Simon Márton - Dalok a magasföldszintről

Tavaly októberben ismerkedtem meg Simon Márton második kötetével, a Polaroidokkal. Már akkor kutatni kezdtem az első után is (a Dalok a magasföldszintről 2010-ben jelent meg), azóta persze beszerezhetetlen volt.
Pár hete jött a hír SM facebook oldalán, hogy a Libri kiadja újra - elő is rendeltem és a hét elején végre meg is érkezett. Nem volt a héten időm sokat olvasni, így ebbe is csak bele-bele olvastam.

Más mint a Polaroidok, ami eléggé szabadon értelmezhető haikukat, haiku-szerűségeket tartalmazott. Itt hosszabb verseket olvashatunk (bár a kötetet maga rövidebb mint a P.), a megjelenő témák a hiány, a magány, az elvesztett anya és egy szerelem. Eléggé depresszív kötetet, szakítás után biztos nagyot üt. Megfogtak sorok, versek, de nem volt akkora élmény mint az előző. Ettől függetlenül elő fogom venni újra. Most így elsőre ennyit, nagyon nehéz írni róla első olvasás után. (esetleg kibővítem később ezt a bejegyzést ;) )
Kedvenc versek a kötetből: Dal helyett 1, A merülés elmélete, Szeretnék lenni, de nem, És ez kettő.

"Szeretnék lenni, de nem

Ezen a fotón csak a szemed látszik, meg a pléd,

amibe csavarva ültem én is, egyébként meztelenül,

egyszer. Amikor néhány napja véletlenül

összefutottunk egy szórakozóhelyen, végig erre,

a képre gondoltam – te közben illedelmesen érdeklődni

próbáltál a mivanvelemről, vagy valami más, közepesen

érdektelen dologról. Ha jól emlékszem nem

válaszoltam, de aztán hazafelé annyi eszembe jutott,

hogy semmi. Mit mondhattam volna? Hogy

egy szentimentális közhely szeretnék lenni a szádban?

Már hajnalodik. Ha lenne tévém, most bekapcsolnám.

Vagy épp ki. Ülök, a szoba üres, fehér fala

ilyenkor lesz kék. Mint akinek a szájába ment

egy szőke hajszál és képtelen szabadulni tőle,

csak ez jár a fejemben. Van ilyen. Hogy rájössz,

hogy semmi. És állsz és szédülsz és hallgatsz,

vagy ülsz 5:43-kor egy kanapén egyedül, egy másik plédbe

csavarva, közhelyeken rágódva. Olyan csöndben,

mint aki arra ébred, hogy ötvenhét éves, süket,

polinéz gyöngyhalász lett, aki egy fotóba szerelmes,

és valaki lélegezzen helyette, mert fölötte nyolc méter."

4/5

Linkek:

Részletek

SM honlapja

dokk.hu-n a versei

Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 53
Ár: 1490 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg

"A legelső vers végén egy zuhanó gépet talál az olvasó. A gépben egy alvó utast, az utas fejében egy álmot, ami nem derülhet ki soha. A kép romantikus és leleplező: ezek a versek tele vannak szenvedéllyel, pedig látszólag semmi nem áll messzebb tőlük, mint a romantikusság. Inkább tűnnek nagyon szomorú és nagyon pontos blogbejegyzéseknek. Vagyis őszinték, mint egy napló, de olvasókhoz beszélnek. Mindenkihez, aki maradt már egyedül.Aki Simon Márton verseihez fordul vigasztalásért, nem csalódik. Éppen azt fogja kapni tőlük, amivel át lehet vészelni egy magányt: igen, ez most ilyen. Meghalt egy anya. Elmúlt egy szerelem. Volt, nincs. Igen, most üresség van. De ez az üresség jó, most éppen ez kell, mert enélkül nincs jövő. Márpedig jövő igenis van. Erőt és tartást kap az olvasó ezekből a versekből. Segítenek élni."

2011-es könyvheti interjú a szerzővel