Jane Rogers - Jessie Lamb testamentuma
Amikor az Ad Astra új megjelenései között böngésztem, először ez a borító fogott meg. Miután elolvastam a fülszöveg nem tudtam eldönteni érdekel-e engem ez a könyv, de mióta elkezdtem a kiadó könyveit olvasni, nyitottabb vagyok a sci-fi és a disztópia műfaja felé, és a könyvben nem is ezen az oldalon van a hangsúly. A lényeg inkább a fiatal lány sorsán van, akinek a világra drasztikusan megváltozik.
Jessie 16 éves lány, aki Angliában él egy kisvárosban, átlagos egyke, vannak barátai, szerelme, igaz a szülei nincsenek a legjobb viszonyban egymással, ennek ellenére nem történt vele semmi különös eddig. Ám a nem túl távoli jövőben az emberiséget egy gyilkos vírus tizedeli, az AHS, vagyis az anyai halálozási szindróma. Ha egy nő teherbe esik a vírus működésbe lép és nagyon roncsolja az agyat - vagyis a nő nem tudja kihordani a gyerekét sem, és meghal. A tökéletes fegyver az emberek kipusztítására - nem születik több gyerek, a társadalom elöregszik, nem tudja fenntartani magát, szép lassan minden eltűnik... Persze a tudósok ezt nem hagyják, többféle módon próbálják kezelni a helyzetet: oltóanyag, genetikailag módosított állatokba ültetett embriók, a lefagyasztott embriók beültetése önkéntesekbe...
Jessie apja is egy ilyen kutatólaborban dolgozik, ezért első kézből hall ezekről a lehetőségről. A történet folyamán végigkövethetjük Jessie szemszögén keresztül, hogyan reagál a világ a vírusra (tüntetések a tudósok módszerei mellett és ellen, szervezetek alakulnak, a bandák kihasználják a fejetlenséget és törnek-zúznak), és a közvetlen környezet mit tesz. A fiatalok az idősebb generációt okolják, és olyan tevékenységekbe ölik az idejüket, amik nem is biztos, hogy segítenek. Muszáj tenniük valamit, hogy ne érezzék olyan kétségbeesettnek magukat (gondolok itt az állatvédő akciókra, a szigorú környezetkímélő szabályokra). A felnőttekről nem tudunk meg sokat, mert egy Jessien keresztül csak néhány anya nélkül maradt családot látunk, lecsúszott embereket, és kétségbeesett felnőtteket (pl. Jessie nagynénje).
Tényleg olyan a fogalmazás, mintha egy kamasz írta volna: gyakoriak a tőmondatok, nem nagyon elemzi az eseményeket, naplószerű; viszont a leírásokban gyakran már szépirodalmi.
Érdekes volt a könyv szerkezete is: a könyv kezdetén Jessiet megkötözi és bezárja az apja a házba, emiatt is olvastatja magát, kideríthessük hogyan került ebbe a helyzetbe. Ez a 'jelen', ez az egy hét, közben a lány visszaemlékezik a múltjára, és fény derül a körülményekre.
A kedvenc részeim azok voltak, amikor Jessie visszaemlékezett gyerekkora nyaralásaira, vagy amikor az angliai vidéken barangolt (Dovestones, Scarborough, vagy a walesi farmház - na ott szívesen laknék :) )
A könyv legnagyobb erőssége a feldolgozott téma: a biológiai fegyverek, az ember kihalása mint lehetséges veszély, amibe hátborzongató belegondolni. Jessie döntésével nem tudok egyetérteni és nem is éreztem eléggé megindokoltnak, egyrészről bátor és szép dolognak tartom, de inkább átérzem a szülei fájdalmát. Jessie sokszor naiv és önző, ami idegesített, és a könyv végére sem értettem meg miért is döntött úgy ahogy... A felvetett témák és kérdések nagyon jók: mi lenne az emberekkel ilyen esetben, ki hogyan reagálna - nekem a legszimpatikusabb Lisa útja volt (elvonulni a világtól a kis farmházba).
Összességében tetszett a könyv, még ha a főszereplő tetteivel nem is tudtam azonosulni, elgondolkodtató volt, de könnyed formában fogalmazza meg a komolyabb témákat, ezért jó ifjúsági regénynek is.
