeretnék :) Örültem, hogy végre egy hosszabb történetet olvashattam!

5/5

Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 322
Ár: 2990 Ft
Borító: 5/5

Linkek:

Fülszöveg:
"Ebben a regényben mindenki árva. A negyvenes évek végén örökbefogadott kislány, a nevelőszülei, a saját gyereke, a férje, az összes rokona és ismerőse: kivétel nélkül mindenki a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhető állapotnak. Ezek az emberek egy lepusztult, málló vakolatú, főzelékszagú gangon tengetik küzdelmes életüket, karnyújtásnyira a nyomortól, fényévekre a normálisnak gondolt léttől. Mégis, az elfojtott érzelmek és indulatok olykor-olykor feltörnek, és ezek a kitörési pontok sorsfordító pillanatokat eredményeznek. Ez a nyomasztó és szűk, de egyben átlátszó világ maga az akvárium. Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, ,,hétköznapi katarzissal" tisztítja meg múltunknak ezt a nehezen feldolgozható, a kollektív tudattalant erősen befolyásoló szakaszát."

Megjegyzések