Extra infók J.Harris Csokoládés barackjához
Az alábbi kérdés-válasz formában feldolgozott írást a szerző honlapján találtam, és lefordítottam.
(Lehetnek benne hibák, kicsit átírtam egy-két mondatot, de a lényeg megmaradt - Copyright nekem) :)
K: Milyen volt visszatérni Lansquenet-be?

K: Összezavarodtam. Mikor játszódik pontosan a történet?
V: A Csokoládé időtlen abból a szempontból, hogy majdnem akármikor játszódhatna. A Csokoládécipő Párizsban játszódik, elkerülhetetlen kortárs. A Barack egy nagyon különleges időpontban játszódik, Ramadán alatt, 2010 augusztusában, mielőtt a francia kormány betiltotta az iszlám fátyol (nikáb) viselését.
![]() |
Angol borító |
V: A Barack nem szól jobban az iszlámról, mint a Csokoládé a katolicizmusról. Mindkét történet az intolerancia, az előítéletek, az idegengyűlölet szól, és a módról, hogy melyik vallás használható ezeknek a megerősítésére.
K: Honnan jött az ötlet?
V: Egy olyan városban élek, számottevő a muszlim népesség. Észrevettem, hogy növekvő azoknak a fiatal nőknek a száma, akik nikábot (arc fátyol) viselnek. Beszéltem néhányukkal ennek az okáról és nagyon különböző válaszokat kaptam, kezdve azzal „Azért viselem, mert a férjem akarja”, vagy „Mert így nem kell beszélnem senkivel, akit nem ismerek”, vagy „Mert jogom van viselni”. Ezzel egy időben Franciaország arra készült, hogy teljesen betiltsa a fátyolt (még a fejkendő is be vannak tiltva a francia iskolákban.) Ebben az időben tökéletesnek tűnt, hogy ez a téma feltűnjön Lansquenetben.
![]() |
Amerikai borítóés cím |
V: Mert érdekesnek találom. Egyrészt ez egy éles jelképe az elszigeteltségnek; másrészt egy kis szövetdarab ekkora vitákat tud kiváltani. A fátyol nagyon sok mindent jelentett sok embernek az évek során, az elnyomás jele, az odaadás jele, a politikai tiltakozás jele. Franciaországban, egy olyan országban, amely büszke a saját eszméire a szabadságról és az egyenlőségről, betiltották. Érdekel, hogy miért?
K: Azt gondolod be kellene tiltani?
V: Inkább vagyok nő vagyok, aki nem visel fátylat, de nem vagyok biztos benne, hogy a jogalkotás összetett kérdésként foglalkozott vele, amely inkább politikaivá vált, ahelyett hogy egyszerűen vallási kérdésként maradt volna meg. Nem hiszem, hogy a vallást és a politikát össze kellene keverni. Bizalmatlan vagyok bárkivel szemben, aki a vallás a politikai napirenden belül tárgyalja.
K: A Csokoládéban a pap volt inkább a rosszfiú. A Barackban, majdnem ő a hős. Miért?
V: Francis Reynaudra mindig inkább úgy gondoltam, mint egy meg nem értett rosszra. Számtalan hibája van – intoleráns, előítéletes és arrogáns – de végül mindig azt tette, amit a legjobb meggyőződésének hitt. Lehiggadt egy kicsit a Csokoládé óta, habár még mindig inkább a saját útjában állt. De, mint Vianne a Csokoládécipőben, Reynaudra is egy utazás vár és a több szempontból a Barack az ő története.
K: Mi van Vianne-al?
V: Ez persze az ő története is. Mindig úgy gondoltam, hogy több közös van Vianneban és Reynaudban, mint azt gondolták. A Csokoládé túl sok olvasója fejében él fekete-fehér portré a két főszereplőről. Azt hiszem újra kell értékelniük a véleményüket!
K: Visszahozol más szereplőket a Csokoládéból ebbe a könyvbe?
V: Igen, a Csokoládé óta aggódtam amiatt, hogy számos megválaszolatlan kérdést maradt – főleg Joséphine és Roux kapcsolatáról. A Barackban néhány kérdést megválaszolok. Nem az összese, de az élet sem ilyen …
folytatása következik...
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)