Extra infók J.Harris Csokoládés barackjához

Az alábbi kérdés-válasz formában feldolgozott írást a szerző honlapján találtam, és lefordítottam.
 (Lehetnek benne hibák, kicsit átírtam egy-két mondatot, de a lényeg megmaradt - Copyright nekem) :)

K: Milyen volt visszatérni Lansquenet-be? 
V: Viannhoz hasonlóan már hosszú ideje vonakodtam, hogy visszatérjek. Viannhoz hasonlóan hezitáltam a között a vágyam között, hogy új helyeket fedezzek fel és a éreztem, hogy valami fontosan magam mögött hagytam. Végül meglepően könnyű volt dönteni. Féltem, hogy túl sokat változott, hogy felismerjem, ami szomorúvá tett volna, de valami módon egyformán elégedetlen lettem volna, ha nem is változik semmit. A Csokoládéban egy vidéki, elszigetelt franci közösséget mutattam be, ami alig változott ötven év alatt; a „Barackban” a változást akartam bemutatni, ami a közösségben végbement. Ezért bevezettem be egy új etnikai csoportot Lansquenetbe – ami nem gyakran fordul elő a vidéki délnyugaton – hogy felfedezzük a módját, hogy két különböző kultúra hogyan lép (vagy nem) kapcsolatba egy hagyományos környezetben.

K: Összezavarodtam. Mikor játszódik pontosan a történet? 
V: A Csokoládé időtlen abból a szempontból, hogy majdnem akármikor játszódhatna. A Csokoládécipő Párizsban játszódik, elkerülhetetlen kortárs. A Barack egy nagyon különleges időpontban játszódik, Ramadán alatt, 2010 augusztusában, mielőtt a francia kormány betiltotta az iszlám fátyol (nikáb) viselését.

Angol borító
K : Nem volt egy kicsit kockázatos az iszlámról írni napjainkban? 
V: A Barack nem szól jobban az iszlámról, mint a Csokoládé a katolicizmusról. Mindkét történet az intolerancia, az előítéletek, az idegengyűlölet szól, és a módról, hogy melyik vallás használható ezeknek a megerősítésére.

K: Honnan jött az ötlet? 
V: Egy olyan városban élek, számottevő a muszlim népesség. Észrevettem, hogy növekvő azoknak a fiatal nőknek a száma, akik nikábot (arc fátyol) viselnek. Beszéltem néhányukkal ennek az okáról és nagyon különböző válaszokat kaptam, kezdve azzal „Azért viselem, mert a férjem akarja”, vagy „Mert így nem kell beszélnem senkivel, akit nem ismerek”, vagy „Mert jogom van viselni”. Ezzel egy időben Franciaország arra készült, hogy teljesen betiltsa a fátyolt (még a fejkendő is be vannak tiltva a francia iskolákban.) Ebben az időben tökéletesnek tűnt, hogy ez a téma feltűnjön Lansquenetben.

Amerikai borítóés cím
K: A könyvben nagyon sok szó esik a nikábról. Miért? 
V: Mert érdekesnek találom. Egyrészt ez egy éles jelképe az elszigeteltségnek; másrészt egy kis szövetdarab ekkora vitákat tud kiváltani. A fátyol nagyon sok mindent jelentett sok embernek az évek során, az elnyomás jele, az odaadás jele, a politikai tiltakozás jele. Franciaországban, egy olyan országban, amely büszke a saját eszméire a szabadságról és az egyenlőségről, betiltották. Érdekel, hogy miért?

K: Azt gondolod be kellene tiltani? 
V: Inkább vagyok nő vagyok, aki nem visel fátylat, de nem vagyok biztos benne, hogy a jogalkotás összetett kérdésként foglalkozott vele, amely inkább politikaivá vált, ahelyett hogy egyszerűen vallási kérdésként maradt volna meg. Nem hiszem, hogy a vallást és a politikát össze kellene keverni. Bizalmatlan vagyok bárkivel szemben, aki a vallás a politikai napirenden belül tárgyalja.

K: A Csokoládéban a pap volt inkább a rosszfiú. A Barackban, majdnem ő a hős. Miért? 
V: Francis Reynaudra mindig inkább úgy gondoltam, mint egy meg nem értett rosszra. Számtalan hibája van – intoleráns, előítéletes és arrogáns – de végül mindig azt tette, amit a legjobb meggyőződésének hitt. Lehiggadt egy kicsit a Csokoládé óta, habár még mindig inkább a saját útjában állt. De, mint Vianne a Csokoládécipőben, Reynaudra is egy utazás vár és a több szempontból a Barack az ő története.

K: Mi van Vianne-al? 
V: Ez persze az ő története is. Mindig úgy gondoltam, hogy több közös van Vianneban és Reynaudban, mint azt gondolták. A Csokoládé túl sok olvasója fejében él fekete-fehér portré a két főszereplőről. Azt hiszem újra kell értékelniük a véleményüket!

K: Visszahozol más szereplőket a Csokoládéból ebbe a könyvbe? 
V: Igen, a Csokoládé óta aggódtam amiatt, hogy számos megválaszolatlan kérdést maradt – főleg Joséphine és Roux kapcsolatáról. A Barackban néhány kérdést megválaszolok. Nem az összese, de az élet sem ilyen …
folytatása következik...

Megjegyzések