Bohumil Hrabal - Őfelsége pincére voltam

Nemrég fedeztem fel magamnak - újra - Hrabalt, írtam róla, hogy új borítókkal jelenik meg az Európánál a cseh író életműve. Most ismét hangoskönyv formájában ismerkedtem meg egy könyvével. (Érdekes, hogy már 10 könyvéből készült hangoskönyv verzió is, és sokat meg is filmesítettek - wikipédia szerint.)

A fülszöveg és az író előszava szerint is igen gyorsan elkészült: 18 nap alatt, ám csak később jelenhetett meg a könyv - mivel elég szabados, több témát tekintve is...

Az elbeszélő Jan Dítě, aki egy cseh kisváros szállodájában kezd pikolófiúként. Itt nemcsak a munka világával, a felszolgálással ismerkedik meg, hanem a erotikával és a szállodai különféle vendégeivel, kereskedőkkel, gazdag emberekkel. Később az lesz az álma, hogy annyi pénzt keressen, hogy azt a padlójára kiteríthesse...
Több szállóban is dolgozik, Prágába is eljut, nagyon kalandos élete van - kapcsolatba kerül a németekkel, közben zajlik a világháború (de csak a háttérben, főleg a német megszállás volt hatással Jan életére).

A történetet Tamási Áron Ábel trilógiájához hasonlítanám, mert egy egyszerű ember fejlődését, vándorlását írja meg a szerző, akinek naiv, naplószerű elbeszéléséből a humoros anekdotákon kívül társadalomkritikát is megfogalmaz. A történet sok helyen abszurd humorral dolgozik, vigyorogtam nagyokat miközben Galkó Balázs már a szuszból kifogyva hadarta az egyre elképesztőbb eseményeket :D

4/5

Fülszöveg:
„És a valósággá vált hihetetlen nem hagyott el engem, én hittem a hihetetlenben, a meglepő meglepetésben, a döbbenetben, ez volt a vezérlő csillagom…" – elmélkedik a regény hőse, aki kis pikolófiúból milliomos szállodatulajdonossá lett, majd a háború és a kommunista hatalomátvétel után vagyonát vesztve, magányos útkaparóként ismeri fel az élet halálosan keserű örömét. „Jól figyeljenek arra, amit mondok" – figyelmeztet bennünket újra és újra Hrabal; és mi figyelünk hökkenten, ámuldozva – ilyen történeteket nem tud más, csak ő, az örök csibész, a legszürreálistább realista, akinek szemében megszépül minden: mint a széttárt lábú szállodai örömlány virágokkal felcicomázott szőrdombocskája, olyan szépségesen tárulkozik ki előtte minden egyes megismételhetetlen sorsú ember. S ebben a hihetetlenül tobzódó szépségben és derűben mégis benne van a kor minden rettenete is: a nácizmusé, amely a tiszta, új német embertípus helyett borzalmas idiótát szül, és a kommunizmusé, amely a könyv lapjain fergeteges bohózatként jelenik meg.
Hrabal 1971-ben, tizennyolc nap alatt írta ezt a regényét, amelynek minden mondatából árad az a fajta szellemi, politikai és korántsem mellékesen erotikai szabadság, amely az akkori hatalom számára természetesen tűrhetetlen volt a modern közép-európai irodalom egyik legnagyszerűbb alkotása így csak 1989-ben jelenhetett meg legálisan az író hazájában."
Film: 2006-ban készült egy     adaptáció is a könyvből, ami az események sorrendjét kicsit megkavarva dolgozza fel a történetet. -........

Megjegyzések