Michael Cunningham - Otthon a világ végén

Az írótól eddig Az órákat olvastam még jó néhány éve, az nagyon tetszett, de most Üstökös blogbejegyzése ("Homoszexualitás a könyvekben") miatt figyeltem fel erre a könyvre. Még nem olvastam olyan könyvet, amiben kiemelkedő szerepet kapott volna a másság, és rá kellett jönnöm, hogy ez a könyv sem ezt emeli ki. A témája inkább a felnőtté válás, a szülőkkel való kapcsolat, a boldogság keresése - attól függetlenül, hogy az egyik szereplő meleg.

A regényben négy elbeszélő hangja váltakozik, megismerjük Jonathant és Bobbyt gyerekként, Jonathan anyja - Alice is megszólal, végül Clare, akit John New Yorkban ismer meg.
Mind a két fiúnak nehéz volt a gyerekkora, Jonathan már kisgyerekként is lányos volt, anyja nagyon fiatalon szülte őt, és nem is akart több gyereket, ő volt a mindene - a barátja, a társa a mindennapokban. Alice jóval fiatalabb volt férjénél, Nednél, és sokat elmélkedik miért is ment hozzá feleségül pont hozzá, és még mit tartogat számára az élet.
Bobbynak még traumatikusabb gyerekkor jutott, imádott bátyja - aki rászoktatta a drogokra, meghalt amikor a fiú 9 éves volt. Később az anyját is elveszítette, egyedül maradt alkoholista apjával. A suliban barátkozott össze Jonathannal, végül Alicék befogadták a furcsa fiút.

A könyv végigkíséri a fiúk tinédzserré, majd felnőtté válását - Jon New Yorkba megy egyetemre és a következő éveket itt tölti. Bobby viszont átveszi a helyét a családban, Clevelandban marad és továbbra is Neddel és Aliceel lakik. Később a szülők elköltöznek Arizónába és Bobbynak is 'ki kell repülnie a fészekből.' A fiú New Yorkba megy, Jonhoz, aki egy idősebb nővel él együtt, Clareel, végül hárman egy furcsa családot alkotva botladoznak végig az éveken...

A történet az 1970-80-as években játszódik, Woodstocki nagy koncert után (amit többször is emlegetnek a könyvben) - egy szabadabb, felelőtlenebb korban, amikor még 9 éves gyerek is tudja, milyen beszívva lenni. Viszont terjed az AIDS, igaz nincs kimondva, de később Jonathan is ettől retteg.
"Kezdem felfogni az ifjúkor és a felnőttlét közti igazi különbséget. A fiataloknak még van idejük terveket készíteni, új eszméket találni. Az idősebbek minden energiáját leköti, hogy mozgásban tartsák, amit egyszer elindítottak."
A homoszexualitás Jonathannál jelenik meg; a kisgyerekként babázó, érzékeny fiú sosem vonzódott a lányokhoz. Bobby lesz az első szereleme, partnere, aki igazából nem más, csak kétségbeesetten vágyik a szeretetre, és nem bánja milyen nemű ember szereti őt. Ahogy írtam a bevezetőben, arra számítottam, hogy erőteljesebben megjelenik a másság, de egy-két szolidabb szexjelenetet leszámítva nem számottevőbb, mint egy romantikus regényben. Az író nem dörgöli az orrunk alá, nem megbotránkoztatni akar, hanem egy történetet mesél két fiúról, akik szinte testvéri kapcsolatban nőttek fel.
Komoly témákat boncolgat a regény, Alice és Clare szemén át belelátunk az anyaság-, a női önmegvalósítás nehézségeibe. A fiúk történetében a szülők elvesztése, a saját otthon megteremtése, vagyis a felnőtté válás folyamata kerül elő.
"Szerettem volna elmondani neki valamit, amit csaknem hatvan év alatt tanultam meg: a halottaknak még annyival sem tartozunk, mint az élőknek, s az egyetlen esélyünk a boldogságra – elég silány kis esély –, ha örömmel fogadjuk a változásokat."
Nem egy könnyed olvasmány, de nagyon elgondolkodtató...

5/5

Kiadó: Ulpius
Kiadás éve: 2004
Eredeti cím: A home at the end of the world
Oldalszám: 371
Borító: egyik rosszabb, mint a másik - komolyan ennek a könyvnek nem tudtak normális borítót találni... még az eredetivel se vagyok kibékülve.

Fülszöveg:
"A Pulitzer- és Faulkner-díjas nagy amerikai író első regénye magyarul. Történelmi távlatokat átívelő, botrányos és sokkoló remekmű szerelemről és barátságról, homoszexualitásról és családról. Attól fogva, hogy kamaszként találkoznak, Jonathan és Bobby elválaszthatatlanok. Amikor Jonathant New Yorkba szólítja az egyetem és a karrier, Bobby az ő szüleivel marad Clevelandben. Amikor pedig útjára eresztik a "fészekből", Jonathanhoz költözik, aki minden-csak-nem-házasság kapcsolatban él az extravagáns Clare-rel, s kezdetét veszi hármójuk közös "családi" élete..."

Megjegyzések

  1. ezt én már 2x abbahagytam:D pedig tetszett, csak valahogy sosem volt megfelelő a hangulat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én egyhuzamban elolvastam a negyedét, a többit is két részletben - szerintem ezt így volt a legjobb, ha teljesen belemerül az ember és akkor még jobban megfog!

      Törlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)