Extra infók J.Harris Csokoládés barackjához 2. rész

K: Mi van Inès Bencharki-val? Mesélj egy kicsit róla! 
V: A nő, aki Lansquenet-ben a problémák középpontjában áll, hordoz némi hasonlóságot Vianneal. Ahogy Vianne, ő is egy egyedülálló anya, akinek fiatal lánya van. Viannhoz hasonlóan abba a házba költözik, ami a templommal szemben van és a konfliktusba kerül a pappal. De ellentétben Viannal, Inès nagyon zárkózott, még a saját közösségével szemben is, akik a Les Marauds-ban élnek. A fekete fátyola alá rejtve, áthatolhatatlan ellenségességgel viseltet a pletyka, a botrány és a baráti közeledés ellen. Még Vianne varázslata – még a csokoládé – sem hat rá.

K: Szóval, Vianne végre találkozik az ellenfelével? 
V: Ezekben a könyvekben, Vianne fő ellenfele mindig a saját magában is meglévő tulajdonságok. A Csokoládéban, a Fekete Ember kísértetével kellett szembenézni, a gyerekkori félelme öltöttek alakot Francis Reynaudban. A Csokoládécipőben, a kísértet Zozie de l’Alba volt, ő megtestesítette, hogy Vianne mivé vált volna a gyerekei szeretete nélkül. A Barackban, Vianne szembekerül a félelmével és az előítéletével…

K: Miért a Ramadán alatt játszódik a könyv? 
V: Részben azért, mert párhuzamot von a Csokoládéval, ami a böjt alatt játszódik. A kapcsolat a böjt és a lakoma között egy összetett valami, és szerettem volna ezt az ötletet egy másik nézőpontból megnézni.

K: Kihívás volt egy másik kultúráról írni? 
V: Ez mindig kihívás, de nem hiszem, hogy írni egy egy sajátos kultúráról, ugyanaz mint megpróbálni megérte mit találnak az emberek fontosnak benne. A fő nézőpontom az étel, az ételen keresztül megértem, hogyan éreznek az emberek, és hogyan kapcsolódnak egymáshoz.

K: Igen, észrevettem, hogy ennek a könyvnek a címében is étel szerepel. Ez egy tudatos döntés volt? 
V: Tetszett, hogy egymás mellett tettem az ételt és a böjtölést (a könyv munkacíme Barack Ramadánkor – Peaches at Ramadan) mert mindkettő érzelmi töltést tartalmaz. A barack erőteljes képe a folklórnak és a tündérmeséknek, és tökéletesnek tűnt, hogy szimbolizálja amit közvetíteni próbáltam.

K: Nagyon sok érzékiség van a könyvben. Ez szándékos volt? 
V: Nem igazán tervezem el ezeket a dolgokat. De szeretem azokat a történeteket, amik teljesen elmerülnek az élményekben, ami azt jelenti, hogy szeretem felfedezni az ízeket, illatok, érzéseket, mint ahogy a hangok és látvány benyomásait.

K: Mi van a mágiával? Tényleg van helye a mágiának egy olyan könyvben, ami a jelenben játszódik? 
V: Teljes mértékben! Azt hiszem jobban szükségünk van mágiára, mint valaha. De az én varázslatom nem pirotechnikáról szól. Ez a varázslat a mindennapi dolgok varázslata, ami jobban szól a változásról, mint bármi más – ez, megváltoztatni a világot magunk körül, egy lépés az időben, ahogy megváltoztatjuk hogy mások lássanak minket, ez az fajta varázslat, amihez mindenkinek van hozzáférése…

Megjegyzések