4/5
Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2013
Eredeti cím: The Testament of Jessie Lamb
Oldalszám: 322
Ár: 2990 Ft
Borító: 5/5
Érdekességek:
Jessie 16 éves lány, aki Angliában él egy kisvárosban, átlagos egyke, vannak barátai, szerelme, igaz a szülei nincsenek a legjobb viszonyban egymással, ennek ellenére nem történt vele semmi különös eddig. Ám a nem túl távoli jövőben az emberiséget egy gyilkos vírus tizedeli, az AHS, vagyis az anyai halálozási szindróma. Ha egy nő teherbe esik a vírus működésbe lép és nagyon roncsolja az agyat - vagyis a nő nem tudja kihordani a gyerekét sem, és meghal. A tökéletes fegyver az emberek kipusztítására - nem születik több gyerek, a társadalom elöregszik, nem tudja fenntartani magát, szép lassan minden eltűnik... Persze a tudósok ezt nem hagyják, többféle módon próbálják kezelni a helyzetet: oltóanyag, genetikailag módosított állatokba ültetett embriók, a lefagyasztott embriók beültetése önkéntesekbe...
Jessie apja is egy ilyen kutatólaborban dolgozik, ezért első kézből hall ezekről a lehetőségről. A történet folyamán végigkövethetjük Jessie szemszögén keresztül, hogyan reagál a világ a vírusra (tüntetések a tudósok módszerei mellett és ellen, szervezetek alakulnak, a bandák kihasználják a fejetlenséget és törnek-zúznak), és a közvetlen környezet mit tesz. A fiatalok az idősebb generációt okolják, és olyan tevékenységekbe ölik az idejüket, amik nem is biztos, hogy segítenek. Muszáj tenniük valamit, hogy ne érezzék olyan kétségbeesettnek magukat (gondolok itt az állatvédő akciókra, a szigorú környezetkímélő szabályokra). A felnőttekről nem tudunk meg sokat, mert egy Jessien keresztül csak néhány anya nélkül maradt családot látunk, lecsúszott embereket, és kétségbeesett felnőtteket (pl. Jessie nagynénje).
Tényleg olyan a fogalmazás, mintha egy kamasz írta volna: gyakoriak a tőmondatok, nem nagyon elemzi az eseményeket, naplószerű; viszont a leírásokban gyakran már szépirodalmi.
Érdekes volt a könyv szerkezete is: a könyv kezdetén Jessiet megkötözi és bezárja az apja a házba, emiatt is olvastatja magát, kideríthessük hogyan került ebbe a helyzetbe. Ez a 'jelen', ez az egy hét, közben a lány visszaemlékezik a múltjára, és fény derül a körülményekre.
A kedvenc részeim azok voltak, amikor Jessie visszaemlékezett gyerekkora nyaralásaira, vagy amikor az angliai vidéken barangolt (Dovestones, Scarborough, vagy a walesi farmház - na ott szívesen laknék :) )
A könyv legnagyobb erőssége a feldolgozott téma: a biológiai fegyverek, az ember kihalása mint lehetséges veszély, amibe hátborzongató belegondolni. Jessie döntésével nem tudok egyetérteni és nem is éreztem eléggé megindokoltnak, egyrészről bátor és szép dolognak tartom, de inkább átérzem a szülei fájdalmát. Jessie sokszor naiv és önző, ami idegesített, és a könyv végére sem értettem meg miért is döntött úgy ahogy... A felvetett témák és kérdések nagyon jók: mi lenne az emberekkel ilyen esetben, ki hogyan reagálna - nekem a legszimpatikusabb Lisa útja volt (elvonulni a világtól a kis farmházba).
Összességében tetszett a könyv, még ha a főszereplő tetteivel nem is tudtam azonosulni, elgondolkodtató volt, de könnyed formában fogalmazza meg a komolyabb témákat, ezért jó ifjúsági regénynek is.
4/5
Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2013
Eredeti cím: The Testament of Jessie Lamb
Oldalszám: 322
Ár: 2990 Ft
Borító: 5/5
Érdekességek:
- Jane Rogersről és a könyv megírásáról
- Kedvezményes vásárlás a kiadó webshopjában
- Interjú a borítófotót készítő fiatal fotóssal, Gyermán Petrával
"Asszonyok és lányok milliói halnak meg, amikor egy terhes nőket támadó vírus elszabadul, és az emberiség sorsa is kockán forog. Isten keze, vagy a tudósok hibája? Az emberi sötétség és pusztítás gyümölcse? Jessie Lamb egy hétköznapi kamaszlány különleges körülmények között: miközben világa összeomlik, idealizmusa és bátorsága arra sarkallja, hogy megtegye a szükséges, hősies lépést, és hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Vajon Jessie valóban hős? Vagy, ahogy az apja tart tőle, könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét? A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen. A Jessie Lamb testamentuma 2012-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra."
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)